Fejezet

 1    El|                 mint a képzelmi erőnek.~Ismerős alakokat egyébiránt ne keressen
 2     1|           kesztyűt, s várjuk meg azt az ismerős barátunkat, aki amott jön
 3     1|                faragványokat, míg Venci ismerős mosolygással nyitja meg
 4     1|               udvarlót – mint kérőt. Az ismerős világ általánosan igen kedvezőleg
 5     2|              nagy ünnepélyre sok vidéki ismerős érkezése várható.~A kiszállás
 6     5|                körüle, alatta, fölötte, ismerős arcokat, a halál kétségbeesett
 7     5|             után. Legiszonyúbb volt két ismerős barátnéjának alakja, kik
 8     5|               Béla! Ide! – hangzott egy ismerős hang a vizek fölött. Egy
 9     9|           vannak?~Természetesen. Sok az ismerős, aki kénytelen azt az életet
10    11|            halottat lel, kinek arca oly ismerős, akkor gondol csak azokra,
11    11|               ezen a napon minden ember ismerős volt, és senkinek sem volt
12    11|          szólalt meg akkor a tiszt maga ismerős nyájassággal.~Kolbay arca
13    12|          hajódarabok úszkálnak körülem, ismerős halott arcok szállnak a
14    13|             visszasietők között egy-egy ismerős arc is feltűnt néha, kiket
15    13|               jövőkre egy kellemetlenül ismerős hang: „Judit nagysád!”~Judit
16    13|                a végtelen alföldi róna, ismerős népével, az eltakarta, elvezette
17    15|             várost, melynek minden háza ismerős volt előtte, mikor legutoljára
18    15|              hosszú sor sánckaró zár el ismerős téreket, s törzsvár épült
19    15|           fejébe érzé tódulni, midőn ez ismerős arcot meglátta. E balszerencsére
20    18| végigkocsikáztak az utcán, minden ember ismerős mosolygással emelt kalapot
21    25|               érte.~– Hogyne tenném; jó ismerős vagyok azokkal az urakkal,
22    26|           utoljára úgy megszokja azt az ismerős négy falat, hogy fél tőle
23    27|           utoljára úgy megszokja azt az ismerős négy falat, hogy fél tőle
24    30|               azután tért meg arcára az ismerős mosoly, midőn Béla üdvözlé.~–
25    31|         asszonyság. Vele az egész város ismerős. Ugyan rendkívüli dolog,
26    32|                sétája után a hajdan oly ismerős utcán, szomorúan számlálgatja
27    32|                mélyen elgondolkozva, az ismerős hang az ismerős ablakból
28    32|       elgondolkozva, az ismerős hang az ismerős ablakból megszólítja:~–
29    32|                 bíró jövendőbe, hogy az ismerős múlt újra megjelenése, melyet
30    34|         megszürkült, de azért egy kissé ismerős alakkal, amilyenről rémlik
31    35|               akire én nem emlékezem?~Ő ismerős mosolygással üdvözölt. E
32    35|                Szerafin termeiben egyik ismerős a másiknak adta a kilincset.
33    35|          elváltozott arcában keresse az ismerős vonásokat, és kimondja azt