Fejezet

 1     1|             a sas két csőrében egy fehér szalagot tartott, s arra
 2     1|     Baraczkyék lakája, nagy kötött fehér kesztyűjében nyújtogatva
 3     2|    szabadon hagy a kétfelé hajtott fehér inggallér. Iránk pedig abban
 4     4|         cigánytrombitások csapatja fehér lovakon; mind szép rendben
 5     6|      borotvált képek, állig kötött fehér tászlis nyakkendőkkel, ódivatú
 6     9|         mellett?~Valóban ott; szép fehér kezei össze is vannak égetve
 7     9|     verekesznek, s csákóik mellett fehér tollat viselnek, kik grófi
 8     9|         hanem csendesen kivont egy fehér zsebkendőt köpenye alól,
 9     9|           írást, eltette keblébe a fehér zsebkendőbe takargatva.~–
10    10|         hazudja a papírlap, hogy ő fehér, pedig élet-halál dolgai
11    10|        korcsmáros utánanézett, míg fehér szárnyait az est ködében
12    11|       kertekkel, fákkal van körül, fehér és rózsaszín virágerdő takarja
13    13|           rózsából; a lugasban egy fehér márványasztal; a mellett
14    13|          csendesen eléje nyúlt egy fehér asszonykéz, s a leírt lapot
15    13|          meglepetten ragadta meg a fehér kezet, s hátratekinte… A
16    13|           kezet, s hátratekinte… A fehér kéz Judit keze volt.~Felszökött
17    13|         arcú férfi volt, fél szeme fehér kendővel bekötve, a vér
18    13|         fényes huszárezredek csupa fehér lovon, hegyes sisakú, hosszú
19    15|         volt a korbácsolt hullámok fehér sörényétől; a zöldessárga
20    15|       arcképe. Ott a fülkében állt fehér függönyös nyugágya; itt
21    15|          dörmögé egyik ismeretlen, fehér kabátos tiszt.~„Ismertető
22    15|         ajk – fekete rövid haj.” A fehér ruhás tiszt hozzászólt: „
23    17|          hasztalan maradt, a halál fehér színe örökkévalónak látszott
24    17|          változtatta volna át.~Egy fehér alabástrom arc és két fekete,
25    17|           Ne kísérts istent!~Óh, e fehér arcra, fekete szemekre irtózat
26    22|       számára az elkésett kegyelem fehér kendőjét lobogtatják; amint
27    22|          előtte, nagy kétfogantyús fehér kosárban.~Az eső folyvást
28    22|        nyílt, melynek hátterét egy fehér függönyös nyoszolya foglalta
29    23|  koporsóban feküdt. Olyan szép kis fehér halott volt.~Úgy haragudtam
30    23|       fölébredsz. Jer, tűzzük ki a fehér zászlót. Nézd, ingfodromat
31    23|           fejét a vánkosra mellém.~Fehér zubbony volt rajta és a
32    25|    turkesztáni faj, melynek tiszta fehér a húsa, és tenyérnyi széles
33    29|          folytatjuk. Nálunk nincs „fehér és piros rózsa”, nálunk
34    30|          azt fel, akinek láttára a fehér arc egyszer elpirul.~Egyszer
35    30|        mely egyszerre elcserélné a fehér galamb és a fekete galamb
36    30|           le a lugas mélyében levő fehér kerti padra, mintha szédelegne
37    30|          vagyunk ragadtatva a szép fehér kezek által, melyek olyan
38    30|         más. Akkor csókolom a szép fehér kezét mennyei nagysád, de
39    31|            a háromlábú asztalkát a fehér lapra, azután tíz ujja hegyét
40    33|        arcán, ilyen testhez tapadó fehér ruhában, ilyen bizalmas
41    34|     Emlékezel-e rózsám, még mikor ~Fehér ruhám volt s fekete hajam? ~
42    34|            megfordítva áll: ~Hajam fehér most s ruhám fekete, ~Ilyen
43    34|       torzonborz, több közte már a fehér, mint a fekete szál; termete
44    34|          bajuszát, ami azóta nőtt, fehér volt, úgy nézett ki vele,
45    34| ausztráliai töviskes disznó, félig fehér, félig fekete tüskékkel.