Fejezet

 1     1|        jönni, hanem a szomszédba – felelt rá Jóska, Baraczkyék lakája,
 2     1|      hivatása van?” „Igen magas” – felelt amaz, s hüvelykujját állkapcája
 3     2|      kisasszonyhoz.~Béla nyugodtan felelt rá: „Igen.”~Pusztafi még
 4     2|      kezében van az és Juditéban – felelt Béla igaz áhítattal.~– Irigylésre
 5     3|           magát.”~Judit kisasszony felelt néha egy-egy szót, de azt
 6     5|          most semmi kérdést, s nem felelt semmi mást, csak: „Óh, Jézus
 7     8|            ágyúlövés a vár fokáról felelt a riadóra, míg künn a városban
 8     8|            történt a városban, nem felelt, fogai vacogtak, csak a
 9     9|       szavam van kormányzó úrhoz – felelt nyugodtan az agg nő –, önnek
10     9|      feleselésről lesz szó, uram – felelt szilárdul Lávayné. – Katonadolog
11    10|     Melchior volt.~Egész nyugodtan felelt vissza a kérdezőnek.~– Az
12    10|      rendben van.~– Örülök rajta – felelt rá Melchior.~Ő tudta, hogy
13    12|             Holt eb bánja dolgát – felelt rá a költő. – Embernek küldetése
14    12|        helyen vagyunk.”~Róbert nem felelt rá semmit – mert meg volt
15    12|     napokról, szép feleségről; nem felelt az már semmire. Ott tartá
16    12|   farkasokéhoz hasonló rivallással felelt az őr riadó szavára.~Az
17    13|            mint a halál.~– Tudom – felelt Judit.~És azzal kezében
18    14|           tudtam. És nem akartam – felelt a nő, s aggódva tekinte
19    14|       Melchior abban a pillanatban felelt, hogy mindenre képes, amit
20    14|            lenni.~Judit csüggedten felelt.~– De ő már nem lehet ott.~–
21    15|           Judithoz fordulva. Aztán felelt is rá magának. – Nem, nem;
22    15| összeborzadt. Megerősíté szívét és felelt:~– Nem félek semmitől.~–
23    15|           Az én nevem Tuba János – felelt az öreg. – A nyáron múltam
24    17|           megugrott.~– Nem tudom – felelt a házigazda –, sem azt az
25    17|         Jól teszi, ha azt mondja – felelt a káplár. – Ne is beszéljünk
26    17|      egyszer és fuss!~A férj azzal felelt, hogy halottja arcát százszor
27    19|           nem az én kötelességem – felelt az hanyatt fekve és meg
28    20|            rögtön.~– Adjon isten – felelt András gazda a nem is mondott „
29    20|   nagyasszony.~– Nem adok biz én – felelt meg hirtelen Lávayné.~–
30    21|          Fertőy.~– Egy lélek sem – felelt Szerafin. – A kertészeket
31    21|           ojtani?~Béla e szóra nem felelt semmit, hanem félrekancsalított
32    25|        kezd már.~– Nem gondolnám – felelt Lávayné hidegen –, azért,
33    29|            a székre.~– Miért ne? – felelt Béla kalapját letéve. –
34    30|            Még ilyen jól nekem nem felelt senki. Bizony úgy van. Bizony
35    30|       eruption du Popocatepetl!” – felelt Fertőy hangja.~– No uraim
36    31|            másik életunt országnak felelt.~Egészen kifogyott a beszélgetésre
37    31|            menyecske kedvét, s nem felelt rá semmit.~– Ah, kegyed
38    31|          ez a válóper?~Az asztalka felelt és írt:~„Fertő.”~– Ah! Most
39    32|       pedig rokkájához ült, és nem felelt erre a kérdésre.~Kolbay
40    32|        vonaglottak e szavakra; nem felelt, összeszorítá ajkait.~–
41    33|         volna, mert ébren voltál – felelt rá anyja.~– Nagyon el voltam
42    33|           a csapás.~– Érni fogja – felelt Béla komoran. – Miután férjét
43    35|       kérdé Volozov.~– Hideg van – felelt Szerafin.~Az üres székre
44    35|            az úrnőd?~– Nem tudom – felelt gyanús tartózkodással a