Fejezet
1 1| szobaleánytul tudom, hogy jegyben is jár a kisasszonnyal.~– No én
2 1| Rephublikhánush! S szabadon jár az ilyen dühös állath? Nem
3 1| az ilyen embert. Nem ott jár az esze, ahol másé. Pedig
4 2| meg mindenütt, amerre csak jár, még Pesten is: „hogy az
5 3| mondani: pecsovics. Úgy jár, mint Nagy Pál; tegnapelőtt
6 5| sem tud felelni; aki most jár az utcán, az mind a városból
7 6| lesz?”~Fel-felkel, egyet jár nyugtalanul szobáján végig,
8 6| kellett lennie, ahol Béla jár.~Pusztafi arra gondolt,
9 6| behívta egy kapu alá.~– Hol jár kegyed itt?~– Ahol önök.~–
10 7| lelkem mindenütt veled jár.”~A másik levél szólt Fertőynek.~„
11 9| hát azt most ki tudja, hol jár? Ki tudja, hogy él-e? Ki
12 9| találkozott vele. Odafenn jár Selmec tájékán. Biz a sokat
13 10| izgalommal és változatossággal jár, amit nagyon bőkezűleg szoktak
14 10| vasas ládával a szekerén jár mindenütt a főhadiszállással
15 11| búvár, ki a tenger fenekén jár; odafenn tán a vihar zúg;
16 11| mikben a gyöngyök termenek, jár a tengerfenék állatnövényei
17 12| búvár, ki a tenger fenekén jár…~Tört hajódarabok úszkálnak
18 12| őrök azt hitték, farkas jár ott megint, s nem törődtek
19 12| Férjed most is a föld felett jár – és koszorúját fonja.”~ ~
20 13| áldásom mindenütt nyomodban jár…~A síron túl is hű szeretőd,
21 13| a hazának, ahová hír sem jár, s leszünk földmívelők.
22 15| fogadták; mégis ott él, ott jár a tősgyökeres autochton
23 16| tudta jól, hogy Judit miben jár; mért siet, mi után törekszik.~
24 17| egyik él még, a föld felett jár; de azért mégis halott,
25 18| megsüvegelik, aki kocsiban jár. Fertőy rossz kedvétől pedig
26 22| olyan jólesett. Judit nem jár ekvipázson. Óh, az nem a
27 22| városban.~A herceg gyakran jár titokban bérkocsin a külvárosi
28 23| mellékkulcsot tartani együtt jár a saját ládájáhozi mellékkulcs
29 23| egy megholt férj árnya jár, kel és fekszik; az áll
30 31| a zárt kabinetekben? Hol jár most ez meg az? Hogy híják,
31 31| asztal szellemétől, hol jár mostan Béla.~Van-e fiatal
32 31| meg a szellemtől, hogy hol jár Lávay Béla.~Az asztalka
33 32| még mindig a föld felett jár, és számítja magát az élők
34 33| ülnökeinél kézről kézre jár; mind valamennyi az ablak
35 33| minden gondolatjuk azon jár, hogy íme a kisgyermek már
36 34| álarc, amely mosolygó képpel jár vigalomból vigalomba – kéjt,
37 34| ventos! Tizenhét krajcárja jár naponként egy státusrabnak,
|