1-500 | 501-998
Fejezet
501 21| le saját szívemből, midőn azt mondom önnek, hogy Juditot
502 21| volna, ha bűnös volna; ha azt mondhatnám, most már választhatsz
503 21| egy angyal. Óh, érzi-e ön azt a rettenetes kínt, hogy
504 21| szorulva. Átadja-e ön már azt a kést?~Béla kivonta kebléből
505 21| mégis valami ajándék öntől. Azt mondják ugyan, hogy barátok
506 21| ajándékozni nem jó jel, de én azt is elfogadom. Lássa ön,
507 21| öröm úgy fájt; ő okozta azt, de nem akarta látni.~–
508 21| grófnénak levelet írni, melyben azt írám neki, hogy egy igényeinek
509 21| kövesse, s ön egy napon azt fogja látni, hogy Judit
510 21| hangját. Igen természetesen azt hitték, hogy Olga és Feodora
511 21| tréfásan a herceg.~– Óh, ha azt tudom, hogy ő ijesztget,
512 21| gúnyosan nevetett.~A herceg azt hitte, hogy azon nevet,
513 21| gmoan” dialektus volt, hogy azt ugyan senki sem foghatta
514 21| egy oldaldöfést kapott, azt rendesen nem neki vissza,
515 21| nem ismer.~– Tudom, tudom; azt tudom, de hogy nem viseli-e
516 21| kegyelmességed udvarol; jól ismerjük azt.~– Bizony isten nem tudok
517 21| királyné az is.~– Királyné? No azt őszintén megvallom, hogy
518 21| neve? Mikor keresztelte el azt a herceg egy igen-igen szép
519 21| prüszkölni és habuckolni, azt a jelenetet a herceg oly
520 22| a kötényével letakarva, azt bizonyosan Juditnak küldi „
521 22| Óh, mint szerette volna azt az embert nyakon ragadni,
522 22| taps, melyet a férj hall, azt tudatja vele, hogy az, akit
523 22| most! és mégis úgy óhajtaná azt.~Látni őt, általa látatlanul,
524 22| mert szivarja égett. Béla azt nem vette észre. Szemére
525 22| halálra, mert lázadó volt.~Azt mondták, hogy ez Juditnak
526 22| Juditnak mesterszerepe. Mások azt állították, hogy nem fogja
527 22| fog lenni, mint szerető. Azt is számba kellett venni,
528 22| kímélnie kell idegeit. Sokan azt is észrevették, hogy Judit
529 22| de a levél sürgős volt, azt el lehete addig olvasni.~
530 22| titkolnom kelle előtted, mivel azt hittem, hogy még elejét
531 22| megelőzni, s beszéltem Béláddal, azt ajánlottam neki, hogy menjen
532 22| menekült.”~Juditnak jól esett azt megtudni. De tovább, tovább!~„
533 22| Fertőy nyomozza megsértőjét, azt bizonyosan tudom. Sejtelme
534 22| elhulló vércseppe volt.~Azt mondta mindenki, hogy sohasem
535 22| menteni akarva női szerelmében azt, kit királynői haragjában
536 22| fejéről; ah, akik ezt látták, azt kelle hinniök, hogy ez a
537 22| Juditot haza fogja szállítani.~Azt ő majd futva fogja követni,
538 22| volna közelében, nem engedné azt; elvenné tőle az esernyőt,
539 22| magát annak, aki úgy vágyott azt meglátni.~Judit félre sem
540 22| mellképet; hiszen ő adta azt Juditnak.~A nő két kezét
541 22| hívatja magát, hogy Tihamér.~– Azt én nem tudtam.~– A házmester
542 22| tensasszony elejtett gyűrűjét, s azt hozta vissza.~Judit most
543 22| egy üveg bort is; az orvos azt tanácsolta, hogy bort igyam,
544 22| bujdosás átkát tovább; bevégzi azt, amit a sors úgyis bevégzett
545 22| Bélára véltek ismerni; Judit azt saját költségén eltemetteté,
546 22| szivarozik is.~Juditnak azt kellett magára fogni, hogy
547 22| alakítani.~Judit egyszer csak azt vette észre, hogy ismerősei,
548 22| És – játszotta remekül azt a szerepet, melynek pirosítója
549 22| tisztaságában irtózott, azt mutogatta úgy, mint dicsekedést.~
550 22| hátra élni, s kegyetlenség azt tenni vele, hogy e rövid
551 23| annyit tudott, hogy a világ azt hiszi, miszerint ő nagyon
552 23| Szerafin kedvéért; csakhogy azt nem bírta Fertőy soha kitudni,
553 23| helyett.~Fertőy jól tudta azt az egyet, hogy az csak játék,
554 23| Hisz ő maga húzta tűbe azt a fonalat, hanem azután
555 23| kártyázott, s még ott is azt a gorombaságot követte el,
556 23| kénytelen volt elismerni azt a jogviszonyt, mely szerint
557 23| Bárzsing, az ügyvivő, ugyan azt replikázta, hogy a végrendeletnek
558 23| gondosan vezetett naplója van, azt Fertőy tudta.~Szerafin sohasem
559 23| kezéről. Szerafin nem vette azt észre.~Akkor aztán kinyitotta
560 23| közöttünk az élet, úgy folytatja azt tovább az álom.”~„Állandóul,
561 23| olyan csodálatosan nevetni. Azt kérdezte ,Mit főztél nekem?’~
562 23| s Róbert magára vállalta azt.~Én úgy örültem neki, hogy
563 23| verték, hallgatott.~És mikor azt mondták neki, hogy keljen
564 23| hogy én vagyok a bűnös.~Még azt is megnéztem, mikor a koporsóban
565 23| mégis szép élni! Te tudhatod azt legjobban, aki annyiszor
566 23| zúgtak siketítő zajjal. Azt mondták: ,A cár születése
567 23| elfogták. Hasztalan erőlködtem azt eszembe juttatni, elmém
568 23| Akartam szólni oroszul, és azt is elfelejtettem; pedig
569 23| elfelejtettem; pedig álmom elején azt hittem, hogy tudok. Sírni
570 23| hogy tudok. Sírni akartam azt talán megértik; hanem a
571 23| és kezemet kezében tartá.~Azt mondta, hogy ma itt fog
572 23| nyakán piros nyakravaló.~Én azt kérdeztem tőle: ,Ha aludni
573 23| nyakkendődet?’~Erre ő mosolyogva azt mondá: ,Nem lehet, mert
574 23| szellemeket lát.~Amit keresett, azt nem találta meg: az álomlátó
575 23| kapcsolva, hirtelen elkapta azt férje kezéből, s felsikoltott „
576 24| tüzet.~– Tehát csakugyan azt hiszi ön, hogy végrendeletünk
577 24| Bárzsing nem adná tanácsát, azt egy Bárzsing legmélyebb
578 24| utasítná vissza magától; azt egy Bárzsing nem késlekednék
579 24| megboldogultnak tartozunk, ki azt, mit ember holta után végre
580 24| Hát a pecsétek?~– Kettőről azt hiszem, hogy biztosítva
581 24| végrendelet ügyében; körülbelül azt a kérdést intézve hozzájuk,
582 24| állítá Bárzsing. (Tudta azt Fertőy jól.) – Azután ami
583 24| csomót szivarja végéből, s azt köpködte mindenfelé. – Gyönyörű
584 24| enyémet, hanem éppen úgy kérem azt titokban tartani, mint én
585 24| lehet, hogy egy nő eltűrje azt a gúnyt, azt a csúfságot,
586 24| nő eltűrje azt a gúnyt, azt a csúfságot, ami minden
587 24| minden oldalról száll reá, ha azt meg nem érdemelte, csupán
588 24| Fertőy –, de csak vártam azt, amit előre láttam.~– És
589 24| kezemben tartom őket. Akkor azt fogom mondani Juditnak „
590 24| alatt a négy fal között, azt Bárzsing úr nem tudhatta
591 24| negyedik volt Fertőyé. Fertőy azt írta, hogy ő az ajánlott
592 24| dologtól aggódott Fertőy. S azt nem is késett barátjával
593 25| Az én kertészem pedig azt teszi, hogy kijövök kora
594 25| látogatóját, ne bántsák a fán azt, ami éretlen.~– Hanem a
595 25| csak a gyepszínbe szoktuk azt vetni; hanem itt annyival
596 25| félig szégyenkedve.~– No azt meg kell kóstoltatnom kedves
597 25| kisasszonyok mostanában azt kapták fel, hogy a katonai
598 25| öreg asszonyság végtére is azt kezdte hinni, hogy a tegnapi
599 25| pompás dinnyéi termettek; azt meg kell adni.~Fertőy elfogadta
600 25| ki-kitérhet jobbra-balra, azt senki észre sem veszi, egy
601 25| hozzászól is valakihez, azt az egész világ űzi-fűzi.
602 25| kényszeríteni, hogy letegye azt a nevet, melyet meggyalázott.~–
603 25| rá.~Lávayné megszorította azt a kezet, amely legnagyobb
604 25| nagy szívességnek számítom. Azt mondom, hogy az isten áldja
605 25| minden keserű gondolat, azt sem vette észre, ha valaki
606 25| fogja látogatni egyszer azt a kedves derék, jó menyét.~–
607 25| nem mondja kegyed még: „Azt a derék, becsületes asszonyt”?~–
608 25| elbámulva a hadastyán.~– Igenis, azt akarom meglátogatni, azt
609 25| azt akarom meglátogatni, azt a némbert. De azt a látogatást
610 25| meglátogatni, azt a némbert. De azt a látogatást nem fogja felírni
611 25| kegyednek menye ellen, de azt tudom, hogy igazságtalan
612 25| rágalmazhatták őt kegyed előtt, de azt mondom, hogy ha azt, mint
613 25| de azt mondom, hogy ha azt, mint megfogható igazságot
614 25| a kezembe tennék is, én azt mondanám rá: az hazugság,
615 25| mesélhetett önnek valaki; én csak azt a képet látom magam előtt,
616 25| szekérderékba valót, kegyed akkor azt mondta nekem: „Nem adok;
617 25| fejemmel meg kellett érnem azt, hogy piruljak. Ha kezem,
618 25| találja az oroszlányt”, azt mondja az írás. Nagy bajt
619 25| járást, ő régen el is küldeté azt a jó asszonyság házához.~
620 26| társaságban tölti napjait.~Azt mondhatná valaki, hogy ez
621 26| Tavasz kezdődik; de én azt csak a hónapos retekről
622 26| utoljára úgy megszokja azt az ismerős négy falat, hogy
623 26| hogy fél tőle megválni, s azt képzeli, hogy az az egész
624 26| veszítse kezéből, tehette-e azt, hogy őt ismét kibocsássa
625 26| ismerik-e közülük sokan azt az asszonyt, aki férjét
626 26| a férj feje fölött, míg azt padláson, pincében keresték.~
627 26| hálószobája ajtaját, s cselédjétől azt hallotta, hogy egy öreg
628 26| térhettek vissza ily gyorsan? Azt hirtelen nem foghatta fel.~–
629 26| mint becsületes nevem.~– Azt le fogom tenni, asszonyom.~–
630 26| nevet fog ön viselni? Mert azt ne feledje ki, hogy kegyed
631 26| Az gyönge beszéd. Könnyű azt mondani „dolgozni fogok”,
632 26| hogy megmondjam kegyednek azt a végső gondolatot, amiért
633 26| Judit lesüté szemeit és azt rebegte: „Igaz”.~– Kegyed
634 26| tisztességes életmódot ád, s azt egy bolond vénasszony kedvéért
635 26| hogy ön meg van illetődve. Azt hitte, szitkozódni, kofálkodni
636 26| legyünk elégítve.~Judit azt hitte, hogy most mindjárt
637 26| maradok. Úgysem használom azt a pénzt semmire, s nem tudnék
638 26| nevét?~– Mért kívánja ön azt?~– Bizony nem kíváncsiságból.
639 26| lehetetlen volt mit felelni.~– Azt nem mondhatom meg.~– Kérem –
640 26| valami versíró poéta; én azt önnek szemére nem vetem;
641 26| önnek szemére nem vetem; azt fogom neki mondani: „Íme
642 26| semmirekellőnek; szájával azt mondja, hogy dolgozni fog,
643 26| dolgozni fog, és szívében azt gondolja, hogy majd eltartja
644 26| kínzott nő, s testével akarta azt visszatartani, hogy ki ne
645 26| hiszen csak látja talán.~– Azt én nem engedem meg – szólt
646 26| Vagy letépem fejedről azt a tisztességes asszonyok
647 27| társaságban tölti napjait.~Azt mondhatná valaki, hogy ez
648 27| Tavasz kezdődik; de én azt csak a hónapos retekről
649 27| utoljára úgy megszokja azt az ismerős négy falat, hogy
650 27| hogy fél tőle megválni, s azt képzeli, hogy az az egész
651 27| veszítse kezéből, tehette-e azt, hogy őt ismét kibocsássa
652 27| ismerik-e közülük sokan azt az asszonyt, aki férjét
653 27| a férj feje fölött, míg azt padláson, pincében keresték.~
654 27| hálószobája ajtaját, s cselédjétől azt hallotta, hogy egy öreg
655 27| térhettek vissza ily gyorsan? Azt hirtelen nem foghatta fel.~–
656 27| mint becsületes nevem.~– Azt le fogom tenni, asszonyom.~–
657 27| nevet fog ön viselni? Mert azt ne feledje ki, hogy kegyed
658 27| Az gyönge beszéd. Könnyű azt mondani „dolgozni fogok”,
659 27| hogy megmondjam kegyednek azt a végső gondolatot, amiért
660 27| Judit lesüté szemeit és azt rebegte: „Igaz”.~– Kegyed
661 27| tisztességes életmódot ád, s azt egy bolond vénasszony kedvéért
662 27| hogy ön meg van illetődve. Azt hitte, szitkozódni, kofálkodni
663 27| legyünk elégítve.~Judit azt hitte, hogy most mindjárt
664 27| maradok. Úgysem használom azt a pénzt semmire, s nem tudnék
665 27| nevét?~– Mért kívánja ön azt?~– Bizony nem kíváncsiságból.
666 27| lehetetlen volt mit felelni.~– Azt nem mondhatom meg.~– Kérem –
667 27| valami versíró poéta; én azt önnek szemére nem vetem;
668 27| önnek szemére nem vetem; azt fogom neki mondani: „Íme
669 27| semmirekellőnek; szájával azt mondja, hogy dolgozni fog,
670 27| dolgozni fog, és szívében azt gondolja, hogy majd eltartja
671 27| kínzott nő, s testével akarta azt visszatartani, hogy ki ne
672 27| hiszen csak látja talán.~– Azt én nem engedem meg – szólt
673 27| Vagy letépem fejedről azt a tisztességes asszonyok
674 28| embernek pénz kell. Adok azt is. Íme odaajándékozom önnek
675 28| Íme odaajándékozom önnek azt, amit Juditnak akartam adni.
676 28| becsületedet védelmezte, s azt nagyon jól tevé.~Azzal Fertőyhez
677 28| megcsókolta.~Judit nem akarta azt engedni; de az öregasszonynak
678 28| segélyére. Ő össze tudná tépni azt az embert, mint egy nőoroszlán.~
679 28| előtt mindeddig elhallgatta azt, ami közte és Fertőy közt
680 28| óhajtottam önnel találkozni.~– Azt igen természetesnek találom.
681 28| rajtam valaki elkövet, én azt fölkeresem, ha zárdába bújt
682 28| találkozásnál ez az ember azt mondja, hogy nem tud semmit
683 28| mosolygott.~– Be tudja ön azt bizonyítani?~Bélának nagyon
684 28| sértő fél, bizonyítsam be azt, hogy önt megsértettem?~–
685 28| dolgot, ahogy ön szokta. Ön azt akarja nekem elmondani,
686 28| elégtétel-adást-vevést nem követel. Azt pedig, hogy ama paraszt,
687 28| s ez az asszony nem foga azt senkinek elmondani; amire
688 28| tanulta. Most önön a sor azt mondani: „Nem értem, miről
689 28| ahogy tudja. Lássa, én azt nagyon jól tudom, hogy vannak
690 28| bizony senki sem keresi azt. Olyan ostoba ember pedig
691 28| tehettem én ön ellen? – Azt tehettem, hogy fölkeltettem
692 28| elhullattam, tökéletesen sikerült. Azt a lökést, amivel ön engem
693 28| törődnek már a feladásokkal. Én azt nagyon jól tudtam, hogy
694 28| tisztelt nagyasszonynak, mint azt, hogy Juditnak fia született.
695 28| született. Hihettem-e én azt, hogy ön, ki oly gyöngéd
696 28| tulajdon édesanyja előtt, azt engedni igazi gyászban járni:
697 28| hogy leüljek? Így mindig azt hiszem, hogy ajtót akar
698 28| azután Fertőy Bárzsinghoz azt a bizonyos levelet, amit
699 29| elkésett ember hordja még, azt meg is bámulják érte nagyon,
700 29| hányt-vetett emberek.~Ma azt kiáltják, hogy „éljen!”,
701 29| éljen!”, s egy év múlva azt kérdik, hogy „mégis élsz?”~
702 29| tudakozódik. S nem akad ember, aki azt mondaná: „S mi köze az úrnak
703 29| mindig kész mulatók, kik azt tartják, hogy csak fidélis
704 29| ugyan még most is viselte azt a barna felöltönyt, melyet
705 29| örömest beszélt efelől; azt sem hozta volna elő, hogy
706 29| mind a kettőt, nekünk kell azt mondanunk: itt maradj, hű
707 29| légy férfi!” Nem lehet azt elégszer elmondani tinektek.
708 29| barátkozzunk.~– Teszem-e én azt?~– Óh, kérlek. Mikor karodba
709 29| annak a keserve is rontja azt a tudatot, hogy mi igen
710 29| nagyon könnyen barátkozom.~– Azt nem mondtam; de nagyon könnyen
711 29| mint neked Judit, mikor azt láttam, hogy köszönését
712 29| köszönését elfogadja, de ő azt mondta, hogy a sors elégtételt
713 29| ellensége az az ember, és azt kellene elfelejteni, ha
714 29| Hiszen én nem is hiszem azt, hogy Béla valaha szót válthasson
715 29| asszony reá bámult.~– Ti azt sokáig nem fogjátok érteni,
716 29| Addig higgyétek felőlem azt, hogy prókátor vagyok, s
717 29| dacolni merészelt.~Nem fogja azt senki észrevenni, hogy ez
718 29| észre, de Béla tudni fogja azt jól.~Ki tudja, mi lesz még
719 29| Másvalami sarlatán ugyan azt mondaná, hogy neme a barátságos
720 29| fejével Bárzsing, mint aki azt mind igen helybenhagyja.~–
721 29| szinte azért az árért.~– S ön azt hiszi, hogy én, ha a véletlen
722 29| véletlen kezembe játszaná azt az okmányt, eldugnám azt,
723 29| azt az okmányt, eldugnám azt, vagy megsemmisíteném?~Bárzsing
724 29| hogy – hebegé zavarodva – azt tehetné talán más; maga
725 29| nem lehetne rajta.~– S ön azt hiszi, hogy én oly semmirekellő
726 29| No, no, ne pattanjon fel; azt értettem, hogy szegény a
727 29| önnek éles elméjében, mert azt el kell ismernem, ha föl
728 29| önről, hogy egyszer csak azt fogja mondani: „Kedves Bárzsing,
729 29| közé kaphatta az írást, azt hirtelen összetépi, elnyeli
730 29| összehajtogatva az iratot.~Pedig nem azt nézte az okiraton, hanem
731 29| fordítsunk rajta. Tegye ön azt, amit hasonló esetben egy
732 29| okiratot, s nem látszott azt újra fölvenni akarni. Oly
733 29| Oly megvető arccal dobta azt le, mint egy pókot vagy
734 29| védencéhez.~– Nőmhöz? Ugyan tegye azt.~– Ne tessék mosolyogni.
735 29| Ne tessék mosolyogni. Azt én is előre tudom csekély
736 29| végett bejelenttetem magamat, azt fogja kiizenni, hogy a feje
737 29| elindul vadászni, nemcsak azt a töltést viszi magával,
738 29| elhitt, amit fia mondott, s azt szerette volna megtudni,
739 29| ismerem.~A serény postakihordó azt persze nem tartozott tudni,
740 29| majd eljön máskor, mert azt a bámuló család elfelejtette
741 29| barátja a családnak megmutatta azt a férjnek, s tudatá vele,
742 29| rejtély alapját; ismerte jól azt a kezet, mely oly híven
743 29| de még nem volt szabad azt kimondania. Vadász volt,
744 29| adok igazat, s kockáztatom azt, hogy az asszonyok el fognak
745 29| nem volt oly halavány.~– Azt mondtad, hogy tegyem el
746 29| aki mindennap elismételte azt az esküt, amit egyszer az
747 29| előtt elmondott.~Az ember azt hinné, hogy mesét hall,
748 30| Tetszik neki az, hogy a világ azt beszéli, miszerint a legszebb,
749 30| Hogy mi az az akármi ár? Azt csak a férfiak tudják.~Azt
750 30| Azt csak a férfiak tudják.~Azt nagyon jól tudta, hogy férjét
751 30| világon.~A herceg tudta azt nagyon jól, hogy ezen valaki
752 30| aki őt elfoglalva tartja, azt mindennap jobban kezdte
753 30| herceg egyikben sem találta azt fel, akinek láttára a fehér
754 30| liliomarcnak, elborítaná azt, s Szerafin egészen titkolózva
755 30| szemjárását, s észrevette azt, akinek az üdvözlés szólt.
756 30| kertészem.~– Hogyan? Akiről azt mesélted, hogy egyszer Fertőyt
757 30| nevét viseli, s erre kapta azt a furcsa felköszöntést.~–
758 30| jogigazgatómnak választani.~– Azt jól teszed. Rendes ember,
759 30| tekinte szomszédjára.~– Nem azt.~– Fogadjunk.~– Jól van.
760 30| mindenki szeme elől. A világ azt fogja hinni, hogy szatírát
761 30| újdonatúj egyforintost, azt négyrét hajtotta, nyelvével
762 30| ablakaik átellenben; a város azt is hitte, hogy vetélytársnők.~
763 30| Most Judit boldog.” Volozov azt hitte, hogy érti az egészet,
764 30| hogy érti az egészet, s azt gondolá: „Jobb lenne, ha
765 30| sietnek elsők lenni, akik azt tudassák vele, s olyanforma
766 30| ajánlanék neki? Én, tudva azt, hogy az urbariális ügyek
767 30| is illik. Nőd bizonyosan azt fogja mondani, hogy fogadd
768 30| mondani, hogy fogadd el.~– Azt nem tudom.~– No hát tudd
769 30| Hogy mi volt ez expediens? Azt nemsokára megtudjuk.~Annyiról
770 30| szaporítani. Béla elértette azt.~– Sajnálom a szép alkalmat,
771 30| ember, Lávay; ahelyett, hogy azt mondaná: azaz, hogy ne mondana
772 30| s ön nevet fölötte. Csak azt tudnám, hogy mivel lehetne
773 30| akkor meg éppen nem hihetné azt, amit mondok; – gondolja
774 30| sorsán igen sokat töprengtem, azt egy szavamból meg fogja
775 30| Lávayra.~– Miért? – kérdezé.~– Azt most meg nem mondhatom,
776 30| tekinte Béla szemeibe, és azt hitte, hogy olvas belőlük.~
777 30| Gyermekkori játszótársa ajánlja azt, hogy váljék el férjétől.
778 30| Fölösleges volt. Én tudtam azt, hogy nő, mint kegyed, ki
779 30| hanyatló meredélyre jut?~– Azt tudja kegyed, hogy a politikáról
780 30| Meglehet.~– S nem tartaná ön azt lehetségesnek, hogy Fertőyné
781 30| hogy Fertőyné megtudva azt, hogy férjét valami gyalázat
782 30| Ön tudja? Nos, mit?~– Azt gondolja kegyed, Szerafin:
783 30| anélkül, hogy ön meg ne látná azt. Mit akar ön velem tenni?~–
784 30| Mit akar ön velem tenni?~– Azt, amit ön kívánt e percben,
785 30| vagyok. – Többet is tud; azt is tudja, hogy ha ön gyönge
786 30| egyik naptérítője, amikor azt mondják: vége van a nyárnak,
787 30| furcsaságig őszinte vagyok önhöz, azt látja; – de hisz az önre
788 30| házi zajtól elzárva.~Béla azt hivé, hogy ez a napja igen
789 30| Sok asszony mondta már azt felőle, hogy olyankor szeretett
790 30| kutyák vagyunk mindnyájan; azt mondják: mars! kusti! Elértjük:
791 30| kezedet bruder! Ne tartsd ám azt, hogy most belőlem most
792 30| Szerafin akar vele szólni, azt kérdezte, hogy melyik. Ez
793 30| megölni való szép!~Béla azt mondta rá, hogy innen-onnan
794 30| gyötör. Minden porcikája érzi azt, amit húz, s az egész társaságra
795 30| a markába a váltságot, ő azt beitta, s kitörte két ép
796 30| Gyémánt egy kölyök! Hát azt a vén brugóst nézzed! Tegnap
797 30| talpára papirost borítanak, s azt meggyújtják. Ezért a nagy
798 30| kezében.~Ő ijedten dobta el azt a földre, s azzal az egész
799 31| nagyapjának keresztneve, azt felelé „Mátyás”, s az ember
800 31| Hogy híják, aki ezt meg azt a titkos tettet elkövette?
801 31| királynénak szokta látni, s azt hiszi, hogy nem is csinál
802 31| a kis asztalt, az mindig azt írja, hogy tanulmányaival
803 31| hitetlenek közé tartozik, akik azt állítják, hogy az asztalírás
804 31| az etikett óráját.~Judit azt mondta neki, hogy szívesen
805 31| ne fordítsa a beszédet.~Azt állította, hogy ha ő a két
806 31| asszonynéném valamit; akármit, csak azt ne, hogy meddig él, meg
807 31| nagyon mulatságos válasz. Azt kellene hinnünk, hogy Béla
808 31| beszélt a table movingról; azt mondta, hogy most itt hagyja,
809 31| tartanám az én tudományomat, és azt mondanám neki: „Uram, a
810 31| asszony nagyon jól érti azt, amiről játszani akar. Amit
811 31| akar. Amit az asztal írt, azt ő maga írta. Szeraf annyit
812 31| egy hívására elhagyhassák azt a mennyei boldogságot vagy
813 31| mennyei boldogságot vagy azt a pokolbeli kárhozatot,
814 31| mindig Bélát magasztalta. Azt kellett hinnem, mennyire
815 31| közénk.~– Anyám, ne higgye azt! – esenge Judit.~– Én hallok
816 31| lenni. Mi szükség Bélának azt tenni? Mi szükség?~– Hiszen
817 31| asszony mondta. Hiszen tegye azt. De mi szükség neki az én
818 31| belekeverni ebbe?~Judit azt gondolta, hogy valamit kell
819 31| én követelem tőle, hogy ő azt a csodát azért az egy asszonyért
820 31| mindig heves voltam, de azt elmondhatom magamról, hogy
821 31| férfi”. De a maszlagot – azt kiüthetem a kezéből még
822 32| hanem a vén csont nem akarja azt megszokni.~Az új nemzedék
823 32| Ugyan, hogy tudja megszokni azt a Pestet?~Kolbay nagyon
824 32| Kolbay nagyon nélkülözte azt, hogy déltájon nem látja
825 32| Bizony, nagyasszony, már azt hittem, végképp odamarad
826 32| erre a kérdésre.~Kolbay azt hitte, hogy tovább is lehet
827 32| gyönyörködött gyermekeiben. Azt csodálom, hogy vissza tudott
828 32| kikergettem a házamból, s azt kegyed még nem köszönte
829 32| másodszor is, hogy mit mond. Azt az asszonyt már egyszer
830 32| egyszer félreismerte, és én azt mondtam, az az asszony derék
831 32| derék és hű nő; és most is azt mondom, Judit derék és hű
832 32| Hogyan jött, miként jött, azt senki sem tudja kitalálni;
833 32| mellőzve van, és nem mutatja azt senkinek. Judit, ki oly
834 32| oly büszke, nem mutatja azt, mi fáj neki odabenn, amikor
835 32| Azon nap óta, melyen Béla azt mondá neki, hogy váljék
836 32| jöhet Kolbay?~A komornyiknak azt ígérte, hogy egy óra múlva
837 32| házánál kerestelek, s ott azt a választ nyertem, hogy
838 32| mielőtt hozzámentél. Ha azt értem, hogy miért válsz
839 32| miért válsz el tőle; akkor azt nem értem, hogy miért mentél
840 32| miért mentél hozzá? S ha azt tudom, hogy mi okod volt
841 32| okod volt hozzámenni, akkor azt nem tudom, hogy miért válsz
842 32| bonmot-val kivágja magát, azt kérdezni nagybátyjától:
843 32| sincs már a világon, mint azt a regényt tanulmányozni,
844 32| nincsenek végezve.~– Kivéve azt az esetet, amikor a regény
845 32| történni.~– Kedves Szerafin, azt kegyed nagyon jól tudja,
846 32| akárkiben is támasztottak. Azt mondtam magamban; ez a nő
847 32| minden tagja dölyfös volt; azt szerettem – folytatá az
848 32| nem szerettek bennünket, azt mondták, hogy kevélyek vagyunk.
849 32| Magamról nem is szólok. Azt tudja rólam mindenki, hogy
850 32| érdemesnek találnám, mikor azt az egyet nem látom, süketnéma
851 32| jelmeze; de azon időkben, akik azt hordták, asszonyok, leányok,
852 32| mentséggel Szerafin.~– Én csak azt mondom, hogy „akkor” hittem
853 32| férj elnézésének hínak. Azt tehette miatta, ami tetszett.
854 32| de a férj neve takarta azt. Lehet oly neme a büszkeségnek,
855 32| büszkeségnek, mely fénynek veszi azt az árnyékot, mit egy hercegi
856 32| leszek.~– Hallgatni fogok.~– Azt mondom: még idáig mindig
857 32| miért nem tették ezt akkor, azt kegyetek maguk legjobban
858 32| közelítenek egymáshoz most, azt majd megmondom én. Nagyon
859 32| én. Nagyon sajnálom, hogy azt meg kell mondanom, de az
860 32| közelében ájulás elleni szer, azt tartsa kéznél, mert amit
861 32| Óh, kedves Szerafin, azt nem tudja előre. Azt gondolja
862 32| Szerafin, azt nem tudja előre. Azt gondolja ugye, hogy én kegyednek
863 32| csak kegyeddel van dolgom. Azt, hogy kegyed váljék el férjétől,
864 32| kegyedet oltárhoz vezetni, mert azt, hogy valaki kegyed szeszélyeinek
865 32| lesz hízelgés, és akinek azt mondják, az nem lesz többé
866 32| hogy szemébe mondjam neki azt a bókot, miszerint én őtet
867 32| megrezzent, midőn ön először azt mondá neki, hogy válni akar,
868 32| gorombaságokat mondani. Mert azt tudja meg, drága unokahúgom,
869 32| fogom önre hagyni, ahogy azt én kaptam az apámtól. –
870 33| nézve.~Előtte való este Béla azt mondta családjának, hogy
871 33| nem köhögött-e az éjjel.~– Azt te legjobban hallhattad
872 33| nagyon rövid a végválasz, azt majd csak ott írom le a
873 33| oly hangnyomattal mondta azt a két szót, hogy akárki
874 33| Szerafin gondolatai.~– Tehát ön azt szeretné, ha ez a pör sietve
875 33| Kegyednek figyelemmel végig kell azt olvasnia, amit nevében ír
876 33| valaki.~– De ha ön írta azt?~Szerafin oly csábító bizalmasan
877 33| bókoktól. Udvariasabb ember azt mondaná: „Tartson sokáig
878 33| tiszteletben részesülnek, és azt meg is érdemlik, de a mi
879 33| alperesi ügyvédet, rászegzi azt, és felszólítja, hogy ha
880 33| van valami mondanivalója, azt adja elő.~Béla ügyvédi hidegvérrel
881 33| közöltetését.~Átadják neki.~Ismét azt teszi vele, amit Bárzsing
882 33| papíron.~Azután visszateszi azt a törvényszék asztalára.~–
883 33| mellett egy betű, melyről azt az évet lehet tudni, melyben
884 33| hogy hadd nézze meg ő is azt az okiratot, ami a törvényszék
885 33| valamennyi az ablak felé fordítja azt szétterjesztve, s a fejét
886 33| Egy kopasz ülnök éppen azt állítja, hogy ő valósággal
887 33| valósággal jelen volt, mikor azt a papírgyárt Csehországban
888 33| az asztal lábához verje azt, és kiürítse belőle az egész
889 33| volt tele a feje, minthogy azt találgatta volna, vajon
890 33| imádtam önt. Egyszer aztán azt gondolta ön, ez az asszony
891 33| válóper tüzénél melegítse azt.~– Boldogtalan asszony,
892 33| meg.~– Én régóta tudtam azt, hogy Fertőy hamis végrendeletet
893 33| volt maga a papír, amire azt íratta; de vártam a fölfedezésével.
894 33| nevére kelle sütnöm, aki azt megérdemelte; nem volt-e
895 33| nem volt-e kötelességem azt mondani ez ember nejének,
896 33| ütni a Fertőy névre, ön azt mondhassa: „Ez a név már
897 33| csak odarogyott eléje, és azt rebegé: „Taposson el engem!”
898 33| ellen.” Én megnyertem volna azt. – Én vissza akartam önt
899 33| s újra kezdeni nem lehet azt egy pörös fél ellen, ki
900 33| nőnek, de ez nem fogadta azt el. Az ott vonaglott lábainál
901 33| ez a legnagyobb bűnöm. Én azt, amit önnek itt elmondtam –
902 33| köszönését nem fogadta, azt hitték, ez ma meg akar verni
903 33| vissza csókodat, és méltán, azt vetve szemedre, hogy azért
904 33| szemedre, hogy azért nyújtod azt, mert más nem fogadta el?~
905 33| Felölelte kisgyermekét, azt vitte oda férjéhez, mintha
906 33| szólt napához –, most már azt is tudjuk, miért kellett
907 33| férjével együtt meggyalázva. Azt nagyon jól tetted Béla,
908 33| visszaküldjem?~– Nem fogja azt Szerafin oktalan megbántásnak
909 33| együtt legyenek.~A kis doktor azt állítja, hogy még a sánta
910 34| szokott lenni. Aki elbukott, azt legjobban megtaszigálják
911 34| sem, csak ő maga.~Ismét azt vette már fel, hogy nappal
912 34| volt szabad tudósítani még azt a papírt sem, mely pedig
913 34| maga előtt látnál állani azt, aki ezt írhatta.~„Helye
914 34| fényes társaság közé, s azt mondaná: „Velem is egy táncra!”~
915 34| átvett egy aláírási ívet, azt teleírta kétszáz költött
916 34| fedjetek be…”~Egy ember, akinek azt mondják, hogy keljen fel,
917 34| mondják, hogy keljen fel, s ő azt kérdi, hogy „minek”.~Az
918 34| Találkoztunk már az utcán: – ~Azt mondtad, hogy „ne egy krajcár…” ~… (
919 34| uram” – „asszonyom”; – azt sem minden embernek, csak
920 34| kegyelmű úr mindnyájunknak azt, amit vétettünk őellene;
921 34| ruha úgy állt rajta, mintha azt csak fogadásból hordaná,
922 34| lehetett napok óta kioldva, sőt azt szétmetszés nélkül aligha
923 34| Nem, de megőszültél.~– Azt tudhattad. Nem tegnap óta
924 34| De hát a mennykőbe is, azt ne gondold, hogy ezentúl
925 34| ha magukra lesznek.~És azt nagyon jól tette, hogy karjára
926 34| a lépcsőkön fölvihette. Azt állította Pusztafi, hogy
927 34| legutoljára láttalak. Hanem azt szeretem, hogy tükör nincs
928 34| mézeshetek?~– Még mindig.~– Azt tudtam. Afelől nem aggódtam.
929 34| annak még, nem nevelő.~– Azt mondanám rá, hogy „no hát
930 34| elölöd magadat.~– Te is azt hiszed?~– Komolyan aggódom.~–
931 34| már sokan mondták, akikről azt hiszem, hogy jó barátaim: „
932 34| többieknek igazatok van. Azt mondjátok, legyünk hangyák,
933 34| szikes krumpliföldjét?~– Nem. Azt egyiket sem szükség választanod.~–
934 34| mit?~– Kinevettél, mikor azt mondtam, hogy van hozzád
935 34| egy darab kenyerünk volt, azt kétfelé törtük, megosztottuk.
936 34| örülni, ha nálunk maradsz, azt szívem szerint mondhatom.~–
937 34| lehet többé. A művész, aki azt alkotta, maga se tudná azt
938 34| azt alkotta, maga se tudná azt tán újra kigondolni már.~–
939 34| kétszáz aláírót gyűjtött, azt meg kell neki köszönnöm.~–
940 34| alatt a klíma alatt? Én azt hittem, hogy rég kiveszett
941 34| élt. De kérlek, tedd meg azt, hogy valahányszor rávisz
942 34| férj! Egy szépasszonyra azt mondja, hogy „az ám”. Hát
943 34| meg az eleventől. Valahogy azt ne gondold, hogy spiritusokkal
944 34| pedig, az újabbikkal (no azt ugyan szépen belemártottad
945 34| kitörni az embernek a nyakát. Azt is elmondta, hogy Bárzsing
946 34| ahol aztán tenni kellett, azt mondta, hogy „szólj már
947 34| felejteni; hogy ezt meg azt küldjön neki, különösen
948 34| van. Hogy honnan vegye, azt nem izente meg; pedig annyit
949 34| velem Erdélybe: felkeressük azt a mocsárt, rávezetlek a
950 34| Hát mit vétett ez a nő? Azt, hogy ma ezt szerette, holnap
951 34| keresitek a barátságát, azt megsüvegelitek; de ha egy
952 34| cimborált? Nem: – meghódította azt. Hanem azért az ingatag
953 34| nekiajándékozom az egész szép világot; azt teheti benne, amit akar.
954 34| nagynak látja a világot; azt hiszi, hogy az mind tele
955 34| anya és a gyermek. És aki azt föl nem tudja fogni, hogy
956 34| Mikor meg fogok halni, azt mondja rám minden ember: „
957 34| fognak eltemetni. Mert hisz azt nem vethetem imádott fajomnak
958 34| ahol parádét lehet csapni, azt az alkalmat elszalasztaná.
959 35| Róberthez hasonlított, mintha én azt láttam volna; de emlékezetem
960 35| Mit fogok neki felelni, ha azt kérdi tőlem: Hogyan híják
961 35| tekintetét?~Megöl.~Óh, bár tenné azt gyorsan, egyszerre, egy
962 35| lesz arcomon; le nem törli azt onnan még a halál keze sem.~
963 35| arcát és lelkét kendőzi.~Azt mondtam, hogy ,meghalt az
964 35| állani? – Meg nem bocsát; azt tőle nem várhatom, s annyira
965 35| tartsa érdemesnek.~Valami azt súgja, hogy holnap eljön.~
966 35| ruhában.~Nem mutatkozott.~Azt valahogy el ne utasítsák.
967 35| jött jelenteni: – no igen azt, hogy a soupé fel van tálalva.~
968 35| Úgy került, hogy mellette azt a helyet senki sem foglalta
969 35| már a mostani tósztmondók azt fogják róla beszélni, hogy
970 35| óvatosan hátratekintett, mintha azt hinné, hogy ezóta már talán
971 35| ivott, őrült volt.~Mindenki azt mondá, hogy sohasem látta
972 35| láttam önt, szép asszony.~– Azt mondják az emberre ilyenkor,
973 35| kérdezősködnék felőlem, s azt hallaná, hogy meghaltam?~–
974 35| semmi se tetszik; hanem ha azt akarod megtudni, hogy miért
975 35| hogy miért jöttem, hát azt röviden elmondom. Itthon
976 35| szokásom. Tegezz vissza; azt én szeretni fogom. Hát itthon
977 35| kérni.~– Sohase kérd biz azt, mit nyernél vele. Te sem
978 35| tért vissza.~– Őnagysága azt mondta, hogy csak egy percig
979 35| ha ez alakra gondol, aki azt mondja, hogy porrá vált
980 35| Mindenkit, aki selyemben járt; azt az egész régiót, mely a
981 35| selymet visel. Sohasem tűrte azt öltönybélésnek, hanem ha
982 35| ha selyemhez juthatott, azt viselte kapcának és zsebkendőnek,
983 35| legalacsonyabb szolgálatra; azt hitte: ezáltal megalázza
984 35| hitte: ezáltal megalázza azt.~Rosszul érezte magát itt
985 35| ismerős vonásokat, és kimondja azt a nevet, mely szívén akar
986 35| és összeroskadt.~Pusztafi azt hitte, hogy az elájulás
987 35| végett átadta jegygyűrűjét. Azt ide leteszem az asztalra,
988 35| hogy az elájult nők szokták azt hallani, amit körülöttük
989 35| hogy őnagysága elájult. Azt képzelte a jó teremtés,
990 Ut| alkotmányos korszak (1861-ben) azt a csalóka reményt költötte
991 Ut| és én elég naiv voltam azt hinni, hogy ezt mind föl
992 Ut| hozta a cikket. Én közöltem azt barátaimmal; nagyon tetszett
993 Ut| Először is a katonák megtették azt a kitűnő tréfát, hogy nem
994 Ut| nemességétől (amire Deák Ferenc azt az élcet csinálta, hogy
995 Ut| mellszobrát fából.)~Zichy Nándor azt az egyetlen kívánságát nyilvánította
996 Ut| templomba.~A jó Haymerle azt mondta, hogy erre az egyre
997 Ut| tisztelt fogolytársamnak, azt nem tudom; mert énnekem
998 Ut| összegre van szükséged, hogy azt folytathasd?~Mondtam neki
1-500 | 501-998 |