Fejezet

 1     1|      tőlünk – ismétlődik panaszos hangon a szemrehányás, mire Lávay
 2     2|         állást véve, változtatott hangon így kezde szónokolni: „Mélyen
 3     3|        ismét oly halk, alányomott hangon, hogy Bárzsing úr egy szót
 4     3|      coramizálást.~Fertőy édeskés hangon szólt közbe.~– De édes bátyám;
 5     3|          nézve.~Azután ünnepélyes hangon folytatá:~– Ámde ha fél
 6     4|          abból semmit. Ünnepélyes hangon kezdé:~– Mélyen tisztelt…~
 7     5|          jő, s lázhidegtől rázott hangon rebegi: „Óh, Jézus Máriám!
 8     6|          munkában kissé megkopott hangon Pusztafi. – A mai napot
 9     7|             szólt hozzá megindult hangon.~– Hová?~– A templomba megyünk –
10     8|            azután egyre gorombább hangon megy a beszéd, végre Kolbay
11     9|             szólt szenvedélytelen hangon. – Nem sokat ígérek az életből
12    10|          a jövevény előtt, s halk hangon monda:~– Nem adnék belőlük
13    11|    karszékéből, s rideg, kenetlen hangon, mely éppen úgy csikorgott,
14    11|    hadastyán kezét, s olyan meleg hangon kérte:~– Tegye ön meg ez
15    12|         elkezdett egy dalt rekedt hangon énekelni, annak a végén
16    13| visszafordult nejéhez, s rekedtes hangon kérdezé:~– Merre hajtsunk
17    13|           kocsisára, s parancsoló hangon kiálta rá:~– Minek állunk
18    13|         vezénytiszt rekedt, durva hangon valamit kiáltott csapatjának,
19    14|        Béláért! – szólt neheztelő hangon az orvos.~– Majd kinő az
20    15|          szerepébe. Nyers, nyakas hangon szólongatá vendégét.~– No,
21    15|        Katicát a szesztől fojtott hangon.~– Jaj, dehogy kell! – tiltakozék
22    15|           elébbi száraz, csikorgó hangon kérdezé:~– Hány éves?~Judit
23    16|     megállt, s örömtelt, reszkető hangon monda egyszerű kísérőjének:~–
24    20|           Kicsoda? – kérdé repeső hangon Lávayné, egy percre az a
25    20|         Most Bárzsing kenetteljes hangon szólt:~– Mert tessék elhinni,
26    25| Lávaynéhoz, s azután nagy örvendő hangon kiálta az érkező elé: –
27    26|             szólt Judit elfulladt hangon –, én nem tudok önnek felelni.~–
28    27|             szólt Judit elfulladt hangon –, én nem tudok önnek felelni.~–
29    28|             Béla! – szólt szilárd hangon. – Eredj. Emeld fel anyádat
30    28|  gyanúsítani? – suttogá elfojtott hangon.~– Ugye? Jobb lesz, hogy
31    30|       székre a herceg, s vezénylő hangon kiálta:~– Uraim és hölgyeim.
32    31|          moving előtt, s ihletett hangon tenni hozzá kérdéseket:
33    31|        anyám – engesztelé szomorú hangon Judit az öregasszonyt.~–
34    32|          úr – szólt azután komoly hangon –, ha kegyed nem látogatott