Fejezet

 1     1|             jön, azt kell neki mindig mondani, hogy senki sincs otthon.~
 2     1|           tréfából sem szokott igazat mondani; ami aranyat érő tulajdon,
 3     1|              megveti, … azt akarta ön mondani. Oh, kedves Béla, higgye
 4     2|            embernek néhány szót fogok mondani, ő ott hagyja kegyedet,
 5     2|             valami rosszat tud valaki mondani, amivel megkeseríthet, azzal
 6     2|               nem akarja az ember azt mondani, hogy „én barátom”!)~– Tisztelt
 7     3|              opponál neki, azt fogják mondani: pecsovics. Úgy jár, mint
 8     3|        köszöntőt; a legszebb ez, amit mondani lehet; az, amivel Vörösmarty
 9     6|        harmadik emeleten; azért, mint mondani szokta, mert negyedik már
10     7|          látni, és mindenki azt fogja mondani: ím, valóban úgy van az!)~–
11     9|                mintha azt akarná neki mondani: „És mindennek te vagy a
12     9| megdönthetetlen.~– Mit kíván ön nekem mondani, asszonyom? – szólt a várkormányzó,
13     9|       papirost rántott elő.~– Majd én mondani fogom, hogy mit írjon! –
14    11|            mondjon, mikor okosat akar mondani, s tettesse magát süketnek,
15    11|           Szerafin –, mit akart ezzel mondani? Mondja ki világosan.~–
16    14|                Mindent el fogok önnek mondani, kezébe adom sorsomat. Látni
17    15|            egyetlen fiáról hírt tudna mondani.~És Judit olyan kegyetlen
18    21|             semmi jogom valakinek azt mondani, hogy szeretem, mert annyiszor
19    22|           reszketéssel minden tagján; mondani szerepet egy kitörni akaró
20    23|                Akartam, de nem mertem mondani: ,Róbert, csak ketten vagyunk
21    23|             álltam, és nem tudtam mit mondani. Akartam szólni oroszul,
22    23|             halva?’ De nem mertem ezt mondani neki.~Olyan nyájas volt,
23    24|          tartom őket. Akkor azt fogom mondani Juditnak „Lássa húgom, jobb
24    25|               nem akarom itt az utcán mondani. Nagy szívességre akarnám
25    26|             gyönge beszéd. Könnyű azt mondani „dolgozni fogok”, aki ahhoz
26    26|             nem vetem; azt fogom neki mondani: „Íme én önt fogadom fiam
27    26|          hallgatott.~– Meg fogja-e ön mondani?~Judit némán inte tagadólag.~–
28    27|             gyönge beszéd. Könnyű azt mondani „dolgozni fogok”, aki ahhoz
29    27|             nem vetem; azt fogom neki mondani: „Íme én önt fogadom fiam
30    27|          hallgatott.~– Meg fogja-e ön mondani?~Judit némán inte tagadólag.~–
31    28|          tanulta. Most önön a sor azt mondani: „Nem értem, miről lehet
32    29|           hogy egyszer csak azt fogja mondani: „Kedves Bárzsing, mesebeszéd
33    29|           hazulról, mindig meg szokta mondani nejének, hova megy, és mikorra
34    30|              Nőd bizonyosan azt fogja mondani, hogy fogadd el.~– Azt nem
35    30|              volna önnek ezt szemembe mondani. Hiszen mármost e szóval
36    30|               kérdezte: mit akar neki mondani; akkor meg vállat vonított
37    32|             ez öregember szemébe akar mondani.~Az pedig folytatá kegyetlenül:~–
38    32|                és semmi más. Mindenki mondani fogja önnek, hogy szép asszony,
39    32|           érdemes lesz gorombaságokat mondani. Mert azt tudja meg, drága
40    33|              olvasó, ha meg nem tudom mondani az okát, miért volt Nro
41    33|               volt-e kötelességem azt mondani ez ember nejének, ha tiszteltem
42    33|                mintha az többet tudna mondani.~Béla ölébe vette mind a
43    33|       hamiskodjál, „ismerőst” akartál mondani.~A redő mélyebbre vágott.~–
44    33|               kisgyermek már ki tudja mondani ezt a szót: „apa”.~A redők