Fejezet
1 1| találtak. Ő nem szokott érte haragudni, ha visszavágták,
2 6| örömében, hogy ilyen szerencse érte ma. Pusztafi pedig sietett
3 9| a beszédet.~– De ha nem érte semmi baj, miért nem beszélnek
4 10| hogy hol! El is megyek érte, s elhozom számára. A kegyed
5 11| süketnek, mikor valami lefőzés érte, s nem tudja azt visszaadni.
6 12| bírom; bizonyosan lövés érte.~Pusztafinak úgy kellett
7 13| imádkozom utolsó órámban érte; még akkor is becsülni fogsz,
8 14| mindenkitől félek. Bocsásson meg érte. Jóvá fogom tenni. Mindent
9 17| fogja megtudni, mit tettem érte… Meg fog halni kétségbeesve,
10 17| orvosért.~– Magam megyek érte, nem bízom másra. Lovaim
11 18| Egy-két ember megszólta érte, hogy biz az még korán volt,
12 19| Semmi rosszat sem kívánok érte. Csupán csak egy üzenetet
13 20| felküldeni, oda személyesen érte menni, magának a nevét aláírni;
14 20| Az „őrnagy” haragudni fog érte; de tartozom vele a bennem
15 21| tapsolni lehetett volna neki érte.~Először is, emberségtudásból,
16 22| a pénztárhoz ne kellene érte menni, ahol rögtön ráismernének?
17 22| összerezzent, mintha villanyütés érte volna.~„De nemcsak én ismertem
18 22| nem volt-e gazdag jutalma érte?~A nap fele a kínos szerepé,
19 23| visszacsatolta.~Amint a hideg lánc érte az alvó kezét, hirtelen
20 25| hogy az isten áldja meg érte. A dinnye igen jó volt,
21 25| uram? Az isten áldja meg érte.~– Hogyne tenném; jó ismerős
22 26| akarja tartani, és lemond érte mindenről, asszonyi becsületéről,
23 27| akarja tartani, és lemond érte mindenről, asszonyi becsületéről,
24 29| még, azt meg is bámulják érte nagyon, aztán az is csak
25 29| okiratot annak, aki többet ád érte.~– Fertőy egyharmadot ígért.
26 29| Hargitay Juditot az a csapás érte, hogy atyja Lávay Béla miatt
27 30| Volozov herceg országokat adna érte, tele muszka parasztokkal,
28 31| itt hagyja, majd reggel érte küldi az inast; nem is sokáig
29 32| Hogy mi jutalom vár reá érte, az az ő titka. És amellett
30 33| egy kicsit nehezteltünk is érte.~– Csak én nehezteltem,
31 34| kérdő szót nem ejtettem el érte. Elhittem egy ember szavára,
32 34| adóslevelet, hogy élni fogok érte.~Béla szomorúan fordult
33 34| herceg; az sokat tehetne érte. – Köztünk mondva, ha én
34 34| mintha ívszámra fizetnének érte.~Bélának pedig azon a szomorú
35 34| nálam van, de sohase jött érte, vagy meglehet, hogy nem
36 35| agyszélhűdésben meghalt.~– Kár érte – jó előfizető-gyűjtő volt.~
|