Fejezet

 1     1|            néhány percig hallgatva nézett Blumné szemeibe, mintha
 2     2|           oly féltve, oly szeretve nézett fiára, hogy Pusztafi nem
 3     2|            jelentékeny tekintettel nézett Bélára.~Béla íróasztalának
 4     6|            hogy mi történt; aki rá nézett, tudta már.~Egy pillanat
 5     7|         kezét, és hirtelen szemébe nézett, annak valóban két könnycsepp
 6     7|       amint a kép olyan bizalmasan nézett vissza rá, mint aki nem
 7     9|           A két öcsémuram szepegve nézett össze, és nem tudott hirtelen
 8     9|      Béláról soha.~Lávayné bámulva nézett rá.~– Az úr nem nevezte
 9    10|            ment, s reggelig ki sem nézett szobájából.~Korán reggel
10    11| becsukódjék.~A hadastyán feszülten nézett végig a fiatal katonán,
11    12|           fejét a vízből, s utánuk nézett. Aggódva vette észre, hogy
12    13|          Judit pedig gyönyörtelten nézett üléséből férje szöghajú
13    14|           ablakán, s többet ki nem nézett az utcára. Nem kellett neki
14    14|      védlevelet.~Melchior sóhajtva nézett nyomorék lábára, mintha
15    15|     gyöngeségükkel.~Kolbay mereven nézett az ifjú alakra, végtől végig
16    15|            Béla…~…Kolbay hosszasan nézett az előtte álló arcába; Judit
17    15|         állt, és kérdő tekintettel nézett meg minden embert, aki előtte
18    17|            az urat!~A hulla merően nézett maga elé felnyitott nagy,
19    21|          mellett.~Szerafin aggódva nézett Bélára, hanem annak legelső
20    21|        belőle, s megint a hercegre nézett, mintha mondaná neki: én
21    22|           érinté.~Béla figyelmesen nézett arcába, midőn az a kettős
22    22|      medaillont, s amint hosszasan nézett reá, tekintete ellágyult,
23    23|       fejét hátrafordította, s úgy nézett rám vissza hidegen; csakhogy
24    28|        Fertőy kárörvendő mosollyal nézett Judit arcára, ki férjét
25    28|           bölcsőben olyan komolyan nézett maga elé a világba, mintha
26    29|            És azzal fölkelt, s nem nézett sem nejére, sem anyjára,
27    30|      merengésből idült fel, sokáig nézett merően a közeledőre, csak
28    30|        lángolt. Bámulva és remegve nézett Lávayra.~– Miért? – kérdezé.~–
29    30|    tanácsadó eszét, hogy elnémulva nézett a futó nő után, akkor Béla
30    33|    Szerafin oly csábító bizalmasan nézett Bélára, mint még sohasem.~–
31    33|           megnézheti.~Béla bámulva nézett a delnőre. Szemei látszottak
32    34|           magának jogot. – Szemébe nézett az útját álló férfinak.~
33    34|       nagyon szűk.~Béla szomorodva nézett rá, míg hazáig elvezette.
34    34|        azóta nőtt, fehér volt, úgy nézett ki vele, mint egy ausztráliai
35    35|           Szerafin.~Az üres székre nézett, és összeborzadt. – Ez „