Fejezet

 1     1|     ismersz még engem.~Blumné sokáig csóválgatta még, hogy elváltak
 2     3| cáfolatlan), miszerint én még sokáig élhetek, meg kell önnek
 3     4|      jött, hogy egy egyszerű „sokáig élj” kiáltás helyett valami
 4     5|       milyen lehet oda alant? sokáig tarthat-e? nagy fájdalom
 5     6|   előtt megállva, azon nagyon sokáig elmerengett.~      ~Ismét
 6     7| özvegy fekhelyére, sírt, sírt sokáig, mint sírhat egy asszony.~
 7     7|       kezeit ölébe nyugtatva, sokáig elmerengett, azon képre
 8     8|    ember erre.~– A megyeházát sokáig oltalmazták, de végre mégsem
 9    12|       odább. Lubickolásuk még sokáig hangzott odafenn.~Amint
10    12|       én vérem.~Azután megint sokáig hallgattak.~– Csak egy bánt –
11    12|     nehéz sebben.~A költő még sokáig elmelengeté keblére szorított
12    13|   isten”-t kiáltott utánuk, s sokáig nézte bíráló tekintettel,
13    15|    fog, majd meg szemberohan, sokáig kitart, egyszerre megáll,
14    15|     Hanem ez a villámlobbanás sokáig késett; a csónak haladt,
15    15|       a többiek.~András gazda sokáig utánanézett. A nőt nem lehete
16    15|   elárulná őt. Az anyának még sokáig sírnia kell, hogy a csel
17    16|      erdők bánatos csendjében sokáig és messzünnen elhangzik
18    17|       hosszú éjben még azután sokáig fogja hallgatni, hogy túrnak
19    18|      fölépítve.~Még azután is sokáig, több hétig, rémületes volt,
20    21|  blúzt viselt.~Szerafin olyan sokáig elnézegette azt az embert,
21    21| láttam Fertőy arcát, midőn az sokáig önre függeszté szemeit.
22    22|    együttérzők vigasztalását; sokáig keresteté férjét azokban
23    23|      nap sem maradt még ki.”~„Sokáig kerülgettem ezt a rémet,
24    28|   később elfogták, s a herceg sokáig gyógyíttatta, de szegény
25    29|  asszony reá bámult.~– Ti azt sokáig nem fogjátok érteni, de
26    29|       amiért egy titkot olyan sokáig hagyok előttük rejtegetni.~
27    30|   mély merengésből idült fel, sokáig nézett merően a közeledőre,
28    30|     remegő testét erőszakosan sokáig magához szorítva tartani;
29    31|        Blumné még azután igen sokáig örült, hogy ily régi kedves
30    31|   érte küldi az inast; nem is sokáig időzött ott tovább, megnézte
31    33|   ember azt mondaná: „Tartson sokáig a várakozás.” De nem akarom
32    34|    egyedüllétben, és ez a pör sokáig folyt így.~„Rongyos a mentéd; –
33    34|   Pusztafi átölelte Bélát, és sokáig magához szorongatá, és könnyezett.~–