Fejezet

 1     1|          másik jó hírét, harmadik nevét, negyedik férfi címét –
 2     1|   ráuszítja a kabátosra, akinek a nevét úgy fogják átkozni, mint
 3     1|        eredetű. Ő ugyan szereti a nevét arisztokrát „gh”-val írni,
 4     2|          bemutatták.~Mikor Zeleji nevét hallá említtetni s rátekinte,
 5     3|        elfogad, akkor megmondja a nevét, s míg az inas bejelenti,
 6     3|      Azzal íróasztalához sietett; nevét határozott, kemény betűkkel
 7     7|          a színlapon, valakinek a nevét, anélkül, hogy törvény és
 8     9| elkedvetlenülten Lávayné, mikor a nevét meghallotta; – mert ez mindig
 9     9|              Tessék írni: „Én – a nevét – bizonyítom, hogy Lávay
10    10|          ismerősével, de akinek a nevét nem tudta.~Egyike volt ez
11    11|       lenni, ha el kell tagadni a nevét, el, hogy tud róla valamit,
12    15|     csókolni és csókjai közt Béla nevét emlegetni.~Asszony volt!
13    17|    hullottak, és a zokogást, mely nevét hangoztatá.~„Judit! Juditom!”~
14    18|     micsoda? Annak az uraságnak a nevét sem örökítette a história.~
15    18|          meglelték a tárcájában a nevét; a nevét följegyezték, a
16    18|           a tárcájában a nevét; a nevét följegyezték, a tárcáját
17    20| személyesen érte menni, magának a nevét aláírni; száz emberrel ungorkodni.
18    21|     contraire! Mindennek az igazi nevét adja elő.~– No én meg tudnám
19    21|   recitálta el minden növénynek a nevét, amit csak Fertőy meg akart
20    21|   viseli-e valamely magas úrhölgy nevét?~– Óh, igen – bizonyítá
21    23|        hogy elfelejtettem a férfi nevét, akiért könyörögni jöttem,
22    25|           Judit menyem maradt, és nevét viseli. Kegyed cukrot eszik
23    25|    írásban veszem tőle, hogy Béla nevét nem fogja viselni többé,
24    25| asszonynéném, hogy kegyed a saját nevét, én pedig a Hargitay-családét
25    26|          kegyed színésznő, akinek nevét olvassák. Nem hiszi-e, hogy
26    26|    engedett és belátta, hogy fiam nevét tovább nem viselheti; igaz-e?~
27    26|      megmondani gyermeke atyjának nevét?~– Mért kívánja ön azt?~–
28    26|         én ez asszonytól elvettem nevét; emlékezzék ön kötelességére,
29    26|   színdarabot játszani; a csábító nevét akarom tudni, most már követelem.~
30    27|          kegyed színésznő, akinek nevét olvassák. Nem hiszi-e, hogy
31    27|    engedett és belátta, hogy fiam nevét tovább nem viselheti; igaz-e?~
32    27|      megmondani gyermeke atyjának nevét?~– Mért kívánja ön azt?~–
33    27|         én ez asszonytól elvettem nevét; emlékezzék ön kötelességére,
34    27|   színdarabot játszani; a csábító nevét akarom tudni, most már követelem.~
35    28|    könnyes szemeivel; s mikor fia nevét megtalálta rajta, akkor
36    30|         lótusz bizonyosan Lávayné nevét viseli, s erre kapta azt
37    30|         olyan veszély, amely az ő nevét fogja megmérgezni?~– Meglehet.~–
38    31|        Most meg éppen egy tónak a nevét írja ide – szólt bosszankodva
39    32|         gyönyörködhessék, szívét, nevét, sorsát kegyed könnyelműségére
40    33|            már most viselje férje nevét, s a sorsot, amit maga ellen
41    34|      nagyobb” szégyentől féltenie nevét?~Ugyan mi lehetne belőle?~
42    34|  családdal régi asztal körülülve.~Nevét elfelejték, ~Híre elveszett
43    34|       kiadóhoz vándorolt, de mert nevét átalkodottan titkolja, s
44    34| bajtársunk nyugszik, s rávéssük a nevét.~– Szavadon foglak. Még
45    35|     képviselem magamat.~– Tehát a nevét fogom kérni.~– Sohase kérd