Fejezet

 1     1|              bírt semmi gerjeszteni, és láttam azt átváltozni szemlátomást
 2     2|           elmondott minden elmondhatót. Láttam, hogy ő maga is szerelmes
 3     2|          csendes ember, hanem én, mikor láttam, hogy nem tud olyan gorombán
 4     8|              gondja a másikra. Lávaynét láttam, amint az égő házból elfutott,
 5     8|                 Szerafin kisasszonyt is láttam futni kalap nélkül. – Hm.
 6     9|             rágalmazó itt van a várban, láttam bejönni, azért jöttem kormányzó
 7    13|               Miért jöttem? Azért, mert láttam, hogy sorsod balra fordul,
 8    13|            kocsisára?~– Nem én. Sohasem láttam őket.~– A kocsis Lávay Béla,
 9    13|             úrnak minden porcikája; nem láttam én még ilyen sok fábul faragott
10    14|                 találkoztunk. De én nem láttam semmit, nem szóltam felőle
11    18|           Szerafin.~– Szokták. Többször láttam. A férjem azt mondja, azért
12    20|               Ezekkel az élő szemeimmel láttam. Tulajdon szemeimmel láttam,
13    20|             láttam. Tulajdon szemeimmel láttam, különben nem hinném.~–
14    20|            szóval se fárassza magát. Én láttam azt az embert. Még rám mosolygott.
15    20|                  Nem én, kérem alássan. Láttam jól; a nyelvük hegyére veszik
16    21|                letörülve könnyeit. – Én láttam Fertőy arcát, midőn az sokáig
17    22|             ajtószőnyegnél, s onnan nem láttam semmit. Pedig csak azért
18    23|                  Ő pedig nevetett, s én láttam, hogy meghal.~Olyan borzasztó
19    23|                 értem, amiket annyiszor láttam lerajzolva, s mikről oly
20    23|            voltak ellepve, én mindenütt láttam magamat a tükrökben. Az
21    23|               tegnapi álmom folytatását láttam.~Ugyanazon úton jöttem vissza
22    23|              voltam, s azután egyet sem láttam azok közül többet, aki egyszer
23    23|        Ráismertem. Róbert volt. Sohasem láttam ilyen szépnek. Ugyanazon
24    23|                halljak semmit. De mégis láttam, mégis hallottam. Hallottam
25    23|              elfojthatlan dobogását, és láttam a rettenetes sötétséget,
26    24|             csak vártam azt, amit előre láttam.~– És nem állt ön bosszút
27    25|                előtt, ahogy őt utoljára láttam. Az a nő, aki képes volt
28    28|              csakugyan megvan. Én magam láttam, meggyőződtem felőle, hogy
29    29|             látja, hogy magában maradt.~Láttam én már excellenciás urakat
30    29|             mint neked Judit, mikor azt láttam, hogy köszönését elfogadja,
31    30|                akárhány kovácsműhelyben láttam.~– Türelem! Ezek csak az
32    31|             valóban az ő keze írása. Én láttam a bécsi udvari levéltárban
33    32|           ablakán asszonyom, de sohasem láttam egyebet ezeknél a muskátliknál.
34    32|               így megalázva van! Én nem láttam ezt az asszonyt sírni, nem
35    32|               sok pénzébe is került; én láttam, hogy szórta marokkal vagyonát
36    33| elmetehetségemet, de én sok olyan arcot láttam, sok olyan nevet hallottam,
37    34|          ráismertem, pedig csak egyszer láttam életemben. Hahaha! Furcsa
38    34|                deklamálni, s mennyiszer láttam szaladni; ahol valami kapni
39    35|              fejezet készült abban.~„Ma láttam őt!…~Mikor kocsim a kapun
40    35|              hasonlított, mintha én azt láttam volna; de emlékezetem elhagy;
41    35|                   Ilyen derültnek régen láttam önt, szép asszony.~– Azt