Fejezet

 1     1|                Nem, ez csak kút-víz.”~Tessék rajta az előszobában mosolyogni.~
 2     2|              olyan nagyon ezt a fiút. Tessék elhinni, hogy felét sem
 3     2|            hinni, hogy gyönge vagyok. Tessék csak megkérdezni Fertőy
 4     2|            talál?~– Felelek.~– Óh, ne tessék semmitől tartani – hadart
 5     2|               következménye. Azt csak tessék rám bízni. Ah, Judit kisasszony
 6     3|               perc múlva visszajött: „Tessék besétálni.” Pedig ez nem
 7     3|    íróasztaláról a hosszú okiratot –, tessék megérteni az e tárgyra vonatkozó
 8     9|                Igenis, abban.~– Akkor tessék velem jönni.~A fiatal tiszt
 9     9|              zsebébe a mordályokat. – Tessék írni: „Én – a nevét – bizonyítom,
10     9|    Semmirekellő.”~– „Rágalmazó.” Így; tessék aláírni; a tisztelt urak
11    10|             át neki az ezerpengőst.~– Tessék tovább utazni, uram, minden
12    11|             Ki kérne éntőlem valamit? Tessék besétálni hozzám, ott le
13    11|               is oly epesárga volt.~– Tessék helyet foglalni – szólt
14    14|             jobban örülök. Tehát csak tessék küldeni őtet akármikor,
15    15|               vagyok – monda Judit.~– Tessék az első szobába menni. A
16    15|              No, vitéz kapitány uram, tessék kijönni a konyhába, hadd
17    17|     beszéljünk erről többet.~– Ne ám. Tessék egy pohár bor inkább.~–
18    17|               egy fületlen pitykét.~– Tessék még egy pohárral, őrmester
19    17|       valakinek.~– Óh, dehogy szólok. Tessék még egy pohárral, őrmester
20    18|               izente nekik, hogy csak tessék „mulatni” ezután is ott,
21    20|      kenetteljes hangon szólt:~– Mert tessék elhinni, őrnagy úr, annyi
22    21|        nagysád, az én kertészemről ne tessék oly lenézőleg beszélni.
23    21|               ő mondott.~– De bizony, tessék elhinni, egy kertésznek
24    21|              kötni az ifjú emberbe.~– Tessék megkísérteni! – ajánlá a
25    24|  befejezéséhez komolyan hozzáfognánk. Tessék leülni kérem.~– Óh, köszönöm.
26    28|           amit akkor kapott. Tehát ne tessék többé férjem miatt aggódni.~
27    28|         talált hozzá való szavakat.~– Tessék.~Fertőy tehát leült, tenyerével
28    29|         Nőmhöz? Ugyan tegye azt.~– Ne tessék mosolyogni. Azt én is előre
29    29|        írásomat, visszaküldi; hanem – tessék arról meggyőződve lenni,
30    30|              lehetett ráismerni.~– Ne tessék félni! Mefisztó tud bánni
31    31|        Mindjárt le fogja írni ő maga. Tessék ide nézni.~Blumné letette
32    31| találékonysággal Blumné asszony –, ne tessék neki nevetni. Holnap elviszem
33    33|                mint valami csillag.~– Tessék végigvárni. E szokásnak
34    33|         fordult Bélához.~– Ügyvéd úr, tessék a végiratot leírni a jegyzőkönyvbe,
35    33|           húgomat thettszik keressni? Tessék besétálni, tessék. Hegész
36    33|           keressni? Tessék besétálni, tessék. Hegész hegyedül van, huraságodat
37    35|          mondta, hogy csak egy percig tessék várni, míg öltözékét rendbe
38    35|         öltözékét rendbe szedi. Addig tessék besétálni a terembe, és
39    35|                Hozzá tartozandó az.~– Tessék besétálni a terembe.~Pusztafi