Fejezet

 1     2|             szeretek, mert egyedüli barátom; s ki nekem azért egyedüli
 2     2|             ki nekem azért egyedüli barátom, mert mindenekfelett becsülöm,
 3     2|           kézbesíti, hogy az, kiben barátom lelke jobb felére talált,
 4     2|           hozzám jön. E pillanatban barátom, kegyed híve, ott terem;
 5     2|         ember azt mondani, hogy „én barátom”!)~– Tisztelt hazafi! Igenis,
 6     2|           beszédét. – Látod, kedves barátom, miért is léptél vissza
 7     8|           húgocskám baja. Ön tudja, barátom, hogy az öregúr végrendeletében,
 8    12|          eltemetni.~– Ne félj, öreg barátom (így hívták egymást, még
 9    14|       legyőzhetetlen.~– Nos, kedves barátom, akarja-e ön nekem azt a
10    14|           eddig. – Köszönöm, kedves barátom, az engem nagyon megvigasztal.~
11    16|           kiálta fel.~– Megálljunk, barátom.~– Mi tetszik?~– Ez a fa!~–
12    17|              és ott maradt.~– Uram! Barátom! – unszolá őt a házigazda. –
13    19|        asztalon.~– Hallod-e, Vencel barátom – szólítá meg őt Pusztafi,
14    21|       lassan, alig hallhatón:~– Ön, barátom, rosszul van álcázva…~A
15    22|             Béla nevetett.~– Tudja, barátom, nekem is jól fog esni egy
16    24|       nyájasabban fogadta.~– Kedves barátom! Úgy találom, hogy jó volna,
17    24|      világról ne beszéljünk, kedves barátom, annak megvannak a saját
18    24|      aggodalomban.~– Ah! ah! kedves barátom. Az én lelkiismeretem meg
19    24|              Jól tudja ön, tisztelt barátom, hogy azon végrendelet nem
20    24| lelkiismeretről beszélek én, kedves barátom; az a papok dolga, hanem
21    24|        Megmondom mindjárt. Tisztelt barátom uram felszólítja egy levélben
22    24| bosszúállásra van szükségem, kedves barátom, hanem pénzre. Ha én Béla
23    25|         emberem van; ez az egy igaz barátom – szólt kezét Fertőy vállára
24    30|             jött most: az én Fertőy barátom, azon rendületlen barátságnál
25    30|           esetek közé számítható.~– Barátom, jó újságot hozok; tegnap
26    30|          mindjárt kezet adott. Nos, barátom?~Béla pedig nem adott olyan
27    30|             rajta, hogy elfogadd-e? Barátom, ha én ügyvéd volnék, két
28    30|            feleségemmel. Jól teszed barátom; ő okos asszony; több esze
29    30|    röppentyű szállt a magasba.~– No barátom – ingerkedék a herceg –,
30    33|            hírt nődnek és anyádnak? Barátom, hiszen te aranyos ember
31    Ut|             lap kiadásához.~– Hjaj, barátom – mondta a helytartó –,
32    Ut|             nézve üdvös”.~– Hallja, barátom, maga nagyon ravasz ember.
33    Ut|            nap múlva azonban egy jó barátom, kinek összeköttetései voltak