Fejezet

 1     2|           mint közlegényt.~– Csakhogy neked akkor más neved volt.~–
 2     2|       elhatározó dolgot cselekedjünk. Neked rég Pesten kellene lenned;
 3     2|              Holdadnál fogva viszlek. Neked el kell venned azt a lányt,
 4     2|               Azt előre tudtam, hogy „neked” nem lesz erre bátorságod,
 5     2|         szüléi; mindig mondtam én azt neked: nem jó nekünk nagyobb szerencsére
 6     2|           Azért, mert úgy látom, hogy neked nemcsak szeretőd van a szíveden,
 7     3|               maga elől az ajtókat, s neked ki kell őt verned a fejedből.
 8     7|       számodra valami pompás, egészen neked való szállást.~– Igen, kegyed
 9     7|           nekem szállást?~– Tudod, ez neked nagyon szűk, és a második
10     7|            indulni kell. A néven, mit neked adtam, nem szabad semmi
11    12|              hát én igazat mondok. De neked még maradt valamid. Neked
12    12|             neked még maradt valamid. Neked van nőd.~Róbert nagyot sóhajtott.~–
13    12|              Hallgass arra, amit most neked mondok… Majd éjszaka lesz;
14    12|          tovább… Hagyj itt meghalnom… Neked meg „kell” menekülnöd, hogy
15    12|             adj halálom felől nőmnek… Neked nem szabad kockáztatnod…
16    13|         leroskadt előtte.~– Mondom én neked – folytatá heves szemrehányás
17    13|          nézve: hát én mi vagyok most neked…~– Egész világ! – sóhajta
18    13|          kölcsönözni.~– Jó. Én hiszek neked. Hiszem, hogy nem akarsz
19    15|          vállát, s gondolta magában: „Neked is jobb lett volna még otthon
20    19|               Csak volna.~– Én tudnék neked sok bort és igen jó bort
21    21|          Igazán! – szólt Fertőy – kár neked öcsém Fritz, hogy professzorrá
22    29|             olyan rosszul esett, mint neked Judit, mikor azt láttam,
23    29|             Nekem semmi szükségem rá; neked adom, őrizd te, ha akarod.~–
24    30|              hogy az urbariális ügyek neked különös tanulmányaid, téged
25    30|          ajánlott helyzetben, amit én neked meg nem mondhatok.~– De
26    30|               mondhatok.~– De amit én neked elejétől végig elmondhatok.
27    30|          asszony; több esze van, mint neked, meg nekem, meg az egész
28    31|               és fiú! Tartozik nekem, neked és annak a gyermeknek ott,
29    33|             verni valakit.~– Úgy kell neked – mondá magában hazáig. –
30    34|           beszélsz az utcáról! Könnyű neked. Eleget jártad. De énnekem
31    34| levegőváltoztatás miatt.~– Ah, hiszen neked már úri szállásod van –
32    34|               Igen, Fertőynéhez. Hisz neked is ismerősöd.~– Mi dolgod
33    35|             hogy meséljek-e aztán még neked többet is, vagy se.~– Mit
34    35|            férje. Pedig bizony mondom neked, olyan jó por az már, mint