Fejezet

 1     2|            két gyilkos drámát; hiába mondtam neki, hogy szamárságok,
 2     2|         odarendeltem magamhoz, s azt mondtam neki: „Hallja maga vadtulok…”~–
 3     2|           szavamba? Persze, hogy ezt mondtam. Hát szoktam én válogatni
 4     2|             azt a részemről. Hát azt mondtam neki: Maga engemet három
 5     2|           hanem gőgös szüléi; mindig mondtam én azt neked: nem jó nekünk
 6     2|              én keseríteni. Csak úgy mondtam, mert tudod, ezek a bolond
 7     2|            az ijedtségből, Bélára. – Mondtam már, hogy egyszer zsírban
 8     2|              bizony egyszerűen azért mondtam le, mert Pusztafi érkeztét
 9     8|         menni, utat csinálni! De nem mondtam neki semmit, csupán csak
10     8|           semmit, csupán csak annyit mondtam, hogy „Eb ura a fakó!” Erre
11     9|              Miért?~– Mert amint azt mondtam neki, hogy Lávayné asszonyság
12     9|          igen derék, dicső hazafinak mondtam mindenütt.~– Hallották uraságtok
13    12| közelebb-közelebb… Lásd, amit mindig mondtam… A csillagok közelből megannyi
14    14|            égbe! Én pedig mindig azt mondtam: jaj, Juci kisasszony, lelkem,
15    14|           rád nem ismertem. Mindjárt mondtam én, hogy hallottam én már
16    14|            volna énmellettem; azt se mondtam volna, hogy láttalak valaha.~–
17    15|             kell jutnom a városba.~– Mondtam a komámnak; de azt felelte
18    15|          rettenetes dühbe jött.~– Én mondtam azt, hogy „tensasszony?”
19    15|             kezet csókoljon neki. Én mondtam. Rá emlékezzék.”~És azzal
20    17|          egyébiránt ezt csak köztünk mondtam, nehogy elmondja valakinek.~–
21    21|             szeretem, mert annyiszor mondtam azt másnak, midőn nem volt
22    25|     bizonnyal. És ha igaz lesz, amit mondtam?~– Akkor nem tudom még,
23    26|     döbbenjen meg kegyed attól, amit mondtam; semmi gorombaságot nem
24    26|       elszokni. Mit akar tehát? Mint mondtam, a dolgozásról való tréfabeszéd
25    27|     döbbenjen meg kegyed attól, amit mondtam; semmi gorombaságot nem
26    27|       elszokni. Mit akar tehát? Mint mondtam, a dolgozásról való tréfabeszéd
27    28|      párbajra kihíhasson. Semmit sem mondtam a tisztelt nagyasszonynak,
28    29|           estem poétai túlságba, nem mondtam: „ma” ez van, „holnap” az
29    29|        könnyen barátkozom.~– Azt nem mondtam; de nagyon könnyen megbocsátasz.~–
30    29|           erről, kérem.~– Csak azért mondtam, hogy önt figyelmeztessem
31    30|           nélkül, nem semmiskedésből mondtam ezt. El voltam szánva kegyedet
32    30|          rajta. Ne felejtse el, amit mondtam; nekem lenne legnagyobb
33    32|            No, de elengedem. Hát mit mondtam, ugye? Hát nem volt-e igazam?
34    32|              félreismerte, és én azt mondtam, az az asszony derék és
35    32|       akárkiben is támasztottak. Azt mondtam magamban; ez a nő úgyis
36    34|                Kinevettél, mikor azt mondtam, hogy van hozzád joga a
37    34|          Mindig is az voltál. Mindig mondtam. Hogy én teneked éljek?
38    35|         arcát és lelkét kendőzi.~Azt mondtam, hogy ,meghalt az oroszlán,
39    Ut|     szükséged, hogy azt folytathasd?~Mondtam neki valami összeget.~Szó