Fejezet
1 2| erénynek, küldeményemet azon derék lyánykához, s hozza majd
2 2| okos, te kedves állat, te derék emberismerő bölcs!”~Béla
3 3| társasághoz; azok is mind igen derék liberális férfiak voltak;
4 8| A jelenvoltak mind igen derék férfiak és lelkes hazafiak,
5 9| életemben. Sőt mindig igen derék, dicső hazafinak mondtam
6 9| bizonyítom, hogy Lávay Béla derék, becsületes hazafi és jó
7 10| barátunknak nevezhetjük, mert derék ember. Tört testben egyenes
8 10| Mindenki el volt ragadtatva a derék vendéglős becsületessége
9 12| nagyot sóhajtott.~– Szép, derék és okos asszony – folytatá
10 14| volna a két szemét.~– No derék leány vagy. Hát itt van
11 14| tömkelegébe, amikben még derék nyáron is sár és pocséta
12 15| az én dolgom lesz az.~– Derék egy asszony. Derék asszony –
13 15| az.~– Derék egy asszony. Derék asszony – dörmögé magában
14 17| Fél óra múlva útban volt a derék házigazda a székváros felé,
15 20| felesége sem ír.~– Az pedig derék asszony! Mért nem megy hozzá
16 20| az ember arra, hogy ilyen derék úr haragudjék rá.~– No,
17 20| meglepetve.~– Ah! Ez nagyon derék; mintha csak kívánságra
18 20| Régóta ismerem, mint igazi derék, lojális férfit.~– Ókonzervatív
19 21| mert hiszen a herceg igen derék, mívelt ember volt; nem
20 22| vége felé mégis akad olyan derék ember, aki a színpadi hősök
21 25| látogatni egyszer azt a kedves derék, jó menyét.~– Kedves? Derék?
22 25| derék, jó menyét.~– Kedves? Derék? Jó? És az én menyem? –
23 25| mondja kegyed még: „Azt a derék, becsületes asszonyt”?~–
24 29| hiszen az „1851”-ik.~– Derék – mondá rá Béla, és mosolygott.~–
25 30| furcsa felköszöntést.~– No ez derék! Holnap mindjárt megkérdezem
26 32| megmondtam, hogy az a menyecske derék asszony; bár fennhangon
27 32| azt mondtam, az az asszony derék és hű nő; és most is azt
28 32| most is azt mondom, Judit derék és hű nő.~– Igaz, Judit
29 32| és hű nő.~– Igaz, Judit derék nő, hű feleség.~– Nos? Tehát
30 33| bizonyosan. No ez nagyon derék lesz.~Azzal még meg is simogatá
31 34| ilyesmit: „Majd én a te derék nőd nyakára ilyen iszákos
32 34| találkoztam. Oda hozták a derék embert éppen abba a szobába,
33 34| követ cepelünk oda, ahol derék bajtársunk nyugszik, s rávéssük
34 34| tudtam érni. Hogy az ilyen derék, becsületes ember, mint
35 Ut| leteltével ő is bekerült, a derék Haymerle azonnal feljött
|