Fejezet

 1     2|         társaságát, az érkező elé sietett.~A költő magas, izmos alak,
 2     2|        kezdtek az udvaron, s Béla sietett az ajtóhoz, mert valaki
 3     3|          ád az ütésre~Bárzsing úr sietett Hargitayékhoz – amennyire
 4     3|    példányra.~Azzal íróasztalához sietett; nevét határozott, kemény
 5     4|         hozza, már látható.~Lávay sietett a hídra jutni, melyhez már
 6     5|        legelső, ki a vész helyére sietett.~– Ide Béla! Ide!~Már messziről
 7     5|     között, s megfeszített erővel sietett segélyükre. Béla nem hallotta
 8     6|        arcából észrevéve a költő, sietett útját vágni e készületnek,
 9     6|     pályafutásához.~A jó nagynéne sietett mindjárt a válaszadással
10     6|           érte ma. Pusztafi pedig sietett a színházhoz Judittal, kinek
11     7|           Néném is velünk jön?~Az sietett felelni: nem ér rá.~– Tehát
12     7|        Azt úgy feledte.~Judit oda sietett, hogy a gyertyát eloltsa,
13     8|           foly a szó. Éppen azért sietett oda.~Egy csoport nemzetőrtiszt,
14     9|         óh, nem; az nem történt – sietett egyszerre felelni mind a
15     9|         már kinn volt az utcán, s sietett a vár felé vezető úton.~
16    11|         férj és nő fogunk lenni – sietett közbeszólni Róbert.~– Az
17    14|         Minden megrémít.~Az orvos sietett letakarni a csontvázt, s
18    14|          anyám emlékére fogadom – sietett válaszolni Melchior, forrón
19    15|        valahol, s ismét előkerül; sietett Juditot a városba juttatni.~
20    15|     szabad levegőn magához térve, sietett haza Kapor gazdához.~Egész
21    20| aszalókemencébe.~– Kérem, kérem – sietett felelni az a másik úr –,
22    20|   tapasztalok.~– Még azoknál is – sietett közbekiáltani a másik úr –,
23    21|        lehet tovább itt maradni – sietett Szerafin beszélni, csipkekendőjével
24    21|          szeretetreméltó durcával sietett a nimródok elé, s követelte,
25    21|              Lótusz! Hát lótusz – sietett egyszerre herceg és kertész
26    22|        vámon.~Legelső hely, ahova sietett, volt a színház. Pedig őrizkednie
27    22|     lépcsőn; valószínűleg a kútra sietett, s azalatt az előszoba ajtaját
28    23|        reggelig. Ő maga szobájába sietett.~Szerafin azután igen csendesen
29    24|       Tagsatzung”-ok sora engedé, sietett megjelenni nagy befolyású
30    25|         az angolkert felől.~Eléje sietett.~– Ugyan örülök, hogy jó
31    25|     bevágta maga után az ajtót, s sietett legelébb is haza.~Amint
32    26|     Fertőy mi jóban töri a fejét. Sietett azonnal Almásnál kiszállni
33    27|     Fertőy mi jóban töri a fejét. Sietett azonnal Almásnál kiszállni
34    28|      sértettem meg önt ennyire? – sietett Fertőy cukrozott fanyarsággal
35    28|         engedte távozni.~És azzal sietett a most már nyitva levő családi
36    29|      kínálni, hogy üljön le.~Béla sietett hamarább szólni.~– Miben
37    29|        szolgálatjára, uram?~Azért sietett elébb az „uram”-on kezdeni,
38    29|      Nincs benne semmi vakarás! – sietett féltréfásan rendre igazítani
39    30|           eltávozott, Béla rögtön sietett át Judithoz.~– Kedvesem.
40    30|   végezték éppen a szüretet.~Béla sietett a herceget fölkeresni a
41    32|     megengedi.~Az öreg asszonyság sietett ki vendége elé, s erősen
42    33|    emfatikus öröm a vén csontnál?~Sietett Szerafinhez.~A delnő termében