Fejezet

 1     1|       megígértem önnek, hogy ki fogom tudni, s őszintén elmondom
 2     2|        szülői ellenére.~– Tenni fogom, de elébb vagyoni önállást
 3     6|       Landerer nyomdával.~– Fel fogom kegyedet keresni.~– De kérem,
 4     7|  végrendeleti végrehajtó, tudni fogom kötelességemet, hogy egy
 5     9| zsebkendő: ennek az egyik végét fogom én, a másikat fogja ön.
 6     9|  reszketni tőle; – én pedig nem fogom önt megölni, óh, nem, az
 7     9|       Úr elé; – hanem a lábának fogom szegezni a pisztolyt és
 8     9|  rántott elő.~– Majd én mondani fogom, hogy mit írjon! – szólt
 9    13|      téged látlak; a te kezedet fogom, és el nem bocsátom azt
10    13|     menni?~– Ha nem lesz, tőled fogom azt kölcsönözni.~– Jó. Én
11    14|        Bocsásson meg érte. Jóvá fogom tenni. Mindent el fogok
12    14|        szolgálatot, akkor magam fogom azt megtenni, s meglehet,
13    17|   Elevenen tesznek a sírba… Nem fogom őt látni soha… Nem fogja
14    17|        De amíg egy ízem él, nem fogom engedni, hogy Juditot eltemessék.
15    20|   elbukottakat; de ennek nyakát fogom törni.~– Ejh, hagyja el
16    22|         hittem, hogy még elejét fogom vehetni. Midőn legközelebb
17    23|           Ezentúl mindennap fel fogom jegyezni, amit felőle álmodom,
18    24|       titokban tartani, mint én fogom az önét.~– Óh, az természetes.
19    24|    megvan a jó tervem. Én tudni fogom őket kényszeríteni, hogy
20    24| kezemben tartom őket. Akkor azt fogom mondani Juditnak „Lássa
21    25|       viselni többé, s azzal le fogom nézni, s otthagyom. De nem,
22    25|        de mátul fogva tisztelni fogom, mint egyedüli jóakarómat.~
23    25|    Nagyon örülök rajta. Sohasem fogom elfelejteni, és mindig nagy
24    26|      becsületes nevem.~– Azt le fogom tenni, asszonyom.~– Átlátja,
25    26|         meg a világ előtt?~– El fogom hagyni a színpadot – rebegé
26    26|        hogy kegyedet erre is rá fogom vehetni, de nem hittem,
27    26|    önnek szemére nem vetem; azt fogom neki mondani: „Íme én önt
28    27|      becsületes nevem.~– Azt le fogom tenni, asszonyom.~– Átlátja,
29    27|         meg a világ előtt?~– El fogom hagyni a színpadot – rebegé
30    27|        hogy kegyedet erre is rá fogom vehetni, de nem hittem,
31    27|    önnek szemére nem vetem; azt fogom neki mondani: „Íme én önt
32    28|         fogok térdepelni, s így fogom neki a kezét megcsókolni.
33    28|     mienk is. Most már én magam fogom vezetni a pert, mert van
34    28|  üzlet-dolog. Én bizonyosan meg fogom nyerni a pert.~– Ha a határnapig
35    28|    eredeti végrendeletet.~– Elő fogom mutatni.~– Ha tehetné ön,
36    30|       vissza. De ön?~– Én tenni fogom. Ez ügyet, melyre most fölkért
37    31|     engedem el. Kegyedet én meg fogom téríteni. Óh, én már sokakat
38    31|       én ott leszek, aki eszébe fogom juttatni, hogy egy asszony,
39    32|       hogy velem közölte. Én be fogom önnek is és másoknak is
40    32|         a nevemet olyan tisztán fogom önre hagyni, ahogy azt én
41    34|        Én csak azért is pártját fogom. S ha a világ köveket hajigál
42    35|         vissza; azt én szeretni fogom. Hát itthon van az úrnőd?~–
43    35|        magamat.~– Tehát a nevét fogom kérni.~– Sohase kérd biz