Fejezet

1001    32|              mondtam, az az asszony derék és hű nő; és most is azt mondom,
1002    32|                   asszony derék és hű nő; és most is azt mondom, Judit
1003    32|                   azt mondom, Judit derék és hű nő.~– Igaz, Judit derék
1004    32|                hárpia volna, Medúzafővel, és ostoba, mint a kő, még akkor
1005    32|              miatta merészelt!~– Úgy van. És Judit szép, okos és jó nő –
1006    32|                  van. És Judit szép, okos és jó nő – és Béla el tudott
1007    32|               Judit szép, okos és jó nő – és Béla el tudott róla felejtkezni.~–
1008    32|                rossz-szívű, nagyon ravasz és cselszövő asszony lehet.~–
1009    32|                   van. Nagyon rossz-szívű és ravasz. Fertőyné az.~Kolbay
1010    32|                 Otthon titkolózik előttem és neje előtt; viselete mogorva.
1011    32|                 Szeszélyes, sokat utazik, és nem mondja meg, hová. Én
1012    32|                  reá érte, az az ő titka. És amellett nejét elhanyagolja.
1013    32|                   minden rendben van már. És a nő sejt mindent, mert
1014    32|                 látja, hogy mellőzve van, és nem mutatja azt senkinek.
1015    32|             közölte. Én be fogom önnek is és másoknak is bizonyítani,
1016    32|             Pestre, felkeresem Szerafint, és az nagy számadás lesz, amit
1017    32|                   bízott egyenes lelkében és hatalmában; hazáig menet
1018    32|                   valami nagy baja lehet. És hogy éppen unokahúgát jön
1019    32|              elmerülve kereste a magányt; és éjjel? Hát az éjjeli álmok
1020    32|               féltés minden jeleneteiben.~És Róbert rémképe végképp elmaradt.~
1021    32|                  nem prenumerálok”.~– No, és az én regényemnél az volna
1022    32|                 meglepő fordulatai bennem és más akárkiben is támasztottak.
1023    32|               menyasszonyruhát másodszor, és férjhez ment Fertőyhez.
1024    32|               nagyravágyó; akar ragyogni. És én szeretem azokat az embereket,
1025    32|                  felugrálunk székeinkről, és úgy fogunk kiabálni egyszerre,
1026    32|               remegett, mint egy gyermek, és elhalaványult titkának felfödözése
1027    32|            kérlelhetlen öreg –, kegyednek és ifjúkori barátjának, míg
1028    32|              mondanom, de az én életem ma és holnap. – Meglehet, hogy
1029    32|                  elválik kegyed férjétől, és lesz az, amit úgy hínak,
1030    32|                  rossz cím. „Szépasszony” és semmi más. Mindenki mondani
1031    32|                 önnek, hogy szép asszony, és mindenkinek joga lesz ezt
1032    32|                  bókot önnek elmondhatni, és az nem lesz hízelgés, és
1033    32|                  és az nem lesz hízelgés, és akinek azt mondják, az nem
1034    32|               kezdődnek, de bújik előlem, és eltagadja otthonlétét. Én
1035    32|                 találni a gazdag emberre, és rá fogok találni kegyed
1036    32|               majd meg fog tudni valamit; és ha akkor nem lesz megelégedve,
1037    33|            bérkocsi. Béla vette kalapját, és elsietett.~Az öregasszony
1038    33|                 gyöngyös hálóba szorítva. És a sápadt vonásokon az az
1039    33|                   kék szalagövvel, nyakán és karjain körülfutó csipkefodorral.
1040    33|         készülőhöz lépve s megfogva kezét és mélyen szemébe tekintve.~–
1041    33|               hogy Blum úr volt az elnök, és a többi urak is mind igen
1042    33|                 tiszteletben részesülnek, és azt meg is érdemlik, de
1043    33|             reájuk senki többé.~Fertőy úr és Bárzsing úr nagyobb igyekezetet
1044    33|                   ügyvédet, rászegzi azt, és felszólítja, hogy ha még
1045    33|                  kiállító gyárnak a neve, és a név mellett egy betű,
1046    33|                  A betű, a másodikon a B, és így tovább. Ha már most
1047    33|                 papírgyár 1851-ben épült, és így 1847-ben végrendeletet
1048    33|                  félre.~Bárzsing felállt, és valamit dadogott, mintha
1049    33|               zsebéből burnótszelencéjét, és felnyitja annak fedelét –
1050    33|                 asztal lábához verje azt, és kiürítse belőle az egész
1051    33|                inte a törvény szolgáinak, és monda:~– Ezt a két urat,
1052    33|               ráérek-e? Micsoda beszéd?~– És elmondani neki e kimenetelét
1053    33|                  legelőször e hírt nődnek és anyádnak? Barátom, hiszen
1054    33|       héppenséggel.~Soha annyi duplabetűt és hehentést nem használt a
1055    33|                 előtte álló férfi felé:~– És most tudja meg ön uram,
1056    33|                  akkor közelített hozzám. És most – én kinevetem önt.~
1057    33|                  ez a gúny, ez a nevetés.~És még azonfelül, hogy nevetett,
1058    33|                voltak Bélára meresztve.~– És ön nem látott mindezekben
1059    33|                    csak odarogyott eléje, és azt rebegé: „Taposson el
1060    33|                  Én vétettem ön ellen is; és ez a legnagyobb bűnöm. Én
1061    33|                   e nőt, kalapját ragadta és elrohant.~Forrott minden
1062    33|               utasítja-e vissza csókodat, és méltán, azt vetve szemedre,
1063    33|                  Béla reszketett a dühtől és elkeseredéstől, midőn lakása
1064    33|             tekintettel; a nő mosolygott, és férjét megölelte, megcsókolá.~
1065    33|                    Azután jött édesanyja, és az is összecsókolá fiát,
1066    33|        kibeszéltük volna; azok megtudják, és hirtelen visszavonulnak.
1067    33|                 osztani akarja balsorsát, és a válópört megsemmisíté.
1068    33|              borítékba téve, lepecsételé, és rögtön elküldte Fertőyné
1069    33|             meglátta benne saját levelét, és olvasá a kísérő sorokat,
1070    33|                  sorokat, térdre rogyott, és imádkozott könnyhullatások
1071    33|              összehajtogatá, megcsókolta, és eltevé keblébe.~Egy órával
1072    33|                Azok pedig ottan boldogok, és nem gondolnak többet őrá.~
1073    33|               vagyonát, családi nyugalmát és a bosszút.~Azok pedig nem
1074    33|                   egyforma sebhely a férj és a nő homlokán, az beszél
1075    33|               hogy volt egyszer egy férfi és egy asszony, akiknek szerelmén
1076    34|                     kéjt, mámort keresve, és nem tudatva senkivel, mi
1077    34|         szeretnének; az gyötör, az kínoz, és nem engedi magát elaltatni.~
1078    34|                álmokat örökíteni kellett.~És azután az álmoknak is voltak
1079    34|          mindennap, minden egyedüllétben, és ez a pör sokáig folyt így.~„
1080    34|                idő múlt! Nőd nem csókol, ~És a kutyád megharap.”~Nem
1081    34|                gurul,~Tán férjed volt az, és veled kíván ~Beszélni föld
1082    34|                 mellette ülni óra hosszat és mindig ugyane tárgyról gondolkozni.~„
1083    34|                 talán ősz haja is van már és fekete ruhája, amely kopott,
1084    34|             ruhája, amely kopott, rongyos és foltozott. Szerafin szokott
1085    34|                   amit vétettünk őellene; és onnan senki bosszút állni
1086    34|                   külsejű alak volt; haja és szakálla torzonborz, több
1087    34|             fekete szál; termete nehézkes és elterült, homloka barázdás,
1088    34|                 átölelte, nyakába borult, és megcsókolá.~– Pusztafi!~–
1089    34|                 majd, ha magukra lesznek.~És azt nagyon jól tette, hogy
1090    34|                  Odahajolt hozzá a költő, és fülébe súgta:~– Tegnap este
1091    34|             veszett ló, rúgnom, harapnom, és kiállnom a piac közepére,
1092    34|                 kiállnom a piac közepére, és átkozódnom tele torokkal. –
1093    34|                  Pusztafi átölelte Bélát, és sokáig magához szorongatá,
1094    34|                sokáig magához szorongatá, és könnyezett.~– Bolond fiú
1095    34|            tűzpróbálta alakok: anyám, nőm és a kis Melchior.~– Nőd? –
1096    34|                egy háztájt, amely boldog… és aztán magamat, és körül
1097    34|                 boldog… és aztán magamat, és körül a szürke világot…
1098    34|            feleséged a színpadon játszik, és te egyedül vagy. Mert tudod,
1099    34|                hazáért szenvedő emigráns, és ítélni fog nálánál kevésbé
1100    34|                  fiam a szabadság urában; és te is aláírod a zsarnok
1101    34|                   ijedsz. Mert nem Bayard és Cid énnekem a bátorság eszményképei,
1102    34|                  szerelmükkel boldogítani és a fejük fölé emelni. Lassanként
1103    34|                  a mienk: – a nő, az anya és a gyermek. És aki azt föl
1104    34|                 nő, az anya és a gyermek. És aki azt föl nem tudja fogni,
1105    34|                   Foglald vissza magadat, és légy az, amije voltál e
1106    34|                 gyászfátyolos honleányok, és mind, akik kísérni fognak:
1107    34|                  honleányok, akadémikusok és poéták, szomorún fogják
1108    34|                  nem. Te ott fogsz lenni, és gondolni fogod magadban „
1109    34|             Megjegyeztem magamnak a házat és odatalálok. Ki van ugyan
1110    34|                   alatt, hogy „a koldulás és házalás tiltatik”, hanem
1111    34|             húszas borravalót adtam neki; és én úgy olvastam a regényekben,
1112    35|              sehova, éjszaka bezárkózott, és reggelig fenn volt.~Mivel
1113    35|                  elgázolták.~Ő mosolygott és köszöntött.~A vér megfagyott
1114    35|          reszketni más, csak az én szívem és a gyertyák lobogó lángja,
1115    35|                 Óh, e kép irtózatos lesz! És én nem bírok, nem akarok
1116    35|                 kezével kezemet megfogja. És azután elmenni vele.~Milyen
1117    35|          Elhagytam egy férjt, ki hős volt és szeretett, s kezemet nyújtám
1118    35|              nyújtám egy másnak, ki arcát és lelkét kendőzi.~Azt mondtam,
1119    35|                  oroszlán, éljen a róka!’ És azután ,éljenek a majmok!’~
1120    35|                azután ,éljenek a majmok!’~És az nem volt igaz, és ezt
1121    35|             majmok!’~És az nem volt igaz, és ezt nekem tudnom kellett
1122    35|                 hajú, kopott öltönyű alak és egy asszony, ki előtte térdre
1123    35|                  Eljött a herceg is, Olga és Feodora hercegasszonyokkal,
1124    35|             süteményekkel, drága halakkal és sültekkel megrakott asztal
1125    35|                    Az üres székre nézett, és összeborzadt. – Ez „őreá”
1126    35|              beszélni, hogy hamis fogakat és kölcsönzött fürtöket visel,
1127    35|                Azután komornáját hívatta, és felöltözött.~A legegyszerűbb
1128    35|               tessék besétálni a terembe, és ott helyet foglalni.~Most
1129    35|                  már Vencel nagyon nyájas és forgolódó kezdett a furcsa
1130    35|                   emberek osztályán felül és „alul”, selymet visel. Sohasem
1131    35|           juthatott, azt viselte kapcának és zsebkendőnek, a legalacsonyabb
1132    35|             keresse az ismerős vonásokat, és kimondja azt a nevet, mely
1133    35|                    akkor meg kell halnia.~És mikor aztán egészen közel
1134    35|                  valami csillogót tartva, és megszólalt:~– Szép nagysád,
1135    35|                   azzal félrehajtá fejét, és összeroskadt.~Pusztafi azt
1136    35|                egy karszékbe segíté ülni. És azután őmaga eléje állt,
1137    35|                  azután őmaga eléje állt, és elmondá neki röviden:~–
1138    35|                amit körülöttük beszélnek.~És ezzel végezve küldetését,
1139    35|            küldetését, meghajtotta magát, és kiment az ajtón.~A vén komornyik
1140    Ut|          Fölszabadult a politikai szószék és a sajtó.~Régi óhajtásom
1141    Ut|                  iki világra; minden nagy és apró, tragikus és komikus
1142    Ut|             minden nagy és apró, tragikus és komikus alakja a dicsőséggel
1143    Ut|              komikus alakja a dicsőséggel és rémekkel teljes korszaknak
1144    Ut|                ott kísértett a lelkemben; és én elég naiv voltam azt
1145    Ut|                   ránk küldte a németeket és a katonákat, azok tisztességes
1146    Ut|                  ellenzéki politikusokból és új szabadelvű tehetségekből.
1147    Ut|      keresztülvitel esetén Magyarországot és Ausztriát teljesen tönkretennék.
1148    Ut|                 káplárból, egy frájterből és egy közbakából.~Ily szakértő
1149    Ut|                   Tehát gróf Zichy Nándor és Jókai Mór elmehetnek vele
1150    Ut|                   hajigáltak be ablakokat és gázlámpákat a Kerepesi úton,
1151    Ut|                    a mi törvénybíránknak.~És én azért mégis maradok a