1-500 | 501-1000 | 1001-1039
Fejezet
1 El| élvezni akármi nemzet szülötte is, egyszóval: ne írjatok mindig
2 El| eszménykép legyen az, ott is fogjátok érezni, hogy aki
3 El| hívek maradtak még akkor is eszméikhez, midőn azok már
4 1| egyúttal jó szerencséje is.~Azon időben, hogy történetkénk
5 1| tanácsbeliek és táblabírák kardot is kötnek fel, sarkantyús csizmát
6 1| abban a földszinti házakban is mindenkinek van ezüstje.
7 1| még valamit.~(Most már ott is „lurida terribiles miscent
8 1| délelőttén két urasági hintót is lehete látni, amint a templom
9 1| bezárultak a hintók után, azokon is volt mit tanulmányozni.
10 1| díszítményül vannak odafestve, nem is azért különböztetik meg
11 1| nyitni, húst kimérni; amiért is az olyan háznak, melynek
12 1| átellenes kapunak, ha nyíltak is, megvoltak a maguk külön
13 1| tökéletes kiborotvált arc is közelített a zöld kapu felé,
14 1| divatlapirodalmi üzlet mellett is külön moniteurjei; mindkét
15 1| emlékül egy szép opálgyűrűt is ajándékozott neki, melynek
16 1| alakulva; míg másfelől az is históriailag megállapított
17 1| megtartattak, az előadás napja is ki volt már tűzve, midőn
18 1| megmeneküljön, még aznap el is utazott családostul falura,
19 1| miatta a koldusok ezentúl is szokott jelmezekben.~Ez
20 1| jön az utcaszögleten, ő is ide tart, s majd az bevezet
21 1| szobaleánytul tudom, hogy jegyben is jár a kisasszonnyal.~– No
22 1| tör elő; magának Vencinek is oly vidám mosolyra van nyitva
23 1| magában Venci: nektek ez is jó.~Jó is, mert nagyon nevetnek
24 1| Venci: nektek ez is jó.~Jó is, mert nagyon nevetnek rajta;
25 1| fantasie alkotta frizurája is bizonyítanak. Szerafin kisasszony
26 1| vendégem, nem mamáé. Nem is lesz hozzá szerencséje a
27 1| erre egy mély gordonkahang is megszólal. Ez Kolbay bácsi,
28 1| szikár vénlegény; ki most is azon divatot viseli mind
29 1| bajuszát, üstökét most is úgy kiviaszkolja, hogy ég
30 1| a három; s a históriával is ott állt meg, ahol a bécsi
31 1| szól az öreg, még most is kettősre véve minden mássalhangzót,
32 1| most már a vármegye dolgát is megegzercírozza. Tudja-e
33 1| tetszésben részesül; maga Lávay is mosolyog rajta. Fiatal kedély
34 1| főhadnagyhoz most egy kapitány is csatlakozik, egy izmos vállú,
35 1| név nekem kedves; nekem is van egy kedves rokonom,
36 1| rovására.~– Pedig én nem is tudom, hogyan jutott öccsém
37 1| ha lehetne.~– Engemet is e rablók közé ért? – kérdi
38 1| ért? – kérdi Zeleji.~– Ön is elvenne tőle valamit, de
39 1| a Csokonai. Ismertem, az is nagy korhely volt; az is
40 1| is nagy korhely volt; az is járt itt, mert itt szeretik
41 1| közel fekszik. Hát legjobb is, ha Pusztafi fráter akkor
42 1| utazni, akkor valami hasznát is vehetjük. Írhat mindjárt
43 1| itt lesz, s akkor hozzánk is eljön.~– No – akkor én nem
44 1| itten.~– Az már más.~– Azért is itt fogok lenni!~Az ifjúság
45 1| csak Lávay nem, amiért ki is kapott az öregúrtól.~– Mikor
46 1| hozott általa, még a fejére is azt hozhat.~– Jerünk innen –
47 1| helyessége felől.~Lávay is a jelöltek sorába tartozik.
48 1| tudja, hogy még csak nem is szivarozom, s semmi kártyához
49 1| amilyennek látszik. Én magam is ott voltam, láthatott a
50 1| futotta el; nézze, még most is hogy reszketek, mikor visszagondolok
51 1| érteni. Hargitayné, mint ön is jól ismeri, nagyon fogékony
52 1| kapacitás; még alkancellár is lehet. Mikor ön beszédét
53 1| Hargitay, de a karzatról neje is jól látá a jelentős mozdulatot.
54 1| látja, hogy még a szavakat is tudom, amiket beszéltek.
55 1| fel ön ellen. Maga a férj is ellene fordult. Nekem ahhoz
56 1| Hargitayéknál. Még többet is tudok. El van náluk határozva,
57 1| megmaradt szomorúnak.)~– Ennek is megvan az oka. Hargitay
58 1| oka. Hargitay mindamellett is, hogy ahol önérdeke kívánja,
59 1| ezt teszem. És talán azt is tudom, hogy miért teszem.~
60 1| úgy meglátszott, hogy nem is tudna hazudni, ha akarna
61 1| lehetett folytatni. Béla is átment a társasághoz, mely
62 1| ez rábízatott. Szerafin is boldog volt, hogy nem kell
63 1| vajon a kanári madarak is folyvást a szomszédaikat
64 1| Fertőy maga.~Blumné kétszer is összecsapta kis macskaláb-kezeit.~–
65 1| sem állhatom ki.~– Te ne is menj hozzá.~– De az egész
66 1| csóválgatta még, hogy elváltak is, nyugtalan fejecskéjét,
67 2| Kisvárosban a gőzhajó megérkezte is esemény, s arra várni a
68 2| kiszállás helye különben is igen kellemes kis tanya;
69 2| körülárnyékolva, a gyep késő nyáron is üde és süppedező, az árkok
70 2| az asszonyokat.~– Afelől is gondoskodva van: a híd mindkét
71 2| kivált ha a tollas forgóját is feltűzi. Hát önnek mi szerep
72 2| ismerősök vagyunk!~– Nekem is úgy tetszik – szólt a főhadnagy
73 2| kért, hogy hadd viselje ő is azt, amit magam szereztem.~–
74 2| fog ránk várni s hamarább is, mint gondoljuk. Ahogy a
75 2| Nehéz leszek!~– Az álomjáró is nehéz, mégis elviszi a hold.
76 2| kell, a bujdosás kenyerét is megossza veled, akkor, ha
77 2| vedd el, ha mezítláb jön is, meglátod, hogy a jég hátán
78 2| meglátod, hogy a jég hátán is megélsz. Óh, a szerelem
79 2| elmondhatót. Láttam, hogy ő maga is szerelmes bele, a bolond;
80 2| köszöni”.) Hanem hát ön is tegyen már most velem egy
81 2| vállalkozik, hacsak azt is le nem kötöm, hogy mindennap
82 2| szép megtisztelő levelet is írok mellé, amelyben alázatosan
83 2| évvel ifjabb vagy), nem is illik –; jobb volna, ha
84 2| kegyedhez közel van, még rólam is elfelejtkezett. Én annál
85 2| állás, még a kényes hír is semmi az elveszett szerelem
86 2| vele semmit. Semmi válasz is érthető leend.”~Ezt a levelet
87 2| megszeppenni; azért nem is kérdeztem tőled előre, beleegyezel-e.
88 2| szűcsmester, ki a tigrisek farkát is meg meri cibálni, mikor
89 2| barátnak még olvasmánya is annyira ugyanegy volt, hogy
90 2| váltott, melyen szürke pontok is voltak a fekete alaphoz.~
91 2| alaphoz.~Kicsiny korában Béla is nagyon anyás gyerek volt,
92 2| megérteni.~Az öreg Lávayné most is azt képzeli, hogy fiacskája
93 2| képzeli, hogy fiacskája most is az a szófogadó gyermek,
94 2| kisfiú volt az ő Bélája.~Az is nagy örömére vált, mikor
95 2| testgyakorlatban; magánál nagyobbakat is földhöz üt.~Hát még tudományára
96 2| egykor közvizsgákon, most is kiáll a közélet nagy egzamenébe,
97 2| tudnának maradni!~Lávayné most is maga látott az ebéd után;
98 2| szokott Béla élni Pesten. Én is meg tudom ám azt készíteni,
99 2| előteremtem a világ végéről is, ha itt nem kapható.~A jó
100 2| kacagott Pusztafi. – Nem is annak indult.~– Akik azelőtt
101 2| szavakkal csábították; még az is, aki jegygyűrűjét viselte.~–
102 2| jó öreg.~– De hát anyám is… – mondá fájó szemrehányással
103 2| hogy neki árthassanak.~– Én is azt mondom. Hiszen én is
104 2| is azt mondom. Hiszen én is mindig azt beszélem fiamnak.
105 2| alul. Bár szegény édesapád is maradt volna ottan! Ő is
106 2| is maradt volna ottan! Ő is ilyen buzgó volt, mint te.
107 2| ilyen buzgó volt, mint te. Ő is a közügyek szolgálatára
108 2| őérte készül az mind.~Béla is fölkelt, megcsókolta anyja
109 2| szelíd szemek, még a hangja is, még a lépéseinek a kopogása
110 2| a lépéseinek a kopogása is ugyanaz. Még az ellenségei
111 2| ugyanaz. Még az ellenségei is ugyanazok.~– Ah, azoktól
112 2| felelni.~– Óh, azt szeretném is látni! Ha valaki az én fiamat
113 2| rokkanyéllel megverve nem volt!” El is eblábolt őkelme, alig találta
114 2| amerre csak jár, még Pesten is: „hogy az én fiamat úgy
115 2| pályámra indultam, engem is így marasztott, így biztatott
116 2| mint saját magam, tehát nem is üldözhetem.~E pillanatban
117 2| kellett lenni.~– Te nem is mondanád az embernek, hogy
118 2| aratsz babérokat. – Itt maga is megrettent Bárzsing úr saját
119 2| ingerkedésnek találja venni! Miért is jónak látá Bárzsing úr hízelkedő
120 2| Látod, kedves barátom, miért is léptél vissza a holnapi
121 2| diplomatának született fickó: nem is hazudik, de igazat sem mond;
122 2| nem voltak itthon; nem is tudtam, hol vannak.~– Üres
123 2| indulok; nálam van a levél is, az ív is.~– Adja vissza
124 2| nálam van a levél is, az ív is.~– Adja vissza mind a kettőt.
125 2| kettőt. Adja vissza. Különben is nem akarom a kisasszonyt
126 2| Béla öcsém, ugyebár, te is helytelennek tartod, hogy
127 2| előtte volt menyasszonyát. Ez is jó lesz egy kőnek Béla ellen
128 2| pontban itt leszek. Addig is ajánlom magamat. Béla, kérlek,
129 3| találkozott volna. Az előszoba is egészen üres volt; a huszár
130 3| mondja, hogy az asszonyság is itthon van, az azt jelenti,
131 3| kezdett lenni, még a fülét is az ajtóhoz tartotta.~A tekintetes
132 3| szónokoljon. Az úrbéri kérdésekben is nem atyád volt-e az, ki
133 3| ismétlé, hogy Bárzsing úr is megérthette.~„…azt mondod,
134 3| De még a puha kenyeret is kiejtjük kezünkből!”~„…hogy
135 3| teneked a száraz kenyér is jó? De az egész ország birtokos
136 3| nem kérdi azt tetőled. Nem is bízták rád – szerencsére.
137 3| összeköttetésünknek. Hogy mi is becsültük Lávayt, az bizonyos;
138 3| férjhez, még holtunk után is utolérjen a büntetés. Én
139 3| az ajtót, s nemsokára be is csukta mögötte.~Ő bement,
140 3| éppen a leányommal, tán ki is hallatszott az előszobába,
141 3| tudtad már még azt a mirtuszt is odamarkolni?~Judit hideg
142 3| megbízása még Hargitayné előtt is megtiszteltetésnek fog vétetni.~–
143 3| szelelő pipaszopókák bajain is szoktak volna segíteni.
144 3| ezüstös fringia; annak a vasát is nehezen lehete már a rozsda
145 3| melyen a legközönyösebb tárgy is úgy hangzik, mintha mérges
146 3| fél évszázados élet állana is még előttem, még akkor is
147 3| is még előttem, még akkor is meg kellene tennem, amire
148 3| s ha tulajdon gyermeke is utána akart szakadni, kitépte
149 3| akart szakadni, kitépte azt is; átlátandják akkor, milyen
150 3| szépen az országgyűlésen is aligha beszélnek.~– No,
151 3| időközben majd Judit húgocskámat is jobb gondolatokra téríthetjük.~–
152 3| megorrolva Hargitay. – Ön is azon emberrel tart?~– Kérem
153 3| mit végeztem már; én át is adtam Judit kisasszonynak,
154 3| vinni.~Rögtön csengetett is Mártonnak a büszke hazafi,
155 3| jött a társasághoz; azok is mind igen derék liberális
156 3| liberális és egy „még annál is” liberálisabb.~Ezek jelenlétében
157 3| vállvonítva a büszke honfi, s nem is törődött e kérdéssel többet,
158 3| mellett lovagolni. Hargitay is ejtegetett kegyesen egy-egy
159 4| maga az alattuk álló föld is. És ím e házsorok, e templomok
160 4| hogy e nép még csapásaiban is szereti, imádja és nem hagyja
161 4| hozzájárulhatóvá az utat. A gyaloghídon is annyi volt már a szabadalmazott
162 4| általa; mert ha a paraszt is úrrá lesz, hát akkor a szegény
163 4| ágyú után; van olyan ember is, aki megszámlálja, hányat
164 4| összeszorult. Itt már erősen meg is szaporodott azokkal az elemekkel,
165 4| fenyegetőleg fölemelt kardot. Azok is eltűntek nemsokára, a csákókat
166 5| szónokolni, mert valóban érzi is azt, amit mond. A nemzeti
167 5| tartják ma diadalnapjukat.~Le is van írva a szép dialektikával
168 5| addig ez eszmék, e szavak is élni fognak.”~És bizonyára
169 5| minden ráncot; annyival is ifjabb. Egész magatartása
170 5| Nemsokára az újratámadó népzaj is hirdette azt.~Ah, az egészen
171 5| szerencsétleneken segíteni; saját nejét is éppen most fogták ki holtan.~
172 5| Mind a két Juditom!! (Nejét is Juditnak hítták.)~És erre
173 5| meglátni a halált. Most már ő is közöttük van.~S ha halottai
174 5| megtartá öntudatát, még akkor is, midőn a következő percben
175 5| most még a sírok mélyéből is felnyúl hozzá, megragadva
176 5| kedvese tán gondolatját is meghallja.~Az erőszakos
177 5| szavát; az őrült ölelés őt is vesztébe ragadta.~De a költő
178 5| talált. A lyányka akkor is ölelve tartá kedvesét, nem
179 5| a leány fején még akkor is ott volt a zöld mirtuszkoszorú.
180 6| hogy ha még magátul akarna is kijönni hüvelyéből az a
181 6| sáros, mért ne lehetnék én is?~Voltak kedvetlen órái,
182 6| idomítani, némelyiket ki is kell vasalni. A királyné
183 6| Erős szavak. Hanem azt is jó lesz kegyednek előre
184 6| Arachne és Marsyas idejében is irigyek voltak. Vetélytársairól
185 6| voltak. Vetélytársairól ma is lehúzatja a bőrt Apolló.
186 6| háládatlan szerepek, miket innen is, onnan is a rendező fejéhez
187 6| szerepek, miket innen is, onnan is a rendező fejéhez vernek,
188 6| elég, hanem aztán keveset is használ; többet ér, ha két
189 6| meghódít, talán a rendezőt is, miért ne az igazgatót magát
190 6| borzalmát kiaknázom, ez az; most is azt hiszem, hogy aki ama
191 6| szerepet betanulja. Az éjjel is azzal foglalkozott, s most
192 6| régen elhangzottak már azok is, mindazzal együtt, ami akkor
193 6| itt jó helyen; tán Bélát is féltette, hogy ha Juditot
194 6| betiltva. Lássa, nekem még arra is gondom volt. Beszéltem az
195 6| lehetséges, még a képtelenség is. Jöjjön velem a színházhoz,
196 6| ott künn maga a külvilág is új életet kezdett; lelkével
197 6| akkor, midőn a külesemények is játszottak azzal.~Délutánra
198 6| Nyomban ott volt Pusztafi is, azzal is hasonló dolgok
199 6| volt Pusztafi is, azzal is hasonló dolgok történtek.~
200 6| az örömtől.~De tetszett is!~A fölvonás vége felé több
201 6| és mikor aztán a páholyok is oly tömve voltak, mint a
202 7| feketét, sokan rózsaszínűt is; ők ugyan azt hitték, hogy
203 7| kokárdák most már bársonyból is készültek, középett ezüst
204 7| kezdték őket csillag alakúra is idomítani, nagy kerülettel,
205 7| mellé a kék és aranyszín is fölvétetett a kokárdába;
206 7| szokták azt kérdezni, nem is igen szokás különbséget
207 7| mind a kettőt, a vagyont is és kedvesemet is.« Hasonló
208 7| vagyont is és kedvesemet is.« Hasonló ott még csak nem
209 7| Hasonló ott még csak nem is felötlő; ha az embernek
210 7| embernek tetszik, még viselheti is a világ előtt, a színlapon,
211 7| manőver, csakhogy más embernek is van esze. Kegyednél Lávay
212 7| második emeleten van; nagyon is egyszerű; te már előkelő
213 7| hatása. Fertőy nagynénjének is írt, s fenyegetéseivel megijeszté.
214 7| Sétakocsizásra.~– Kocsin? Néném is velünk jön?~Az sietett felelni:
215 7| Tehát egyedül. (És azt is százan fogják látni, és
216 7| zajjal járt. Rajtuk kívül nem is volt más a templomban e
217 7| a férfi, akinek ilyenre is volt gondja, aki a viharos
218 7| Béla menyegzői lakomát is rendezett; kevesen voltak
219 7| Még a kis pacsirta is ott van az ablakban, mely
220 7| Még a Bélának szólót nem is tudta, hogy hová intézze.~
221 7| az íróasztalon még azután is égve maradt. Ő is úgy feledte-e,
222 7| azután is égve maradt. Ő is úgy feledte-e, vagy tán
223 7| elvezethetem még azokhoz a sírokhoz is, ahol ilyen emberek nyugosznak.~
224 8| hagyományos kohákkal ellátva; azok is hadgyakorlatra jártak:~„
225 8| Állj!”~Az iskolák udvarain is sorakozott gyermekcsapatok
226 8| világnézet egészíti ki most is.~Oly feszesen ballag végig
227 8| feszesen ballag végig most is az utcán, pálca nélkül,
228 8| nemzetőri csapatokra, mintha nem is léteznének rá nézve; csak
229 8| csóválja meg a fejét; azt is tán csak azért, mert a festés
230 8| Bárzsing barátunkra.~Kardja is van, és az szörnyen figyelmezteti
231 8| azt beszélik, hogy azokat is ki fogják vágni pallizádáknak.~–
232 8| az én kertemből már eddig is kivágtak minden mogyorófabokrot,
233 8| ezüstjét, még a gyermekét is. Kegyed is odaadta egyetlenegy
234 8| még a gyermekét is. Kegyed is odaadta egyetlenegy fiát.~–
235 8| azt nem hibáztatom, magam is az lettem; de legalább szólt
236 8| verekedni akar. Még a fiam is elment a háborúba!… Az én
237 8| kevélységből angolkertnek is neveznek; ennek a közepén
238 8| bizonyosan bátor katonák is voltak. Feladatuk volt a
239 8| abban, hogy ha kell, vérüket is odaadják annak védelmére.~
240 8| találkozásnál, melyet magunk is osztunk.~Ama gyülekezet
241 8| odabenn. Uraim! Az utoljára is mindegy, akár a várban benn,
242 8| városban kinn szállásolva is éppen úgy közel érik a várat,
243 8| teendő a felterjesztés.~Addig is pedig, utólagos jóváhagyás
244 8| egyenruhára, hogy tisztelkedni is elfelejtett neki, amiért
245 8| neki, amiért Bárzsing úr le is hordta istenesen.~Az első
246 8| okozzon vele.~Ilyen időben azt is hamar megtanulja az ember.
247 8| Igenis, meglévén, most is követ hordván az erődítésekhez.~–
248 8| egy zászlóalj nemzetőrség is rendeltetett oda, mely nagyobb
249 8| keltek; Kapor András uram is lecsatolta állára csataszíját,
250 8| a tűz! – A tábori kórház is kigyulladt.~– A kórházról
251 8| Koldusokká leszünk, én is, más is, valamennyien. De
252 8| Koldusokká leszünk, én is, más is, valamennyien. De azért
253 8| meredő szemek mintha maguk is vérben fénylenének, s a
254 8| fölment a fogadóba.~Nem is tudakozódott; tudta már
255 8| a szél megfordul, még az is eléghet.~Bárzsing jónak
256 8| dehogy jöttem; hisz az is ég. Csónakon hozattam át
257 8| tűz, Szerafin kisasszonyt is láttam futni kalap nélkül. –
258 8| rumnál maga Bárzsing úr is tréfásan kezdte venni a
259 8| többek között a Hargitay-ház is porrá égett.~Fertőy arcán
260 8| azokon keresztül.~– Meg is tettem már az intézkedéseket –
261 8| végrendelet, tehát az ott el is égett!~Fertőy most már nem
262 9| körülmények között~A tél is eljött, és a leégett város
263 9| férfiak; kik küzdöttek azután is, hogy amazok elnyugodtak,
264 9| olyan csillagok, melyek le is szoktak esni; ilyen futócsillag
265 9| van és tűzhely, sőt ablaka is, amin ki lehet látni. Azonban
266 9| gondoltak arra, hogy talán meg is kellene egymást látogatni.
267 9| szép fehér kezei össze is vannak égetve és leforrázva
268 9| most tanulja.~Sok bajába is került az öreg asszonyságnak,
269 9| nem nagy segítségére volt is Lávaynénak, de tréfás kedélyével
270 9| enni.~Óh, hát még vendégek is vannak?~Természetesen. Sok
271 9| meg két rendes zsellérje is van a vendégszerető szállásnak,
272 9| Fiskális úr, szolgabíró úr nem is valami haszontalan emberek.
273 9| legderekabb adoma volna.~Nem is volna Lávaynénak egyéb gondja,
274 9| jobban.~Pedig hát most ő is itt lehetne köztünk. Ne
275 9| magadhoz fűzni? Hiszen én is óhajtottam volna azt, hogy
276 9| hírgalambokat rendesen Lávayné is meg szokta vendégelni fagunyhójában.~
277 9| tud ebben semmit.~Ez nem is szokott megtörténni. Mikor
278 9| jött a másik hírgalamb. Az is olyan jól ismerte Lávay
279 9| van.~Ez véletlenül igazat is mondott. Nem tehetett róla,
280 9| valószínűbb, mert Pusztafi is ott van; ők pedig elválhatlanok.
281 9| mert onnan már csatadalt is írt.~Az öreg asszonyság
282 9| legale testimoniumnak, hogy ő is vele megy, aztán majd hírül
283 9| kinek férje a várban most is régi hivatalát viseli, csakhogy
284 9| jött futár, Bárzsing úr is ott lesz, s első forrásból
285 9| hozott csodadolgait.~Lávayné is nagyon kérte Szerafint,
286 9| csillagoktól eléretnék, amik nappal is csak hullanak. Aztán Holdváry
287 9| hullanak. Aztán Holdváry mama is megengedte, csak azon az
288 9| fehérneműit?~Maga Szerafin is óhajtott tudakozódni Bárzsingtól.~
289 9| várta visszatértüket.~Nagyon is hamar visszajöttek, mintha
290 9| Mondják meg hát, az isten is áldja meg.~Fiskális öcsém
291 9| hogy áruló.~Mit? Áruló? Ez is divat volt akkor. Két ember
292 9| beszélte Bárzsing, hogy Béla is azokkal tart, kik az ellenféllel
293 9| közül elüldözik, hogy ki is van adva a rendelet a kormánytól,
294 9| Bélát védelmezni, utoljára is én voltam kénytelen Bárzsingot
295 9| Feltalálom azt az embert magam is. Nem repül ki innen a víz
296 9| kezdte magára vonni.~Utoljára is csak messziről merték kísérni,
297 9| bámuló arc láttára másnak is elveszne a szemefénye. Lávaynénak
298 9| A pavilon ajtajánál ez is magára hagyta; rábízta,
299 9| várni fog, ha kell reggelig is, míg valakire talál, aki
300 9| Azonkívül egy szalmaszék is volt a szobában, meg egy
301 9| szobába lépett, bár azt is jellemzé a bútorzat nagy
302 9| emeljen – mert hiszen nem is tartozik senki az ellenkezőt
303 9| szokás verekedni; a kutyának is szabad védni a kölykét,
304 9| akárki, hogy bizony meg is fogja tenni.~Ily tragikomikus
305 9| Asszonyom, ha önnek a fia is „ilyen katona”, akkor gratulálok
306 9| akkor gratulálok hozzá önnek is meg nekünk is.~Azzal segédjét
307 9| hozzá önnek is meg nekünk is.~Azzal segédjét utasítá,
308 10| Akinek semmi köze nem volt is a csaták sorsához, a politikai
309 10| hónap alatt négy városban is megtelepített, megint odább
310 10| nyúlhatott, azok a holdon is túl voltak; – más meg annyi
311 10| valami levéltárban, azt is megtudta, hogy az egész
312 10| háborún kívül békés időben is így van.~Bárzsing úr az
313 10| mellett magánvállalatokat is intézett, s szállítmányosoknak
314 10| Akármiket mesélt légyen is Bárzsing a veszélyek felől,
315 10| visszavonulás alkalmával ő is odább vonult, a ládát is
316 10| is odább vonult, a ládát is magával vitte.~Hová lett
317 10| álnév alatt elrejtőzött; az is meglehet, hogy együtt ment
318 10| benne volt, azt szélnek is eregették már; talán eláshatta
319 10| beledobta a Dunába; de az is meglehet, hogy még folyvást
320 10| folyvást őrzi, s valaha vissza is fogja hozni; hanem az is
321 10| is fogja hozni; hanem az is a valószínűségek közé tartozik,
322 10| nem tudta.~Egyike volt ez is a „közvélemény asztala”
323 10| szemben.~Tehát Bárzsing úr is, bárcsak vidéki és levelező
324 10| táblakör hallgatóinak.~Mi is kétszer találkoztunk már
325 10| amelyhez néha egy-egy olyan arc is telepedett le, aminek látása
326 10| én tudom, hogy terem, azt is, hogy hol! El is megyek
327 10| terem, azt is, hogy hol! El is megyek érte, s elhozom számára.
328 10| mosolygásért elment volna a holdba is.~Készíttetett magának egy
329 10| Bélától még írott leveleket is kapott. Azok is mind a sánta
330 10| leveleket is kapott. Azok is mind a sánta ember mankójában
331 10| egy részét a hírlapokból is lehetett tudni, másik részét
332 10| nem tudott.~– Ön többször is volt már itt, nemde? Jól
333 10| jársz, hanem más mindenfelé is. Nem voltál még a felső
334 10| valakinek a gondolatában is olvassanak.~Bárzsing utánanézett
335 10| hártyán állt az egész írás. Az is históriai dolog, hogy S.
336 10| nagyon divatozó expedienséhez is folyamodott hadműködési
337 10| kivált mikor az ellenfél is ügyes és éber.~A kísérletnek
338 10| szoktak, hogy még azon esetre is, ha felfedeznék az izenetet,
339 10| és izenet ha kézre kerül is, az legfeljebb a hírnökre
340 10| Igen ám, még az aljáról is azt a rézszorítót, s azzal
341 10| amik még az üres lapból is kivallatják a titkot.~Melchiornak
342 10| százasait felváltják; különben is este van már, előfogatot
343 10| kinézett a folyosóra, s itt is, ott is egy-egy szürke köpönyeges
344 10| folyosóra, s itt is, ott is egy-egy szürke köpönyeges
345 10| vámőrt látott sétálni, azt is gondolhatta, hogy azok a
346 10| véve a kérdezőt. – Azok is elfogytak a padlásról.~–
347 10| De hisz itt a szobában is látok vagy hatot a kalitkában.~–
348 10| Tán bizony „beszélni is tudnak”?~E szóra megemelinté
349 10| nevettek rajta; hanem végre is nem találták valami különösnek.
350 10| alatt egy tányér puliszkát is fizetett tíz pengővel. Éhes
351 10| volt; aki hallotta, nem is tehetett mást, mint hogy
352 10| orrú fiókgalambot; azt le is hozta és megsütteté. Mikor
353 10| fölött.~Már erre Melchiornak is kezet kellett szorítani
354 10| kellett szorítani vele.~Amaz is visszaszorította szívélyesen.~–
355 11| vihar robajába emberi harc is elegyíti szavát; ágyúdörej,
356 11| kormos üszköket, zöld fű is sarjadt már a falakon.~És
357 11| zászlókkal és májusfákkal is fel vannak díszítve. Tetőtlen
358 11| széthasadt fa úgy nyomorékul is kivirágzott, s valaki a
359 11| maradt csodára épen, amellől is le volt égve a templom;
360 11| pedig ki tudja, tán nem is ünnepnap volt.~Az utcákon
361 11| mosta le, vagy segítettek is kaparni) a salva guardia
362 11| száraz karjaikat, mintha azok is mind rokkantak volnának
363 11| Kolbay őrnagyé.~Az öreg most is a régi vén csont. Az ő házát
364 11| a várba.~Ezek késő éjjel is ott találták a hadastyánt
365 11| kívánhatták tőle, de nem is tette volna.~Mikor egy bomba
366 11| csak az élet unalmai végett is, a veszélyt nem is számítva,
367 11| végett is, a veszélyt nem is számítva, akkor egyszerre
368 11| legjobb ismerőse orra előtt is, s nem állt többet semmi
369 11| az új korszak divatjait is, azoknak fényével és nyomorával,
370 11| nagykendője. Meleg volt – kívül is – belül is.~A Kolbay-ház
371 11| volt – kívül is – belül is.~A Kolbay-ház elé érve,
372 11| vasat.~De még azután kétszer is be kellett kukucskálnia,
373 11| már a járása, hogy magától is becsukódjék.~A hadastyán
374 11| mert fáj. A kezemhez se, az is fáj. Tudja már, hogy minden
375 11| besétálni hozzám, ott le is ülhetünk. Halljuk, mit tehetek
376 11| de hidegen, és e hidegség is oly epesárga volt.~– Tessék
377 11| kell oda egy vén paróka is, akin nevessenek a többiek;
378 11| nyugalmából felzavarták, de nem is adott tanácsot a gyerekeknek,
379 11| Ilyen vén csont vagyok én is. Meghaltam, nem érzek semmit,
380 11| felvilágosodott gyermek is kinevet. Egy múmia. Ki ért
381 11| az én tanácsomat? De nem is adnék. Maradok, aki voltam,
382 11| nem búvok, akárhogy fújják is fülembe a feltámadás trombitáját.~
383 11| kell a mai világban áldás is valamire? Szerencsejáték
384 11| istenkísértés. Ez a házasság is az; mondjátok: va banque!
385 11| vagy vakot!” Még ceremónia is kell? Még családfő is kell? –
386 11| ceremónia is kell? Még családfő is kell? – Respublika! – Egyik
387 11| Szerafint.~– Szóljon már ön is, Róbert, talán ön jobban
388 11| elkábítja. Akiket látok, azok is csak mind álomalakok, és
389 11| amit azoktól hallok, az is mind álom, álom; elmúló
390 11| közbeszólni Róbert.~– Az is álom!~– Ah, bátyám! – szólt
391 11| neheztelve Szerafin.~– Az is álom. Ti nem szeretitek
392 11| ragyogó, hős, mert fénybe is borítja azt, akit magához
393 12| Pusztafi Róbertnek; maga is úgy tett.~A kozákok megálltak
394 12| távolban saját rejteküktől; az is meglátta őket, s hirtelen
395 12| mocsáron.~– Mi haszonra? Ott is vége van már mindennek.~–
396 12| puskalövésnyi távolban három őrtűz is lobog közelükben, amint
397 12| egy fürtöt levágj, és azt is tedd a gyűrű mellé.~Pusztafi
398 12| felszállnak utánad a légbe; még az is szellemmé válik belőled,
399 12| három őrtűz közül már ki is oltottak így szépen.~Emberi
400 12| tüzet odább vinni.~Szivarjai is mind össze voltak facsarónak
401 12| vonult.~Pusztafi legelébb is egy nádkévét állított fel,
402 12| mehetett tova. Hiszen az ő útja is sietős volt.~A nádas sűrű
403 12| ha a megmenekült bajtárs is eltűnik nyomtalan a halálhíradó
404 12| kétséges özvegy még akkor is tudakozódik álmaiban eltűnt
405 12| álomtündér: „Férjed most is a föld felett jár – és koszorúját
406 13| helységben és még kinn a mezőkön is tömérdek a vendégsereg.
407 13| egyik vendége volt Béla is. Ő egy félreeső helyet keresett
408 13| órámban érte; még akkor is becsülni fogsz, midőn nem
409 13| nyomodban jár…~A síron túl is hű szeretőd, Béla.”~Amint
410 13| isten, ki a víz fenekén is megőrzött és visszahozott.
411 13| visszahozott. Elhozott idáig is.~– És miért jöttél? Tudod,
412 13| idáig eljutottam, innen ki is jutok: ahhoz nem gyávaság
413 13| mód, ha meg kell halni én is ott leszek!~– Óh, tudom.
414 13| támadni, s az szíveinket is bevonja. Elvonulunk olyan
415 13| Amit magaddal tész, velem is teszed. Ha szabadulsz, engem
416 13| teszed. Ha szabadulsz, engem is szabadítasz, ha elbukol,
417 13| de a Szerelem még akkor is megmarad, túléli a testvérnemtőket!…~
418 13| legyen hozzá kevély, de ne is traktálja; ha a tekintetes
419 13| jó paripa bőrén két nap is meglátszik.~Ez utasítások
420 13| között egy-egy ismerős arc is feltűnt néha, kiket Béla
421 13| el egymás mellett. Azok is bizonyosan megkísérték ez
422 13| kezdtek szemközt jőni; nem is fértek már el az országúton;
423 13| gyékényernyő hátulján kibújva is utánuk kiabált, hogy ne
424 13| aztán azt látta, hogy nem is hajtanak rá, akkor meg a
425 13| rábírni, hogy fordítsa meg ő is a rudat, s hajtasson amazok
426 13| szekerével; a rudas lova bele is veszett már a nagy útba;
427 13| tizenkét éves fiú. Azok is megállíták Judit kocsiját.
428 13| üldözték a kozákok, lövöldöztek is utánuk; a növendék fiú mutatta
429 13| Én meg tudlak ölni téged is, magam is. Isten úgy legyen
430 13| tudlak ölni téged is, magam is. Isten úgy legyen lelkemnek
431 13| viadalban.~A közlovasok között is sok volt, aki friss sebek
432 13| kozákok daloltak, mintha nem is látnák egymást…~A széles
433 13| Az utócsapat lódobogása is elhangzott, és a menekülőkhöz
434 14| e látványtól – talán nem is az uborka miatt.~Akkor hazament,
435 14| bezárkózott, még a függönyeit is leereszté az ablakán, s
436 14| hírlapjaival, pedig anélkül is kegyetlenül meleg volt augusztus
437 14| akkor még kisebb bajokkal is vesződjék, s ha elgondolta,
438 14| embernek találta.~Estig sokat is dörömböztek az ajtaján,
439 14| mögötte az ajtót, kétszer is ráfordítva a zárra a kulcsot,
440 14| ha a lehetetlent kísértem is meg.~– Hogy reméli kegyed
441 14| senki sem rejtőzhetik, most is ég benne a tűz.~– Tűz?~–
442 14| van még: Komárom.~– Azt is fel fogják adni.~– Tudom.
443 14| Nagyon messze. És én nem is engedhetném, hogy ő azt
444 14| védlevelekben személyleírást is adnak. Ön emlékszik rá,
445 14| márványtiszta homlokon. Az is úgy illett rajta. Őt még
446 14| illett rajta. Őt még az is szebbé tette.~Hét napig
447 14| miről kell hallgatni. Nem is akarok én sokat kérdezősködni,
448 14| aki fölkeres, s első szava is egy kérdés lesz, amit már
449 14| azért, mert annak vissza is kell ismét térni.~– No már
450 14| viganó lesz rajta. Beszédéről is mindjárt rá fog ismerni,
451 14| leánya a színpadon; ott is hírt, dicsőséget szerez,
452 14| Az a kérges tenyerű ember is érezé, hogy e nagy sötétségen
453 14| Adjon isten kigyelmednek is – szólt a leány félreismerhetlen
454 14| valaki elfog az utcán?~– Ki is kapartam volna a két szemét.~–
455 14| Minden le van égve: nekem is csak a fél házam van tető
456 14| amikben még derék nyáron is sár és pocséta van, s lámpásnak
457 14| kezdetleges kísérlete. Egyszer meg is szólítá már a hátulsó ülésben
458 14| útlevele.~– Nincs ám, aztán nem is lesz. Hát csak majd kitalálok
459 14| csendesen elkocognak magukban is a lovak. Hát még a nevedet
460 14| hol lévén?~– Ide gyütt az is Pestre; egy újságírónak
461 14| elkészített; hanem hát most annak is rosszul megy. A gazdája,
462 14| senki újságot.~– No azt jól is teszi. Hát te hogy vagy
463 14| rendesen megkínálta a leányzót is. Az pedig nem szokott semmit
464 14| rövid itatóra; amikor maga is elővette posztószél tarisznyájából
465 14| öntse a vizet. – Ej, de meg is látszik rajtad, hogy komáromi
466 15| emlékező köznép még most is Csák Mátyás nevéről híja
467 15| egyszer az itató puttony fülét is megfogatta vele, hogy tartsa
468 15| Judithoz fordulva. Aztán felelt is rá magának. – Nem, nem;
469 15| azzal a Dunára szállni?~– Én is.~– Azután – folytatá András
470 15| a csónakom kéznél volna is, ilyen zivatar mellett istenkísértés
471 15| a lelkemre. De különben is a csónakomat elvitték.~–
472 15| földből, nekem ajánlaná is, mégsem venném ma éjjel
473 15| lenni. Isten akárhová tegyen is bennünket.~Judit örömében
474 15| öreg halász kezét, tán meg is csókolta volna azt, ha engedé.~–
475 15| kicsoda, mi járatban van. Nem is akarom tudni. Elég, hogy
476 15| nem lát senki, ha meglát is a silbak, mit tehet velünk.
477 15| komám segíteni.~– Hisz én is így akartam, mert magam
478 15| így akartam, mert magam is odaát kívánok ma lenni.~–
479 15| visszatért András; a ladik is ki volt tatarozva.~– No
480 15| átöltő lehetett, kétszer is átérte a karcsú termetet.~–
481 15| a folyamba, s ekkor maga is óvatosan felhágott a ladik
482 15| sírba.~E kéz szorítása most is elzsibbasztá testét, lelkét;
483 15| lelkét; e kéz talán most is leskelődik reá ott alant!…~
484 15| ott, ha a csónak felfordul is, maguk megmenekülhetnek.~
485 15| álljanak meg?~Azután egy lövés is történt; golyó fütyült a
486 15| eréllyel segített magán; ő is belekapaszkodott a lehajló
487 15| juttatni.~Facsaró víz volt a nő is. A veszélyben sem veszté
488 15| Hoztam magammal.~– De hisz az is nedves lesz.~– Nem tesz
489 15| kardja ott függött most is a falon, azt levette, átkötötte
490 15| mind ez alakoskodás.~Bele is találta magát saját szerepébe.
491 15| ami az álcán keresztül is elárulja a nőt, hogy egy
492 15| az az én gyomromat.~Judit is csaknem úgy érezte.~– Bizony
493 15| András gazda, miután maga is bizonyossá lett egy pohár
494 15| minősége felől. – Azt akár ne is főznéd.~– Hát annak a tensasszonynak
495 15| szemügyre az embert.~Azt is kiszámította, hogy az életkor
496 15| halasztva dolgát; ekkor Judit is bement a pavilonba, ahol
497 15| azután az ellenkező részről is többen; hanem azok közül
498 15| nagyon jól ismert, és az is nagyon jól ismerte mind
499 15| betöltött. E célból szemüvege is föl volt téve.~Egy másik
500 15| gondolta magában: „Neked is jobb lett volna még otthon
1-500 | 501-1000 | 1001-1039 |