Fejezet
1 1| hasznát is vehetjük. Írhat mindjárt valami köszöntő verset,
2 1| az én magánéletemhez?~– Mindjárt meg fogja ön érteni. Hargitayné,
3 2| Eltakarodjék innen az úr mindjárt, mert úgy a hátához verem
4 3| a Szép utcában történt. Mindjárt főbe lőné magát.”~Judit
5 3| gondoltam, a Perflexék inasa. – Mindjárt bejelentem a tensurat.~A
6 6| pályafutásához.~A jó nagynéne sietett mindjárt a válaszadással ily kényes
7 8| lakhelyét elhagyja, azt mindjárt megint feltalálhassa bennük.~
8 9| lenni, hát aztán Lávayné mindjárt ott marasztotta őket. „Van
9 9| asszonyság óhajt vele beszélni, mindjárt felugrott az asztaltól;
10 9| bánatát.~– Jól van, én holnap mindjárt vizsgálatot fogok rendelni
11 10| ketten.~Ez őszinteségre mindjárt azt ajánlotta Bárzsing Melchiornak,
12 10| mosakodik.~A korcsmáros mindjárt kifogott egyet a galambok
13 14| lesz rajta. Beszédéről is mindjárt rá fog ismerni, mert komáromiasan
14 14| lovakat itatom meg, azután mindjárt befogok és megyünk; jobb
15 14| beszédedről rád nem ismertem. Mindjárt mondtam én, hogy hallottam
16 14| közeledett szemközt, arra mindjárt felhőkölt András gazda;
17 14| állítva, hogy anélkül az ember mindjárt elálmosodik. Ilyenkor rendesen
18 15| odabenn a házban a „levegő”. Mindjárt itt termek, semmit se félj.~
19 15| hogy most káromkodni kell; mindjárt megértette ő azt.~– De ilyen
20 15| alakoskodás.~Judit úgy érzé, hogy mindjárt el fog szédülni, s lelke
21 16| helyre jutottunk itt. Most mindjárt vége lesz a járt útnak!
22 16| Judit. – Ez a helyes út. Mindjárt ott kell lennünk.~András
23 16| lovakat, hogy csak siessenek, mindjárt otthon leszünk. Alig kétszáz
24 18| lehetett Zeleji Róbert után mindjárt éppen annak ellenlábasához
25 19| figyelj. A lépcső mellett mindjárt, ahogy lemégy, balra van
26 19| azt a következmény majd mindjárt igazolni fogja.~A nehéz
27 21| kérdé Bélához fordulva. – Én mindjárt elfelejtem.~– „Reine d’Egypte
28 22| hagyja nyitva az ajtót, mert mindjárt visszajövök.~Arra is kelle
29 24| pecsétet.~– Hogyan?~– Megmondom mindjárt. Tisztelt barátom uram felszólítja
30 26| bizalmasan beszélgető Fertőyt, s mindjárt egy gondolatra kitalálta,
31 26| Judit azt hitte, hogy most mindjárt a szíve fog megszakadni.~–
32 27| bizalmasan beszélgető Fertőyt, s mindjárt egy gondolatra kitalálta,
33 27| Judit azt hitte, hogy most mindjárt a szíve fog megszakadni.~–
34 28| mindezen dolgok felett most mindjárt ítéletet.~Fertőy egyedül
35 29| asztalról s zsebébe dugni.~– Mindjárt megyek; vezesd ez urat dolgozószobámba.~
36 30| felköszöntést.~– No ez derék! Holnap mindjárt megkérdezem ezt Bélától.~–
37 30| neveztelek meg neki, s ő mindjárt kezet adott. Nos, barátom?~
38 31| lábra ne emelkedjék, ha mindjárt a legerősebb férfiak akarnák
39 31| én szellememnek a neve? Mindjárt le fogja írni ő maga. Tessék
40 31| a mi békés hajlékunkban. Mindjárt a számban volt az íze a
41 32| preambulum idegesített.~– Mindjárt beszélek. Kegyed is oly
42 35| asszony nem veszhet el, mert mindjárt megtalálnák.~– Mit szólna
|