1-500 | 501-998
Fejezet
1 El| közélet lármájával; hogy tudja azt élvezni akármi nemzet szülötte
2 El| szívet, s egész embernek azt ismerjük el, aki nemcsak
3 1| maradt: „Salva guardia” azt jelenti, hogy ezen a kapun
4 1| variációkban rongyosok, – s miután azt emberi ésszel megakadályozni
5 1| olyan mélyen elásva, hogy azt a szomszédok fel ne kutassák.~
6 1| kutassák.~Egy arab példabeszéd azt mondja: „Ha meg akarod ismerni
7 1| szalmaszín kesztyűt, s várjuk meg azt az ismerős barátunkat, aki
8 1| homlokára üt, visszafordul, azt mondja, valamit otthon felejtett,
9 1| inasa. Nehogy pedig valaki azt gondolja, hogy ez a Perflex
10 1| valami szittya keresztnév, se azt ne ítélje, hogy tán mint „
11 1| rendelet, hogy ha Lávay jön, azt kell neki mindig mondani,
12 1| cselédnél, akitől társai azt kérdik, mit csinálnak odabenn.~
13 1| csinálnak odabenn.~Most ugyan azt kérdik: mit nevetnek? de
14 1| nevetnek? de kérdhetnék máskor azt: mit suttognak? mit sóhajtanak?
15 1| kékhajtókás cserepár tiszt azt kérdezte tőlem, mikor a
16 1| kilépett, s avval elszaladt, azt mondta visszajön.~– Hó! –
17 1| tovább, hanem az uraság azt izeni, hogy idekinn szabad
18 1| hogy nem jön el.~– Éppen azt feledtem honn, amiért jönnöm
19 1| Szerafin kisasszony?~– Azt önnek ugyan nincs oka kérdezni;
20 1| maga se fel-, se lehúzni; azt a feszes lószőr nyakörvet,
21 1| Fiatal kedély nehezen érti azt meg, hogy mi a sértő.~Az
22 1| inkvizítori arccal.~– Sajnos, hogy azt a nevet magyar ember nem
23 1| dühös állath? Nem tartják azt kötve?~– Hiszen, kérem –
24 1| nekünk nem valók. És én azt mondom, hogy úgy kerüljön
25 1| általa, még a fejére is azt hozhat.~– Jerünk innen –
26 1| szólt:~– El fogja ön nekem azt mind hinni, amit önnek mondok?~–
27 1| Föltétlenül.~– El fogja ön azt hinni ellenségeinek, amit
28 1| semmi gerjeszteni, és láttam azt átváltozni szemlátomást
29 1| plaidírozott; magas állású urak azt mondák: ez magasra viendi,
30 1| e szókkal nyújtá vissza azt Hargitaynak, ki mellette
31 1| hüvelykujját állkapcája alá dugva, azt a bizonyos mozdulatot tevé,
32 1| Hargitay egész meggyőződéssel azt mondá önrül neje előtt: „
33 1| S ha gyermekeid lesznek, azt akarod-e, hogy azokra ujjal
34 1| szólt ő?~– Ő hallgatott.~– Azt okosan tevé. Ahogy jött,
35 1| ha valakit megijesztett, azt soha többet nem kapacitálhatja
36 1| ezt az embert megveti, … azt akarta ön mondani. Oh, kedves
37 1| hogy ezt teszem. És talán azt is tudom, hogy miért teszem.~
38 1| gondolkozik valamin; és én azt mondom önnek, hogy az lehetetlen,
39 1| kérdé Blumné inasa.~– Azt nevetik – felele Venci –,
40 1| a vizes poharat elvette, azt kérdezte tőlem: „Ez kutyavíz?”
41 1| menyasszonyát.~Szerafin most azt követte, hogy védelme alá
42 1| távollevőt unisono szidnak, s te azt akarod, hogy még jobban
43 1| betanulandó vers miatt, végre azt a nagyszerű engedményt tevé
44 1| amelyik neki fog tetszeni, azt tanulja be.~Róbert boldog
45 1| beszédben, mint az; már csak azt nem tudni, vajon a kanári
46 1| visszavágták, még inkább szerette azt, mint a jó vívómester, ha
47 1| macskaláb-kezeit.~– Ah! ah! Hisz azt te ki nem állhatod.~– Nos
48 1| meg téged tehet tönkre.~– Azt hiszed? – szólt Szerafin
49 2| fenyőágból, dália vitézkötéssel; azt már senki sem kérdi, hogy
50 2| karddal és panyókás mentében; azt okvetlenül respektálni fogja
51 2| szervusz. Itt a kezem. Ha azt mondod „nem”, fordulok rögtön
52 2| hogy hadd viselje ő is azt, amit magam szereztem.~–
53 2| amit magam szereztem.~– Azt elhiszem, te már tábornok
54 2| készülnek az új országgyűlésre, azt látom, hogy élethalálharc
55 2| élethalálharc lesz belőle. Azt már tudod, hogy mit mondott
56 2| Lajos a nádornak, mikor azt kérdezte tőle: minő reményei
57 2| viszlek. Neked el kell venned azt a lányt, aztán azzal vége
58 2| szükséget ne lásson, akkor azt tanácslom, hogy van a Kétsas
59 2| háromszázezer a tied; ha azonban azt akarod, hogy nőd legyen,
60 2| hasonló nagy elhatározást.~– Azt előre tudtam, hogy „neked”
61 2| névnél. Minek hozza ez most azt elő?~– Tudom, hogy kicsoda.~–
62 2| semmit, hacsak én nem mondom; azt már tanuld meg. Te azt hiszed,
63 2| azt már tanuld meg. Te azt hiszed, hogy ez valami prókátor.
64 2| odarendeltem magamhoz, s azt mondtam neki: „Hallja maga
65 2| bizalmasságnak vette ez azt a részemről. Hát azt mondtam
66 2| ez azt a részemről. Hát azt mondtam neki: Maga engemet
67 2| nem vállalkozik, hacsak azt is le nem kötöm, hogy mindennap
68 2| hogy teérted cselekvém azt a rettenetes önmegtagadást,
69 2| Mennyire szeretheti kegyedet, azt onnan lehet megmérnem, hogy
70 2| ellenük; s ha az írás szavai azt mondják: „Tiszteljed atyádat
71 2| életed legyen e földön”, én azt mondom: „Tiszteld fiadat
72 2| kegyedtől, van-e ereje megtenni azt, amire felhívom: elmondom
73 2| amire felhívom: elmondom azt egyszerűen. Néhány nap múlva
74 2| elfogadni kész, akkor tudassa azt velem ekképp:~Mondja a levél
75 2| bikficre, hogy adja kézhez, s ő azt bizonnyal kézhez fogja adni.~
76 2| szólt hangosan Pusztafi. – Azt gondolom, hogy te egy hájnak
77 2| gúnynévre felpattant.~– Azt kétszer se mondd!~– Az vagy,
78 2| Picotin; nem Saint-Just.~Azt természetesen igen kevés
79 2| a jó öregek nem akarják azt megérteni.~Az öreg Lávayné
80 2| Az öreg Lávayné most is azt képzeli, hogy fiacskája
81 2| hozzányúlni; s ha anyja azt mondja rá: „éretlen”, nem
82 2| nem létezik. Hisz ő tudja azt, mert mikor kicsiny volt,
83 2| rántott levest, s kávé helyett azt reggelizett, hogy Béla úri
84 2| szegény anya egyszer csak azt veszi észre, hogy fiacskája
85 2| ott feledi azokat, s még azt mondja, hogy nem éhes.~–
86 2| Pesten. Én is meg tudom ám azt készíteni, ha nem tudom,
87 2| gyűlésen tartott; amiben azt mondta, hogy a parasztot
88 2| mégis akadok valakire, aki azt mondja, hogy helyesen beszélt.
89 2| sem találta, és aki most azt mondja, hogy már ezentúl
90 2| szüléi; mindig mondtam én azt neked: nem jó nekünk nagyobb
91 2| bolond emberek most mind azt hajtják, hogy te kockára
92 2| neki árthassanak.~– Én is azt mondom. Hiszen én is mindig
93 2| mondom. Hiszen én is mindig azt beszélem fiamnak. Mit keresed
94 2| ellenségeinek meg tud felelni.~– Óh, azt szeretném is látni! Ha valaki
95 2| könnyen sírok, nem kell azt hinni, hogy gyönge vagyok.
96 2| szobájába.~Lávayné maga ment azt elkészíteni.~Amint az ifjak
97 2| öcsém, most már bánom, hogy azt a levelet elküldtem attól
98 2| minthogy senki sem tette azt, mint saját magam, tehát
99 2| öltönyrészekről beszélnünk, de azt a jó ötletét csakugyan örökre
100 2| hosszában csík helyett, hogy azt messziről olvashassa minden
101 2| akiknek nem akarja az ember azt mondani, hogy „én barátom”!)~–
102 2| az erénynek, vigye vissza azt a jegyet, s mondja meg a
103 2| mondott rájuk?~– A vígjátékra azt mondta, hogy „csinos kis
104 2| csinos kis vígjáték”.~(Azt persze nem tudhatta az egész
105 2| operatumot kapott kezei közé, azt ezzel a kis langyos epithetonnal
106 2| Hát a drámára?~– Arról meg azt mondta, hogy „ugyan mérges
107 2| költőkritikus valami költői műre azt mondta, hogy „mérges kis
108 2| nem hagyhatom.~Pusztafi azt dörmögte rá, hogy „brávó”.
109 2| feleletet várt kérdésére.~Béla azt felelte: „Nem.”~– Micsoda? –
110 2| Nem.”~– Micsoda? – te azt hiszed, hogy az rendén van,
111 2| semmi rossz következménye. Azt csak tessék rám bízni. Ah,
112 2| hírül, hogy elfogadta-e azt, vagy nem.~– E pillanatban
113 3| behajtva; ha azonban az inas azt mondja, hogy az asszonyság
114 3| asszonyság is itthon van, az azt jelenti, hogy látogatásokat
115 3| engesztelhetlen iránta. Te azt nem érted, miért, mert az
116 3| aki revolúciót csinál? Azt lenyakazzák! – Már most
117 3| atyád? Ha opponál neki, azt fogják mondani: pecsovics.
118 3| felelt néha egy-egy szót, de azt oly halkan tevé, hogy nem
119 3| Bárzsing úr is megérthette.~„…azt mondod, hogy hiszen igaza
120 3| birtokos nemessége nem kérdi azt tetőled. Nem is bízták rád –
121 3| segíti; nem ő utasította-e azt vissza? Pedig atyádnak csak
122 3| kell őt verned a fejedből. Azt tudod, hogy atyád nagyon
123 3| szigorú ember: amit ő kimond, azt meg nem másítja soha. Ma
124 3| kacskaringós bajuszú hajdú –, azt gondoltam, a Perflexék inasa. –
125 3| Márton kinn maradt; az utóbbi azt a pantomímiai mulatságot
126 3| a diadém körül fonják, s azt teszi fel úgy a kisasszony.~
127 3| filkó! nem tudtad már még azt a mirtuszt is odamarkolni?~
128 3| levelet, s olvasni kezdé azt.~Még csak a levélpapír hegyén
129 3| a virágkosárba hajította azt.~– Mondja meg Pusztafi úrnak,
130 3| kilincse közül mindenáron azt akarta elfordítani, amelyik
131 3| első tekintetre elárulja azt, ami. Az ő arcának nincs
132 3| alárendeltei irányában zsarnok, azt kopasz homloka, kondor üstökétől
133 3| ernyője alatt. Igazolja azt a kemény hang, a parancs-
134 3| gondolni.~– Öcsémuram. Tudhatja azt jól, hogy én nem vagyok
135 3| változtatni. Amit kimondtam, azt kimondtam. Én nem vagyok
136 3| elhatározott volt kitépni szívéből azt az embert, akit eddig szeretett,
137 3| akart szakadni, kitépte azt is; átlátandják akkor, milyen
138 3| sokkal nemeslelkűbb, minthogy azt a nőt, akit szeretett, egész
139 3| már le volt pecsételve, azt tehát Bárzsing úrnak nyújtá
140 3| maga aláírt két forintot, azt szeretném neki elvinni;
141 3| húszast, majd a hajdú el foga azt neki vinni.~Rögtön csengetett
142 3| végrendeletét tartalmazza, s azt Fertőy úrnak átadák, hogy
143 3| küldetésből.~– Nos, megkaptad azt az urat? – kérdé tőle Hargitay,
144 3| meglátta, majd megcsókolt; azt mondta, hogy tiszteli a
145 4| nekem.~– Nem jössz velem?~– Azt jól tudod.~– Hát kívánod,
146 4| Márton hajdú. Bal szomszédja azt a bársonyruhás lovagot érti,
147 4| vágtat végig a hídon, s azt mondja rá: „Az ám”; pedig
148 4| hozatott magának a cselédektől, azt mondta, hogy már ezután
149 4| Hunyady-indulót harsogtatja, azt a dalt, melynek refrénje
150 4| közeledő ár ellenében. Amint azt minden ember előre láthatta,
151 4| Aki a gyaloghídon volt, azt a közeledő ár mind tömte
152 4| segítségével megkísérték azt a feladatot, ezernyi rohanó
153 5| szónokolni, mert valóban érzi is azt, amit mond. A nemzeti büszkeség,
154 5| harangszó marad meg.~Hargitay azt számítja, hogy most áll
155 5| újratámadó népzaj is hirdette azt.~Ah, az egészen más zaj
156 5| esett; akit ott talált, azt összezúzta.~Néhány, az örökkévalósághoz
157 5| az tartotta vissza, hogy azt tenni mégis gyávaság volna.
158 5| Nem érzett egyebet, mint azt a nehéz nyomást a mellen,
159 5| megragadva gyermekét, midőn azt kedvese az életnek és az
160 5| erőszakos kéz nem engedi azt megtörténni, hanem leviszi
161 5| szó, csak gondolat volt, ő azt képzelte, hogy beszél, vagy
162 5| képzelte, hogy beszél, vagy azt, hogy kedvese tán gondolatját
163 5| öleléssel képtelenné tette azt a mozdulásra, a lélegzetvevésre;
164 5| költő nem hagya elveszni azt, akit szeret.~Csáklyával
165 6| szolgálatára?~– Jó tanácsával.~– Azt előre adhatok, mielőtt a
166 6| nézve végtelenül fölülmúlja azt, s ami a szenvedély kielégítését
167 6| aztán kigyógyul belőle. Azt kérdeztem, tud kegyed mosni,
168 6| tudni.~– Erős szavak. Hanem azt is jó lesz kegyednek előre
169 6| eszméletemet visszanyertem, azt kérdezém: „hol van atyám,
170 6| kiaknázom, ez az; most is azt hiszem, hogy aki ama rossz
171 6| levék ez iszonyú óra után, azt hiteti el velem, hogy a
172 6| mind hitté vált. De nem azt érték el vele, amit akartak.
173 6| én szavam csak lehelet.~– Azt vártam öntől, hogy nem fog
174 6| kezdődni.~– Ki tudhatja azt? Holnap fölkeresem kegyedet.
175 6| vállalkozni kellett, hogy azt impromptu elszavalja; aztán
176 7| rózsaszínűt is; ők ugyan azt hitték, hogy az veres. Valódi
177 7| látszani, hogy a toll nem teszi azt a jó szolgálatot, amit az
178 7| Színésznőknél nem szokták azt kérdezni, nem is igen szokás
179 7| mert boldogult húgom közlé azt önnel. Sejtelemszerű aggodalomból,
180 7| végrendelet kijátszásának. Kegyed azt mondá: »Nem választom sem
181 7| de ha egy színésznő teszi azt, az becstelen! Ha egy szolgáló
182 7| kapuban egy ifjú legénnyel, azt mondják rá: „ez menyasszonya”;
183 7| egy színésznő teszi ezt, azt mondják rá: „szeretője”.~
184 7| mit beszél felőlük, hogy azt jóvá kell tenni. Ah, ez
185 7| mint mikor még nem tudta azt, hogy mi ennek az ára.~–
186 7| együtt menni veled az utcán; azt mondják, szeretőd vagyok).
187 7| rá.~– Tehát egyedül. (És azt is százan fogják látni,
188 7| fogják látni, és mindenki azt fogja mondani: ím, valóban
189 7| nagynénjének köszönt, ki azt igen hidegen viszonzá; azzal
190 7| te kezeden át, meg kell azt tudnia a te szívednek, a
191 7| most gondolok; és ha te azt a gondolatot érzed, ami
192 7| az Isten!~ ~Ki hinné azt, mennyi poézis van az élet
193 7| beszerzett, hogy midőn kedvesének azt mondja: „itthon vagyunk”,
194 7| senkit egyebet.~Gyöngyiné azt állította, hogy ő ezt az
195 7| át kellett neki engedni azt az „arany hidat, melyen
196 7| vagy nagyon korán kelt, azt gondolta, hogy kedvesét
197 7| gyertya égett még íróasztalán. Azt úgy feledte.~Judit oda sietett,
198 7| En tégedet megcsaltalak. Azt fogadtam, hogy nem hagylak
199 7| megyek. Mentségem nincs: azt te fogsz keresni számomra.
200 7| arcképe, kis kerek rámában, azt levette és összecsókolá;
201 7| körül fűzte, s így akasztá azt ismét ágya fölé.~Egy nő,
202 7| Amit te meggyújtottál, azt én nem olthatom el.”~ ~
203 8| utcán, pálca nélkül, mert azt katonának szégyen volna
204 8| festve, csóválja meg a fejét; azt is tán csak azért, mert
205 8| csörtető lovagnak, mert érdemes azt megnézni nagyon. Látja,
206 8| s a vállamra üt, s még azt mondja „Szervusz öreg!” – „
207 8| négylábú csürhét soha. Erre azt mondja nekem – katonák tegezni
208 8| dolga után.” Erre megfog, s azt mondja: de nem addig van
209 8| jegenyefákat ott a szigetben; pedig azt beszélik, hogy azokat is
210 8| minden mogyorófabokrot, azt mondták puskaport csinálnak
211 8| mindenét odaadja.~– Már azt látom. Csodálatos világ.
212 8| Hiszen ha katona akart lenni, azt nem hibáztatom, magam is
213 8| nagyon sok.~– Ha az isten azt mérte ránk!~– Jól van, édes
214 8| és pesztonkák választák azt bakancsos idillek ábrándozó
215 8| kényelmes lakhelyét elhagyja, azt mindjárt megint feltalálhassa
216 8| Egy-két cseppet. Az ember azt álmodja, hogy elfogták,
217 8| nem a hazáért vakarózni. Azt követelheti tőlünk a nemzet,
218 8| nemzet, hogy meghaljunk, de azt nem, hogy ne aludjunk. Én
219 8| kinek kelljen bejelenteni azt a határozatot, miszerint
220 8| okozzon vele.~Ilyen időben azt is hamar megtanulja az ember.
221 8| a jobb és bal lába közt; azt azután azzal tette csúffá,
222 8| önkéntesnek ide a várba; én azt a várat parolám ellenére
223 8| ki ide tartozó, ki nem, azt a világért sem lehetett
224 8| katolikus vala, s annálfogva azt felelé, hogy a kálvinista
225 8| abba, hogy mikor van dél; azt majd mások fogják eldönteni.~
226 8| közepett, és nem hallották azt, hogy ki az, aki otthon
227 8| engem egyszer megbántott. Azt kérdezte tőlem, mi okon
228 8| Judit levelét s átnyújtva azt Bárzsingnak, hogy olvassa
229 8| letette a levelet az asztalra, azt gondolta magában tehát úgy
230 9| országos vásárok alkalmával, azt felállítja a partos oldalra,
231 9| ketten kijutottak az utcára, azt mondták egymásnak: építsünk
232 9| ott állt egyetlen tehene, azt maga megfejte, s csinált
233 9| alattam; te Szerafin én azt álmodtam, hogy ha bejönnek
234 9| az ismerős, aki kénytelen azt az életet követni, hogy
235 9| Vághoz, s ott halat rekvirál, azt asszonynénjének hazahordja,
236 9| kívánnivalót.~Hanem hát azt most ki tudja, hol jár?
237 9| könnylepte szemével, mintha azt akarná neki mondani: „És
238 9| Hiszen én is óhajtottam volna azt, hogy téged szeressen. Most
239 9| tenné, ha valami kérdésre azt felelné, hogy nem tud ebben
240 9| hét múlva egy újabb futár azt állította egész bizonyossággal,
241 9| mindig hazudik; ez bizonyosan azt mondaná a fiam felől, hogy
242 9| lángoló orcával kérdezé azt, hogy fia tán csak nem volt
243 9| vállmozgatással eléállt, hogy no azt nem mondta Bárzsing, hogy
244 9| társaság előtt Bárzsing. Azt beszélte felőle, hogy áruló.~
245 9| árulónak.~– Igen, igen; azt beszélte Bárzsing, hogy
246 9| csendesen. – Meg akarom lőni azt az embert! – tört aztán
247 9| szikrázó hevével, s feltárva azt az ócska tisztes zöld köpenyt,
248 9| segítségükre. Feltalálom azt az embert magam is. Nem
249 9| Nem. Miért?~– Mert amint azt mondtam neki, hogy Lávayné
250 9| felugrott az asztaltól; azt bízta rám, hogy mondjam,
251 9| tisztább szobába lépett, bár azt is jellemzé a bútorzat nagy
252 9| amilyen orrokról I. Napóleon azt a históriai mondást örökíté,
253 9| terjeszt.~– Nos? Például.~– Azt híreszteli, hogy az én fiam,
254 9| De asszonyom, kegyed azt izente nekem, hogy valami
255 9| ügyről akar velem szólni.~– Azt hiszem, uram, hogy a katonai
256 9| neki e szókat sugallta, azt ő maga sem tudta volna magának
257 9| Köszönöm, nem pihenek, míg azt, amiért idejöttem, be nem
258 9| akarok! Elégtételt, ahogy azt adni és venni mai világban
259 9| az hazaáruló. Az úr tudja azt jól, hogy ezt a szót mai
260 9| leereszté.~– Ne mondja ön azt uram, hogy asszony vagyok,
261 9| asszonynál különbbé teszi. Azt se mondja, hogy öreg vagyok,
262 9| nyugodtan törülte félre azt a néhány ősz hajszált, mely
263 9| a becsület van még meg; azt nem adom oda. Ön egyenesen
264 9| nyakunkról.~Hanem a parancsnok azt mondta neki, hogy nagyon
265 10| ember volt, mint akinek azt végre kelle hajtani. Ha
266 10| okmányt valami levéltárban, azt is megtudta, hogy az egész
267 10| egy vasládába pakoltak; azt lepecsételvén egy fiatal
268 10| vasládát, s ami benne volt, azt szélnek is eregették már;
269 10| amit megtagadott a lábától, azt kipótolja az agyában? Nem
270 10| halaványabbá lenni. Egy napon azt mondta neki:~– Tisztelt
271 10| De én tudom, hogy terem, azt is, hogy hol! El is megyek
272 10| Szakmája volt a szemészet; azt adta ürügyül, ha kérdezték,
273 10| jöttem ide útlevélért.~– Óh, azt majd eszközlök én ki önnek.
274 10| gyanút kelt, azért inkább azt tette, hogy igen nagy nyíltsággal
275 10| Ez őszinteségre mindjárt azt ajánlotta Bárzsing Melchiornak,
276 10| gondolkozott egy kicsit, azután azt felelte, hogy látta biz
277 10| felelte, hogy látta biz azt.~– Ugyan kérlek igen nagyon.
278 10| Igen ám, még az aljáról is azt a rézszorítót, s azzal az
279 10| lapjukra írva. Mert sokszor azt hazudja a papírlap, hogy
280 10| köpönyeges vámőrt látott sétálni, azt is gondolhatta, hogy azok
281 10| Bizony amit reggel hoznak, azt estére rendesen elfogyasztják;
282 10| irónbetűkkel.~Melchior azalatt írta azt le, míg azt hitték, hogy
283 10| azalatt írta azt le, míg azt hitték, hogy mosakodik.~
284 10| kikísérték, vajon megöli-e azt a szép galambot.~– Van eszem,
285 10| nagy orrú fiókgalambot; azt le is hozta és megsütteté.
286 11| panaszkodni valója, s akitől azt kérdezték: mi újság – bizonyosan
287 11| kérdezték: mi újság – bizonyosan azt felelte rá: nagyon jó.~Ez
288 11| kedveseikre ismernek; és azt az önfeledt tombolást, őrjöngést,
289 11| kellett volna kinyitnia, s azt csak nem kívánhatták tőle,
290 11| félbeszakított minden beszélgetést, s azt mondta:~– Szép tudomány
291 11| lefőzés érte, s nem tudja azt visszaadni. Hát mulatságba
292 11| kezét ernyő gyanánt, mintha azt akarná lesni alatta: tréfa-e
293 11| mai világban? Én nem tudom azt. Egy múlt századból hazajáró
294 11| főhadnagyul ismeré.) Ne higgye azt, hogy én tréfás kedvemben
295 11| előtte, és mind a ketten azt álmodták, hogy egymásba
296 11| hőstetteiről, amiket kivívott, és azt hitték, hogy nagyon szeretik
297 11| fogtok ébredni, mindenitek azt mondja: bánom, hogy álmodtam
298 11| tündéri szép húgom, most azt hiszi, hogy halálig szerelmes
299 11| mert fénybe is borítja azt, akit magához ölel, mert
300 11| volt jelen. És ők valóban azt hitték akkor, hogy szeretik
301 12| magától felvetette a víz, azt azután kilökték a partra,
302 12| beszélj így, Róbert. Ha én azt mondom, hogy nekem e mai
303 12| fejhez – az, hogy ő még azt sem fogja megtudni, hogy
304 12| gyászruhát miattam, anélkül, hogy azt és nevemet valaha levethetné.
305 12| jegygyűrűm… Nőmtől kaptam azt menyegzőm napján… Ezt vond
306 12| Hajamból egy fürtöt levágj, és azt is tedd a gyűrű mellé.~Pusztafi
307 12| fürtöt levágott hajából, azt eldugta keblébe.~Azután
308 12| összefogott nádcsomóból, s azt beledugta a tűzbe, mely
309 12| őr riadó szavára.~Az őrök azt hitték, farkas jár ott megint,
310 12| rajta, lángra gyújtotta azt, s azután úgy járt vele,
311 12| hímje hátán, onnan biztatta azt idétlen üvöltéssel.~Pusztafi
312 12| nádkévét állított fel, és azt meggyújtotta felül, hogy
313 12| volna már emberi erő, mely azt elfojtsa többé; a költő
314 12| elhallgatott róla a hír; azt sem lehete tudni, mely föld
315 13| megcsókolta, és azután azt kérdezé tőle:~– Hogy jöttél
316 13| felmutatva. – Nem tudod-e azt, hogy amikor a halált hívod,
317 13| utakon. Később majd elmondom azt. Ezer veszély, merénylet,
318 13| az isten, s én elvállalom azt. Tudtam jól, hogy te mit
319 13| tied többé; te elvetetted azt, íme e papír bizonyítja,
320 13| fogom, és el nem bocsátom azt többé.~– De hát mit akarsz?
321 13| új gondolatot ad.~– Tehát azt kívánod, hogy fussak; én?~–
322 13| kívánod, hogy fussak; én?~– Azt, hogy kövess, amerre én
323 13| Vagy nagyobb erőnek hiszed azt, ha egy férfi egy rövid
324 13| hogy gyáva légy? En csak azt mondom, hogy légy velem.
325 13| elszakítani az életet, amikor azt meg tanulta vetni; hanem
326 13| érzesz-e hasonlón? Egykor azt mondtad nekem: számodra
327 13| Ha nem lesz, tőled fogom azt kölcsönözni.~– Jó. Én hiszek
328 13| szív, akkor én volnék, aki azt mondanám: „Férjem, a harmadik
329 13| torkába sietnek; mikor aztán azt látta, hogy nem is hajtanak
330 13| üldözőbe venni. Ne féltse azt az úr; azok majd átnádalnak
331 13| ládával.~– Paraszt! Most azt parancsolom, hogy engedelmeskedjél! –
332 13| kellett neki elszalasztani azt az ellenségét, akit oly
333 13| vér keresztülázott rajta; azt nemrég üthették ki a viadalban.~
334 13| szuronynégyszöget ostromolt, s azt soká megemlegeti.~– Mindegy!~
335 14| bizonyos halált várja, úgy azt igen irigylésre méltó embernek
336 14| lelkére, hogy ki ne nyissa azt, és be ne bocsássa a kérezkedőt.~–
337 14| De meddig tart e perc?~– Azt nem tudom – beszélt a nő
338 14| régen hallgató ember, de aki azt, amit hall, nem mondja el
339 14| s a könyvtár mögé tolta azt, s aztán csendes szemrehányással
340 14| bennem.~– Óh, ne csodálja azt, én most mindenkitől félek.
341 14| én szükségesnek találok, azt teljesíteni fogja?~– Mindent,
342 14| hely van még: Komárom.~– Azt is fel fogják adni.~– Tudom.
343 14| nem is engedhetném, hogy ő azt megkísértse. Más kell ide,
344 14| volnék csak sánta, én tenném azt magam.~– Bélának vannak
345 14| keveset használ. Ki tenné azt, hogy saját személyét elfelejtse,
346 14| jusson eszébe? Ki tenné azt, hogy egy mentő deszkát,
347 14| ön?~– Önnek le kell vágni azt a szép hosszú haját – szólt
348 14| azon párbajnál, melyben azt kapta.~– Ön emlékezik rá,
349 14| Mit kíván kegyed tőlem?~– Azt, hogy amit megígért, teljesítse.
350 14| szolgálatot, akkor magam fogom azt megtenni, s meglehet, hogy
351 14| barátom, akarja-e ön nekem azt a szolgálatot megtenni?~
352 14| az szent titok előttük, azt őrzi ellenség, jóbarát,
353 14| olyan vakmerő volt; mindig azt mondta, jobban hajtsa Kapor
354 14| jobban hajtsa Kapor bácsi azt a hintát; felhajtsa az égbe!
355 14| az égbe! Én pedig mindig azt mondtam: jaj, Juci kisasszony,
356 14| madártól megkérdett. Hát csak azt kívánom tudni, vajon azt
357 14| azt kívánom tudni, vajon azt mondjam-e erre a kérdésre,
358 14| kérdésre, hogy „igen”, vagy azt, hogy „nem”?~Judit a beszélgetés
359 14| szekeresgazda kérges kezét, s azt erősen megszorítva monda:~–
360 14| az óra éjfél után.~Amíg azt megeszik, ő maga pipára
361 14| akadály. A leányzó értette már azt nagyon, látszott, hogy szegény
362 14| ostora végével.~– Látod azt a lámpást ott a hátunk mögött
363 14| mögött húgám? Az ott a vám. Azt kikerültük szépen. No mármost
364 14| nem ír senki újságot.~– No azt jól is teszi. Hát te hogy
365 14| megtartom a szavamat.~– Azt jól teszed – hagyá helybe
366 14| fogadásának megszegésére, azt cselekedte, hogy a pipája
367 14| kulacsból nagyokat húzott, azt állítva, hogy anélkül az
368 14| elregélni útitársnéjának, ki azt hallgatta nagy figyelemmel,
369 14| Elmehettél volna énmellettem; azt se mondtam volna, hogy láttalak
370 15| sohasem fullad a Dunába”, azt mondja egy nagyon régi példabeszéd.
371 15| Mondtam a komámnak; de azt felelte rá, hogy ez teljes
372 15| hasztalan menni. Óh, hogy én azt nem mondhatom el, úgy ahogy
373 15| megállva az ősz ember előtt. – Azt mondja, hogy nem akarná
374 15| tán meg is csókolta volna azt, ha engedé.~– Már hiszen,
375 15| vállon a könnyű ladikot, azt fenékkel felfordítva letették
376 15| nélkül odalépve Judithoz, azt mondá, hogy emelje fel a
377 15| Hát a vízmerő lapát?~– Azt majd viszem én – monda Judit –,
378 15| egyszerre felfordította volna azt. Valami sekély helyet kelle
379 15| rájuk kiáltott. Mit? Talán azt, hogy álljanak meg?~Azután
380 15| atyja szavát megismerte. Azt hitte, az égből esett le.~–
381 15| András csak bámult, mintha azt keresné, merre tűnt el Judit,
382 15| függött most is a falon, azt levette, átkötötte Judit
383 15| délcegen föltartva kell azt viselni; a befelé szokott
384 15| tartalmának minősége felől. – Azt akár ne is főznéd.~– Hát
385 15| dühbe jött.~– Én mondtam azt, hogy „tensasszony?” te
386 15| férfi előtt – szólt Judit. – Azt én nem engedem, aki lelke
387 15| kell; mindjárt megértette ő azt.~– De ilyen adta szedtevette,
388 15| eszem a lelke!~– De már azt kikérem, mennykőhordta!~–
389 15| mennykőhordta!~– De én meg azt mondom, teremtette!~– Teremtette?~–
390 15| Pompás! Nagyon pompás! Még azt mondja, hogy láncos lobogós
391 15| legfőbb veszélytől szabadulva.~Azt hitte, minden bajon keresztülesett,
392 15| annyira szemügyre az embert.~Azt is kiszámította, hogy az
393 15| elhaladt, mintha keresné azt, aki egyetlen fiáról hírt
394 15| hát ő megfogadta volna azt, s azon perctől fogva zárt
395 15| r-et… akkor lesz „Vir”… Azt fogják hinni, hogy csak
396 15| védlevél.~Addig elő sem vette azt, míg Katica vissza nem érkezett.~
397 15| érvényétől – megsemmisítené azt? – Mit tegyen? – Oh, mit
398 15| védlevelet, s kiterjeszté azt az asztalon. A bámulat,
399 15| Vierundzwanzig.”~Jól tudta azt Kolbay, hogy Béla hány éves,
400 15| kacagni és kacagás közben azt a papírlapot csókolni és
401 16| útra Kapor Andrással, ki azt ígérte neki, hogy elviszi
402 16| beteg volt; de nem akarta azt magának sem bevallani.~Mikor
403 16| rebegé Judit.~– De már azt, úgy segéljen, nem teszem,
404 16| s csókjaival halmozá el azt az egyik betűt.~Azontúl,
405 16| ifjúasszony is láthatta azt; de a városi asszonyságok
406 16| a faluba, Béla úr amint azt észrevette, hirtelen kiugrott
407 16| asszony életereje.~Amint azt meghallotta, hogy férje
408 17| vércseppje jég, még hallja azt, amiről fölötte beszélnek;
409 17| neki”, és nem érzi, mikor azt lehúzták. Hallja a virrasztók
410 17| földbe, és senki sem veheti azt fel onnan.~Még holtan is
411 17| világba, ő pedig magával hozta azt a levelet, mely annak életét
412 17| annak életét megmentené. De azt a kis levélkét senki sem
413 17| valaha rá? Ki találhatná azt ki? Hogyan juthatna az az
414 17| éjszakát kívántak. A házigazda azt mondta háznépének, hogy
415 17| felelt a házigazda –, sem azt az urat, sem ezt az asszonyságot
416 17| ismerem.~– Jól teszi, ha azt mondja – felelt a káplár. –
417 17| kisebbik baj.~– A kisebbik?~– Azt gyanítom, hogy az odvas
418 17| csörrenése hangzott, amint azt a földről felvették, az
419 17| üdvnek, Judit e percben érezé azt.~A férj, a hű szerető, visszajött,
420 17| ennyire szeretnek, mondhatják azt: „Én nem hiszek a halálnak!
421 17| hosszú lélegzetével iparkodék azt átmelegíteni, a másik kétkedő
422 17| Nem látod?~– Mit?~– Mit? Azt a verítékgyöngyöt homlokán.~
423 17| verítékgyöngyöt homlokán.~A kérdezett azt felelte, hogy nem lát semmit.
424 17| kezét, s ajkához szorítá azt.~– Csodát míveltél. Az erős
425 17| házigazda fejtül emelte azt, s kivitték együtt a halottas
426 17| szekéren járt gyors hajtással, azt magyarázzák meg azok, akik
427 18| városból, ő volt az, aki azt izente nekik, hogy csak
428 18| lett megint; leszámítva azt a csekély hajlamot, hogy
429 18| be volt avatva.~Például, azt senki sem foghatta meg,
430 18| sikerült kitudakolnia Erdélyben azt a három embert, akik Róbertet
431 18| felvették, s azok nem árulják el azt senkinek.~Az egyedüli ember,
432 18| hatva a veszteség érzetétől, azt csak azon egy esetből is
433 18| bizalmas négy fal között még azt is orrolták, hogy mint lehetett
434 18| nem, de hercegek ellenében azt tartja a törökökkel, hogy „
435 18| igen jó ember.~– Volozov is azt mondja.~– Már hogy tudná
436 18| mondja.~– Már hogy tudná azt Volozov? Hiszen még sohasem
437 18| csakugyan elutazik.~– Óh, azt tudom, hanem csak Varsóig.~–
438 18| Mit tesz az a „csak”?~– Azt teszi, hogy ott könnyű rátalálni.~–
439 18| Fertőyt értem.~Szerafin azt tartotta, hogy ez már a
440 18| tovasétáltában.~– Vajon miért teszi azt? – kérdé kíváncsian Szerafin.~–
441 18| Többször láttam. A férjem azt mondja, azért teszik, hogy
442 18| tudnám. Én odamegyek.~– Azt ne tedd. Ha a várparancsnok
443 18| forintot akarok neki beadni, azt miről tudhatnák meg?~– Ejh.
444 18| táncvigalom volt.~Csak éppen azt várták meg, míg a fegyveres
445 18| hogy az a ruhasuhogásról azt higgye, mintha mind a ketten
446 18| kezében tartá, hogy majd azt hirtelen be fogja dugni
447 18| harmadik ízen meglátta Szerafin azt az opálgyűrűt, a természetes
448 19| ha nem hallgatta volna el azt az álomrontó sejtelmet,
449 19| Pusztafi kénytelen volt azt tenni, hogy az asztalra
450 19| Egyszer egy kihízott őspatkány azt a mesterkedést követte el,
451 19| ordináncon gyakorolta hatalmát, azt hangyva hátra, hogy takarítsa
452 19| takarítsa ki a szobából azt a sok papírlomot.~Az ordináncot
453 19| férje elesett a csatában; azt kellene neki megírni, hogy
454 19| mehet már megint.~– No, azt meg lehetne tenni. Hát aztán
455 19| borravaló?~– Nálam bizony nincs; azt láthatod, hogy én pénzzel
456 19| találsz egy rézpitykét, azt mikor fel akarod venni,
457 19| húz fel maga után, s mikor azt megkaptad, csak húzzad erősen;
458 19| időben oda elrejtettünk, azt gondolva, hogy jó lesz,
459 19| elébb add fel a postára azt a kis izenetet.~– Feladom
460 19| gondolhatta magában Vencel, amidőn azt az indítványt tevé bajtársának,
461 19| nézve nagyon okosan történt, azt a következmény majd mindjárt
462 19| arany kihull; ő zsebre rakja azt, s Hubertnek referál, hogy
463 19| ki ezzel a fiatalember, azt a következő perc bebizonyítá.~
464 19| kanócot.~Ami ezentúl történt, azt Vencel nem beszélte el senkinek;
465 19| nem beszélte el senkinek; azt Hubert szavai nyomán tudjuk,
466 19| mert félt, hogy válaszul azt is nyerheti: „A gyűrű viselője
467 20| fordultak elő, amikben az öregúr azt hitte, hogy lám, őneki is
468 20| Útlevéllel kell járni, azt zsandárnak mutogatni, policájra
469 20| szigetbe a nagyasszonynak.~– Azt hagyja máskorra; most velem
470 20| hétre, amíg utol nem értem azt az embert!~– Kit akar utolérni
471 20| Csakhogy egyszer megkaphattam azt az embert.~– Kit kapott
472 20| kapott meg?~– Hát képzelje azt a hallatlan vakmerőséget.
473 20| fia.~– De hinné-e valaki azt a botor merészséget. Éppen
474 20| uram?~– Hát kit mást, mint azt a gézengúz Bárzsingot; aki
475 20| annak emberhús kell ma. Azt az embert én meg akarom
476 20| fárassza magát. Én láttam azt az embert. Még rám mosolygott.
477 20| elcsípem, és visszahozom, azt már fogadom.~– S hát aztán
478 20| volna készíteni az útra, ha azt sem tudja az ember, meddig
479 20| ülésre, mint egy kéve zsúpra, azt pedig ád a nagyasszony.~–
480 20| nekem is, a fiamnak is, de azt én nem kérdem. Most csak
481 20| én nem kérdem. Most csak azt tudom, hogy ő szalad; ön
482 20| maga rettenetes asszony.~– Azt régen tudják felőlem.~–
483 20| szemközt jön rá a kerülő. Azt megállítja. Persze a sokat
484 20| ahelyett, hogy „dobre”, azt mondja, hogy „dobzse”.~–
485 20| a fegyvert.~– Hja, mert azt „az urak” nem akarják átlátni,
486 21| kellett a küzdelmekben, s azt sokan példás igyekezettel
487 21| fordíthatott, hanem bőven pótolták azt a herceg szabadelvű szavai,
488 21| pontossággal így vannak-e a számok, azt én bizonyosan nem állíthatom,
489 21| nem szolgálhatok, s miután azt nem várhatni tőlem, hogy
490 21| teljes öntudattal bírt, s azt úgy ápolta, mint a bibliai
491 21| olyan sokáig elnézegette azt az embert, hogy mit dolgozik,
492 21| olyan jó, szakítsa le nekem azt a halavány sárga rózsát,
493 21| Az nagyon nagy úr, aki azt tudja magáról, hogy akkor
494 21| velem megvetően bánik. És azt hiszi, hogy igaza van. Pedig
495 21| elítélni. Ön jól tudhatja azt, miért nem. Valahányszor
496 21| senkit – soha. Ön jól tudja azt, mert gyermekkoromtól fogva
497 21| Nekem semmi jogom valakinek azt mondani, hogy szeretem,
498 21| mert annyiszor mondtam azt másnak, midőn nem volt igaz;
499 21| viszontszerelmére, amilyen mértékben én azt eljátszottam. Lássa ön,
500 21| az cselédszájra kerül, s azt ön is meg foga hallani.~–
1-500 | 501-998 |