Fejezet

 1     2|        titkolja.~– Semmi baja sincs Bélának, higgye el kegyed – szóla
 2     6|             leteltével, úgy ígértem Bélának, hogy nejévé leszek. Abban
 3     6| levéltárában van, s én akkor, midőn Bélának kezemet nyújtom, a szegénységet
 4     6|       kegyedet keresni.~– De kérem, Bélának szót se erről.~– Akkor jó
 5     7|              Megmutassa-e e levelet Bélának? Soha!~Kedvesét bosszúra
 6     7|        otthon levő. Mennyit kellett Bélának vesződnie, míg betanította
 7     7|       Levelére válaszolok. Én Lávay Bélának törvényes hitvese vagyok.
 8     7|        címet, és lepecsételé. Még a Bélának szólót nem is tudta, hogy
 9    13|        leszállt, s átadta a gyeplűt Bélának. Elmondta urának, hogy viselje
10    14|    örömvillám cikázott keresztül.~– Bélának ott kellene lenni.~Judit
11    14|              én tenném azt magam.~– Bélának vannak ott jó barátjai –
12    17|     életereje visszatért, már akkor Bélának híre sem járt sehol az országban.~
13    20|             a kegyes özvegyet, hogy Bélának még semmi baja, mert őneki
14    20|    mindennap erősebben állítá, hogy Bélának halva kell lenni, mert mégsem
15    22|    hintófalanxtól megüresült. És ez Bélának olyan jólesett. Judit nem
16    22|            terjesztenie.~Igaz, hogy Bélának öreg anyja is van, kinek
17    26|          oly őrangyala is van, mint Bélának volt Judit, s a börtönben
18    26|           hozta kegyed magával?~Ezt Bélának meg kellett hallania, hogy
19    27|          oly őrangyala is van, mint Bélának volt Judit, s a börtönben
20    27|           hozta kegyed magával?~Ezt Bélának meg kellett hallania, hogy
21    28|           tudja ön azt bizonyítani?~Bélának nagyon sokszor kellett arra
22    28|          ezt én nem hihettem önről.~Bélának a szemrehányás fájt, annyival
23    29|   Közbeszólt, de természetesen ő is Bélának fogta pártját.~– De iszen
24    29|           volt pirulva –, ha „csak” Bélának volna ellensége az az ember,
25    29|      muzulmán. Legalább nem kellett Bélának kínálni, hogy üljön le.~
26    29|              Nem vagyok teátrumíró.~Bélának eszébe jutott, hogy egy
27    29|            az okiratot, s odanyújtá Bélának. És azután, hogy tanújelét
28    29|       azután mind a kettőnek; de én Bélának adok igazat, s kockáztatom
29    31|           ügyvéde lenni. Mi szükség Bélának azt tenni? Mi szükség?~–
30    33|          gyermek, mint egy hajadon.~Bélának önkéntelen eszébe jutott,
31    33|      hadastyán, mint ez alkalommal.~Bélának pedig egészen mással volt
32    33|        hozzá. – Ön pontosan eljött.~Bélának ma különösen visszatetszett,
33    33|            is tudjuk, miért kellett Bélának Szerafin válóperét úgy siettetni.
34    34|            bizony nagyon igaza volt Bélának, mikor Szerafint e szomorú
35    34|           ívszámra fizetnének érte.~Bélának pedig azon a szomorú síron