Fejezet

 1     1|        szomszéd házba, ott majd mindent elmondanak felőlük.~A sárga
 2     1|      figyel arcvonásaira, kitud mindent szemeiből, s ahány ifjúval
 3     2|     parancsoljak vele, ő elvisz mindent. Én aztán írtam ott őelőtte (
 4     2|    irigykednek rá. Tudok én jól mindent, azért, hogy sehova sem
 5     3|          Judit engedett magával mindent kísérleni csendesen; hosszúdad
 6     8|  izzadni kezd, s lehány magáról mindent.~Tanyák, szántóföldek, hidak
 7     9|     ígérek az életből magamnak; mindent elvesztettem már. Férjem
 8    12|         végjelenése az életnek, mindent oly közel látott, hallott,
 9    14|         érte. Jóvá fogom tenni. Mindent el fogok önnek mondani,
10    14|        azt teljesíteni fogja?~– Mindent, mindent, anyám emlékére
11    14|   teljesíteni fogja?~– Mindent, mindent, anyám emlékére fogadom –
12    14|        az a nagy sötétség, mely mindent elborít; mindent, mindent…
13    14| sötétség, mely mindent elborít; mindent, mindent… Az a kérges tenyerű
14    14|       mindent elborít; mindent, mindent… Az a kérges tenyerű ember
15    15|      öltözet sokat tesz, de nem mindent. A prémes bekecs eltakarja
16    15|     huszonnégy éves volt.~Tehát mindent jól kifőzött előre.~Délfelé
17    17|      kiknek házához jött Judit, mindent elkövettek, hogy őt életre
18    17|          Az anyag bölcsei, akik mindent kimagyaráztak már a kémiából,
19    17|        tudnak felőle szemei.~És mindent tud, ami elmúlt, és ami
20    17|    magyarázzátok meg, bölcsei a mindent tudó anyagnak! Az óra nyolcat
21    18|         nőül ment.~Ő egyébiránt mindent megtett, amit tőle várnunk
22    19|        abban a helyzetben, hogy mindent elvesztettek, s most nyugodtan
23    20|     összeköttetéseit, jellemét; mindent a legjobb oldalról fogva
24    21|    olyan kedvemben vagyok, hogy mindent elhiszek, csak parancsoljanak
25    21|      hogy efölötti mulatságában mindent elfelejtett, még a Semiramide
26    22|         álmatlanságom.~A cseléd mindent elhitt szépen. Vannak asszonyok,
27    23|    adtam neki, és elfelejtettem mindent.~Repültünk, keringtünk a
28    25|     teremnek, pedig a kertészem mindent elkövet.~– Az én kertészem
29    29|    azoknak a neveit, kik tettek mindent, és vesztettek mindent,
30    29|   tettek mindent, és vesztettek mindent, s azután ismét felülkerült,
31    29|          A nő föláldozott érted mindent, világi szerencsét, vagyoni
32    29|     önnel beszélni.~– Tudok már mindent, Fertőy itt volt, elmondta;
33    29|    kérdé az öreg asszonyság, ki mindent elhitt, amit fia mondott,
34    30|      pedig oly részeg már, hogy mindent kettőnek lát; az imént,
35    31|      nyelvet értenek. Ők tudnak mindent.~– Akkor ugyan kár őket
36    31|       idő múlva úgyis megtudnak mindent.~– Hja, kedves asszonynéném,
37    32|   rendben van már. És a nő sejt mindent, mert nem volna nő, ha nem
38    32|    valami; egy nő, akinek férje mindent elnéz. Csekély titulus,
39    33| bifsztekért.~– Ez, úgy látszik, mindent Fertőyre akar majd kenni.
40    33|    Annál rosszabb. Te már tudsz mindent, ami itt történt?~– Tudok.
41    34|       hálátlan kor! Elfelejtesz mindent! A kart, mely küzdött, a