Fejezet

 1     2|         vagyunk!~– Nekem is úgy tetszik – szólt a főhadnagy tétovázva.~–
 2     2|       és leült. – Nos, hát hogy tetszik az intrikám?~– Komolyan
 3     3|    szeretném neki elvinni; mert tetszik tudni, nagyon goromba ember,
 4     6|   okvetlen látni akarnak.~– Nem tetszik előbb felöltözni?~– Hiszen
 5     7|         felötlő; ha az embernek tetszik, még viselheti is a világ
 6     9|  következő epithetonokat.~– Nem tetszik? – kérdé Lávayné a köpenyegzsebbe
 7    11| elmúltak. Nekem ez az egész úgy tetszik, mintha mind csak álom volna.
 8    13|        gorombáskodjék.~– Ha nem tetszik, szálljon le a szekeremről.
 9    14|       tizenhárom próbás vagyok: tetszik érteni ugye? Minthogy pedig
10    14|        itten?~– No igen. Hiszen tetszik tudni, mikor Magyaráton
11    14|     után, de arra, akit küldeni tetszik, elvárok akármeddig; tudom,
12    15|     édesapám az elébb, hogy „mi tetszik, tensasszony?”~András gazda
13    16|       Megálljunk, barátom.~– Mi tetszik?~– Ez a fa!~– Van valami
14    20|     ülésnek valót?~– Máskor, ha tetszik, sáfrányt, de most szalmát
15    20|      vagyok?~– Egészen a propos tetszik érkezni. Éppen uraságod
16    24|        határidő messze van. Nem tetszik egy szivar?~– Igen, de az
17    24|        Óh, nem. Nekem az nagyon tetszik, hogy ők ennyire szeretik
18    25|  asszonynéném” címzés.~– Hiszen tetszik tudni, mi rokonok volnánk –
19    25|       viselheti.~– Ameddig neki tetszik, amíg férjhez nem megy.~–
20    25|       nála, megláthatja, akinek tetszik.~– De hisz az rettenetes,
21    29|       majd ez, amelyik most nem tetszik, szintén elkopik, elszakad;
22    29|        hanem ha uraságodnak így tetszik, én nem tolakodom; nem akarok
23    30|         csak dicsvágyból hódít. Tetszik neki az, hogy a világ azt
24    30|        hogy értekezzék vele, ha tetszik.~A herceg kacagott a vége
25    30|       Ez a felelet nekem nagyon tetszik. Még ilyen jól nekem nem
26    30|      hozzá, s kérdezte, hogy mi tetszik; nem szólt neki semmit,
27    34|       Eleget jártad. De énnekem tetszik az utca. Az emberek, akik
28    35| bolondságnak a fogantyúja.~– Mi tetszik? – kérdé a komornyik félig
29    35|         ostoba világon semmi se tetszik; hanem ha azt akarod megtudni,
30    35|       többet is, vagy se.~– Mit tetszik akarni tőle?~– „Tőle” semmit; „
31    35|     csakugyan érdekli őt.~– Nem tetszik levetni a felső kabátját?~–
32    35|        az asztalra, majd ha fel tetszik ébredni, itt megtalálja.