Fejezet

  1    El|             aki csupán az ábrándozónak volt ideálja, az csak félig töltötte
  2    El|               magával, akiknél az több volt, mint divat, s akik hívek
  3    El|        foglalhat az, hogy több munkája volt benne az emlékezetnek, mint
  4     1|               kezdődik, még több része volt a boldogságban, mint a dicsőségben;
  5     1|           magas kalapos kocsisa, inasa volt, ezüst hajtókás kék egyenruhában;
  6     1|               a hintók után, azokon is volt mit tanulmányozni. Az egyik
  7     1|   tanulmányozni. Az egyik kapu sárgára volt festve, s egy óriási kétfejű
  8     1|             szalagra nagy kék betűkkel volt felírva e két szó: „SALVA
  9     1|        átelleni kapu pedig sötétzöldre volt festve, közepén nagy nemzeti
 10     1|           mélyebb közjogi jelentőségük volt valaha.~Ez a szó „nemes
 11     1|              kocsma, se mészárszék nem volt, hanem azokban tulajdon
 12     1|             pedig azon nyalka ifjaknak volt jelenésük, kiket azon időben
 13     1|            előtt. Mind a két családnak volt egy hajadon leánya, ki az
 14     1|               hogy a sárga kapu pártja volt győzedelmesebb a fényes
 15     1|                egy természetes kereszt volt alakulva; míg másfelől az
 16     1|           midőn a védegylet esztendeje volt, Hargitayné asszonyságnak
 17     1|               jelentékeny veszteséggel volt kénytelen visszavonulni,
 18     1|           kontár.~Az eszme igen helyes volt, a terv kivitelére szokásos
 19     1|                 az előadás napja is ki volt már tűzve, midőn éppen a
 20     1|         kommandírozott – csak az imént volt, hogy maga még mint kis
 21     1|              Ah! Hát versíró? Mint izé volt: az a Csokonai. Ismertem,
 22     1|           Ismertem, az is nagy korhely volt; az is járt itt, mert itt
 23     1|            mely eddig egészen közönyös volt, e szóra át kezde melegülni.~–
 24     1|            régibb viszonyára?~– Az nem volt soha.~– Ez rossz bók nekem –
 25     1|                s elmondom, mi hatással volt az ön beszéde rám. Én, aki
 26     1|    visszagondolok rá. Ah, ön irtózatos volt akkor! S ami beszéde után
 27     1|  denunciációjával. Valószínűleg ő maga volt az az „illető”. Kitelik
 28     1|               háznál. Szegény Juditnak volt mit hallgatni tőle. „Egy
 29     1|                ha szeretőjéhez hűtelen volt, újra behízelegheti magát,
 30     1|          akarják adni.~– Haha. (Ez nem volt nevetés, hanem csak annak
 31     1|          modorban történt alkalom adás volt egy ajánlkozó pillanat megragadására,
 32     1|                semmi összefüggésük sem volt a beszélgetés előbbi tárgyával,
 33     1|               a nyitott költeményfüzér volt kezében, melyet hirtelen
 34     1|              tanulja be.~Róbert boldog volt, hogy ez rábízatott. Szerafin
 35     1|         rábízatott. Szerafin is boldog volt, hogy nem kell az egész
 36     1|           Mikor a társaság oszlófélben volt, Fertőy úr félszemüvegével
 37     1|                olyan apró és mozgékony volt, mint egy kanárimadár, és
 38     1|               minthogy már az úton nem volt kivel beszélnie, szemeivel,
 39     2|          szerep jutott?~– A nézőé. Szó volt róla, hogy a fáklyászenénél
 40     2|         Csakhogy neked akkor más neved volt.~– Apám megtiltotta viselni,
 41     2|           egész az udvariatlanságig el volt foglalva véletlenül feltalált,
 42     2|                A lelkész iskolatársunk volt; készen vár tanúival, s
 43     2|         olvasmánya is annyira ugyanegy volt, hogy az ilyen célzatok
 44     2|              őróla.~Gagyogó kisgyermek volt még akkor Béla, mikor atyját
 45     2|            Béla is nagyon anyás gyerek volt, félénk, otthon ülő kisfiú;
 46     2|                azt, mert mikor kicsiny volt, ő mosdatta piros arcáját,
 47     2|          legjobban, milyen szép kisfiú volt az ő Bélája.~Az is nagy
 48     2|                tudományára mily büszke volt. Béla mindig első volt a
 49     2|          büszke volt. Béla mindig első volt a tanosztályban. Mikor más
 50     2|               Az pedig éppen diadalnap volt, midőn a cenzúrát letette,
 51     2|               élcet, kivált ha Béláról volt szó.~– Óh, az én Bélámnak
 52     2|                 Pedig hiszen hát igaza volt. Én nem voltam ott, de tudom
 53     2|                helyesen beszélt. Pedig volt ám sok úri barátja, aki
 54     2|                ottan! Ő is ilyen buzgó volt, mint te. Ő is a közügyek
 55     2|               bontott; pedig még hátra volt a sok csemege, a sok befőtt,
 56     2|              rokkanyéllel megverve nem volt!” El is eblábolt őkelme,
 57     2|                 sárga képű, ifjú ember volt, sűrű veres szeplőkkel arcán,
 58     2|        koszorús költőnknek szavajárása volt, ha valami nagyon hiábavaló
 59     2|            dráma”. Az aztán megint nem volt mindenkinek az orrára kötve,
 60     2|         bizonyosan jól leszólta előtte volt menyasszonyát. Ez is jó
 61     2|               ment át a foga.~– Melyik volt az? – kérdé részvétteljesen
 62     3|               előszoba is egészen üres volt; a huszár bizonyosan a tekintetes
 63     3|           Bárzsing úr abban a nézetben volt, hogy a „jó társasághoz
 64     3|           ajtókon való hallgatózás nem volt diplomáciai rangra autorizálva,
 65     3|           bizony hallgatózott. Egyedül volt, senkitől sem szégyellhette
 66     3|               A tensúr pedig kénytelen volt zsebre dugni a hátbaütést
 67     3|             igazat.~Ott pedig nagy mód volt a válogatásban: az asztalon
 68     3|           Bárzsingnak valóban elég oka volt zavarban lenni az ítélet
 69     3|         menyasszony.~A diadémmal olyan volt – mint egy királyné.~A gyöngyfüzérrel –
 70     3|                a mirtusszal olyan szép volt – miként egy szép halott.~
 71     3|               nyúlt a mirtusz után; az volt az ő választotta. Ezt azután
 72     3|                keresni talpainak, s az volt a Pusztafi által rábízott
 73     3|                meg magadnak, ha hozzád volt bizadalma. Ha nekem akart
 74     3|               az épület másik szárnyán volt. A többi termek fényűzéséhez
 75     3|            megtörtént!~Mennyire büszke volt a haragos férfi arra, hogy
 76     3|                szilárd és elhatározott volt kitépni szívéből azt az
 77     3|                térítem; s ha ő vakmerő volt engem nyílt tusára hívni
 78     3|                a porba.~Bárzsing úr el volt ragadtatva e szónoklat által.
 79     3|                Az eredeti levél már le volt pecsételve, azt tehát Bárzsing
 80     3|               e megyében csak két párt volt ismeretes: egy „igen” liberális
 81     3|                kibontotta, s ami benne volt, meglátta, majd megcsókolt;
 82     3|                kétforintost, ami mellé volt adva, a markomba nyomta
 83     3|                óra már.~Az ebéd pompás volt, vidám beszéddel fűszerezett;
 84     3|           egymás szemébe néztek. Olyan volt ez, mint mikor a villámló
 85     4|                 hogy képtelen gondolat volt a hídra állítani a tribünt;
 86     4|                 A gyaloghídon is annyi volt már a szabadalmazott néző,
 87     4|               tisztelője és pártfogója volt a kiadott vőlegénynek. Ő
 88     4|      hitvallása dacára; pedig hiszen ő volt legérzékenyebbül sértve
 89     4|           végén nyilván gyönge oltalom volt e közeledő ár ellenében.
 90     4|               útban. Aki a gyaloghídon volt, azt a közeledő ár mind
 91     4|           zászlók. A többi a víz alatt volt.~Azok között Béla és Judit.~
 92     5|           levegőt.~Óh, milyen ünnepély volt ez!~Midőn a zászlós diadalíveken
 93     5|              mely még akkor zászlókkal volt fölékesítve.~– Siessenek
 94     5|                 Ah, az egészen más zaj volt, mint az elébbeni. Nem az
 95     5|              csupa por, arca csupa vér volt, mint akit egyszer lovastul
 96     5|           rohanó néptömeg. Csákója sem volt a fején, úgy vágtatott hajadonfővel
 97     5|         márványpallót.~Csakugyan igaza volt. Az ő ősei mind szemközt
 98     5|              túlvilág felé, ő gyorsabb volt náluk: – megelőzte őket.~
 99     5|               a víz alól.~Minő látvány volt az!~Száznál több nő és férfi,
100     5|              az egy betöltő gondolatja volt: „Ah, tehát meghalunk!”~
101     5|              rémképe, egész lelke tele volt azzal régóta. Sokat gondolt
102     5|           gondolkodni képes? s rég meg volt barátkozva e hideg, bántalmas
103     5|                alatt.~És az rettenetes volt!~Látni maga mellett, körüle,
104     5|             tárgyak után. Legiszonyúbb volt két ismerős barátnéjának
105     5|              és az már a halál országa volt.~Judit látta, és még nem
106     5|              le hozzá! Kedvesének arca volt az!~Midőn ez arc megjelent
107     5|               el, menekülj magad!” Nem volt az szó, csak gondolat volt,
108     5|             volt az szó, csak gondolat volt, ő azt képzelte, hogy beszél,
109     5|             vonszolta lefelé.~Többször volt már fejével a víz alatt,
110     5|             elkábította; az a pillanat volt ez, midőn a test és a lélek
111     5|                fogózott belé; – akárki volt, az már halott…~És most
112     5|          küzdőket szokta meglepni. Nem volt már semmi gondolatja. Kedvesét,
113     5|                egy férfi ült abban. Az volt Pusztafi.~E csónakban leste
114     5|               zaját növelni siettek, ő volt a legelső, ki a vész helyére
115     5|           leány fején még akkor is ott volt a zöld mirtuszkoszorú. Most
116     5|           hullám, a szigetpart csendes volt. Arra kormányzá Pusztafi
117     5|            forrón sütött, az ég derült volt, az elszórt fű illatozott
118     6|                 kedvetlen márciusi nap volt, nemigen lehetett észrevenni,
119     6|          igazán örülök.~Hargitay Judit volt az.~– Én babonás vagyok –
120     6|            magában: no ennek ugyan kár volt „in bianco” aláírni a kívánságát.~–
121     6|         megragadott a víz alatt, anyám volt – és én eltaszítottam őt
122     6|           következett.~Az utcákon nagy volt a sár, az ég egészen nekikeseredve.
123     6|       nyomdáknak foglalta el.~Ez a ház volt ama nap történetének középpontja.~
124     6|     történetének középpontja.~Ez a nap volt a szabad sajtó történetének
125     6|               nap március tizenötödike volt. Valószínűleg nagyon régen
126     6|         divatokat.~Tehát e napon divat volt mindenkinek az utcán lenni.~
127     6|              tenni, mely még tegnap be volt tiltva. Ma már nincs betiltva.
128     6|               nekem még arra is gondom volt. Beszéltem az igazgatóval.
129     6|         színházhoz.~Judit kényszerülve volt elfogadni a helyzetet, melyet
130     6|             vissza.~És Judit kénytelen volt ideát maradni. Hanem maga
131     6|              helyzetet. Most hát benne volt; most helyt kellett állnia
132     6|          állnia abban.~Délután hat óra volt már, és Budáról még semmi
133     6|            előadni, mely tíz év óta be volt tiltva, s hogy abban egy
134     6|             vagy kedvese fejét.~Már ki volt világítva a színház, már
135     6|               előtt; hisz ez olyan nap volt, amikor húszezer ember csókolta
136     6|             látta egymást. Nyomban ott volt Pusztafi is, azzal is hasonló
137     6|            felgördült.~A színház tömve volt már; mindenki elégülten,
138     6|                fölvonás vége felé több volt már a taps odalenn, mint
139     6|      valamennyit együtt. Azután az sem volt elég; a közönség Pusztafi
140     6|                előadás elején már tele volt, egy óra múlva még egyszer
141     6|           zúgott, minden a szeme előtt volt. A mai nap képe, hangjai,
142     6|                előtt. Egy élettörténet volt ez rá nézve, tele katasztrófokkal,
143     7|               az veres. Valódi verseny volt, kinek van szebb, hullámzóbb
144     7|             már csakugyan elég ragyogó volt.~Hanem azután úgy nyár vége
145     7|              tartalom rosszaságát.~Úgy volt.~„Kedves unokahúgom! – szólt
146     7|                vessem!”~Judit lelke le volt zúzva e sorok alatt!~Mily
147     7|           itthon senki?~E kérdésre nem volt idő választ adni, mert Béla
148     7|           annak valóban két könnycsepp volt szemében.~De az nem a fájdalom
149     7|               az nem a fájdalom könnye volt, mosolygott hozzá.~– Juditom,
150     7|                szertartás tanúi.~Rövid volt az, és kevés zajjal járt.
151     7|              járt. Rajtuk kívül nem is volt más a templomban e szokatlan
152     7|               férfi, akinek ilyenre is volt gondja, aki a viharos országdöntő
153     7|                 másikán egy nő arcképe volt.~A férfi Béla volt, a nő
154     7|             arcképe volt.~A férfi Béla volt, a nő édesanyja.~Midőn Béla
155     7|             nem igaz; de olyan ügyesen volt előadva, s a nagynéne különben
156     7|                olyan ártatlan jó lélek volt, hogy át kellett neki engedni
157     7|        dolgozószobájába.~Ott senki sem volt már, hanem a gyertya égett
158     7|            megcsókolál, az búcsúcsókod volt. En tégedet megcsaltalak.
159     7|          vérszomjú idő nem vár. Tegnap volt az utolsó nap. Ezért a hóbortnak
160     7|               egyiket Bélához, nem sok volt benne, tán csak ennyi „Szeretlek,
161     8|              lármáztak nagyon. Mi baja volt azzal a harkály madárral?~–
162     8|          közönség mulattatására. Divat volt olyankor itten sétálni.
163     8|              azonban szokatlanul népes volt az angolkert, s a zenekar
164     8|           katonák is voltak. Feladatuk volt a várban lenni, mely, mint
165     8|               e várban mikor már benne volt. Megmérhetetlen mennyiségű
166     8|      kétszázezer török ellen, mert nem volt neki kétszázezer poloskája
167     8|                 Bárzsing legjobban.~Az volt még csak a vita tárgya,
168     8|      tanogatott katonai gyakorlatokra.~Volt azok között szűrdolmányos
169     8|                ne tanulja. Pedig ő sem volt katona soha, múlt héten
170     8|              András uram nagy munkában volt a tanítványaival, folyton
171     8|               Kapor uramnak nagy kedve volt örökösen participiumokat
172     8|               között Kapor András uram volt az orákulum.~Bárzsing úr
173     8|   szállingózott. Saját házaiknak hamva volt az. A sorban állók nyugtalankodni
174     8|             őrség fele a vár laktetőin volt, azokat oltalmazta.~A vártetőről
175     8|                 A vártetőről borzasztó volt a városra nézni! Egy tenger
176     8|              városra nézni! Egy tenger volt az, melynek hullámja láng.
177     8|              ezt nézni legfájdalmasabb volt, azok fenn álltak a vár
178     8|          mértföldnyi kerületben nappal volt az égő tornyok fáklyavilágától;
179     8|             feltartóztatá.~Olyan világ volt ez, amikor minden falu végén
180     8|                 hisz ez olyan iszonyat volt, ami az égre van festve.~
181     8|              nyitnia.~Abban a szobában volt Fertőy.~– Ah, ön megérkezett? –
182     8|             esetére maga lakhassék. Ez volt egyetlen, utolsó birtoka.~–
183     8|                ha a megye levéltárában volt a végrendelet, tehát az
184     9|                a leégett város még nem volt fölépítve. Nem olyan tél
185     9|               fölépítve. Nem olyan tél volt ez, mint a többiek szoktak
186     9|            szoktak lenni. Ez olyan tél volt, amikor százezer ember meg
187     9|          egészen más összejövetelekről volt szokás beszélni, s nem zeneszó
188     9|                beszélni, s nem zeneszó volt, hanem egészen más moraj,
189     9|        hajfodrozatban! Mi tegnap kapós volt, holnap eldobva hever. Amit
190     9|              romjainak még a télen sem volt tetejük. Hát a lakosok hol
191     9|               azoknak nagyon erős okuk volt a négy víz közül el nem
192     9|               romok között, miknek nem volt tetejük; azért nem, mert
193     9|                 mert ez olyan esztendő volt, mikor csillagok járnak
194     9|           szobáiba azon a télen.~Hanem volt egy kis mező a város szegletében,
195     9|           szépen.~A fasátor közepén el volt rekesztve deszkával; a belseje
196     9|         rekesztve deszkával; a belseje volt a hálószoba. A külső rekesztékben
197     9|              nélkül el lehetett lenni. Volt kezes, lábas ember az utcán
198     9|                főzött, a kunyhó mögött volt egy kis szárnyék, ott állt
199     9|      társaságnak.~Holdváryné nem sokat volt útban; ő a nagy szerencsétlenség
200     9|      süstörgésre szaladt már be, akkor volt mit hallani Szerafinnek
201     9|              derült, és kifogyhatatlan volt az elmés ötletekből. Az
202     9|          főzésben nem nagy segítségére volt is Lávaynénak, de tréfás
203     9|           másik Holdváryné rokona. Nem volt testüknek, lelküknek hová
204     9|               nem járt. Azon idők mása volt ez, aminőkben a székely
205     9|               azzal? Az ilyen embernek volt nagy kelete. Utánajártak,
206     9|                  gyáva!?~Olyan megható volt az öregasszonynak ez a kérdése,
207     9|             azt, hogy fia tán csak nem volt gyáva.~A két öcsémuram szepegve
208     9|                Mit? Áruló? Ez is divat volt akkor. Két ember összeveszett
209     9|             mondta Szerafin. Ez igazán volt mondva. Hol van most az
210     9|           csodálatra méltó nő már kinn volt az utcán, és sebesen haladt
211     9|              lőtávolán kívül esett. Ez volt az akkori egyetlen gyűlhelye
212     9|               a másik percben már kinn volt az utcán, s sietett a vár
213     9|        harmincévi itt laktában sohasem volt a várnak tájékára, aki sohasem
214     9|                rontani a várba.~Alkony volt már, a sötét fasorok között
215     9|             sötét fasorok között nehéz volt megismerni az alakokat;
216     9|            mennem.~Ez oly határozottan volt mondva, hogy az őr nem állhatott
217     9|           magyarul. Bihari román újonc volt mind a kettő. Lávayné nem
218     9|                kinek háromszínű szalag volt keresztülkötve a mellén.
219     9|            Azonkívül egy szalmaszék is volt a szobában, meg egy festetlen
220     9|         Látszott, hogy katonák számára volt eredetileg berendezve, akikkel
221     9|           becsület mindig országos ügy volt.~Hogy jött az egyszerű,
222     9|        várkormányzó jó nevelésű férfiú volt, tudta méltánylani az öreg
223     9|         beszéde elején tökéletes férfi volt Lávayné, a végén aztán tökéletes
224     9|        szépszerével elhagyja.~Késő idő volt már, mire Lávayné a közös
225    10|      sarkaikból. Akinek semmi köze nem volt is a csaták sorsához, a
226    10|              szívta.~Sajátságos légkör volt az!~Némely embert útnak
227    10|          megtudni, végrehajtani valója volt! Az, aki a parancsot adta,
228    10|              más világba tartozó ember volt, mint akinek azt végre kelle
229    10|               akkor megint más hatóság volt már ott, aki meg az új álláspontot
230    10|            tudomást szerezni; hanem ez volt éppen a minden lehetetlenséggel
231    10|               bejutott, annyi bizonyos volt, hogy soha neki se jövet,
232    10|                a vasládát, s ami benne volt, azt szélnek is eregették
233    10|         bizonytalan tudósítás rosszabb volt a legrosszabb bizonyosságnál.~
234    10|                nevét nem tudta.~Egyike volt ez is a „közvélemény asztala”
235    10|                s ki merész szocialista volt, és amikor szerét tehette,
236    10|             magukkal az istenekkel?~Ki volt a világ forgatva a sarkaiból;
237    10|                mankót, mely belül üres volt, azzal járt fel s alá, s
238    10|         azalatt, mit végzett, mi dolga volt, azzal nem dicsekedett senkinek.
239    10|         dicsekedett senkinek. Szakmája volt a szemészet; azt adta ürügyül,
240    10|                kérdezték, hogy vidékre volt beteghez híva, akinek szürke
241    10|              műtőzni.~Judit azután nem volt többé oly halovány. Bélától
242    10|              Bárzsing úrban olyan nagy volt a viszontlátás öröme, hogy
243    10|                amerre Melchiornak útja volt, azon szín alatt, hogy majd
244    10|       vonszolta. Akkoriban úgyis nehéz volt egy éjszakára helyet találni
245    10|               fejét lehajtsa: úgy tele volt már minden zug hírneves
246    10|               tudott.~– Ön többször is volt már itt, nemde? Jól van,
247    10|            erre a szóra. Hisz ő rég be volt avatva e végrendelet titkába,
248    10|              szemébe.~Az utas Melchior volt.~Egész nyugodtan felelt
249    10|             mutassa meg.~Melchior kész volt a felhívásnak engedni; lecsavarta
250    10|              reggelig nem kaphat. Kész volt ráállni.~A vendéglőben szobát
251    10|               azokra valóban semmi sem volt írva.~Igen, de akkor hová
252    10|                Ez már aztán erős munka volt.~Hanem hiszen mondtuk, hogy
253    10|            kapott helyet, annyira tele volt minden asztal többnyire
254    10|               csak sajt és kenyér közt volt a válogatás.~– Se csirke,
255    10|            találták valami különösnek. Volt közöttük elég olyan, aki
256    10|              ennek az üres lapjára fel volt írva az egész izenet apró
257    10|              Ez igen természetes ötlet volt; aki hallotta, nem is tehetett
258    10|               megsütteté. Mikor készen volt, bevitte Melchiornak.~Már
259    10|  nagylelkűségbe.~Mikor Melchior készen volt a vacsorájával, kivett a
260    10|           pengő forintja.”~Mindenki el volt ragadtatva a derék vendéglős
261    11|                a természet pompája nem volt elég, a kidűlt-bedűlt falak
262    11|            csodára épen, amellől is le volt égve a templom; nagy baj
263    11|               égve a templom; nagy baj volt feljutni a harangjaihoz,
264    11|             tudja, tán nem is ünnepnap volt.~Az utcákon pedig néptömeg
265    11|             napon minden ember ismerős volt, és senkinek sem volt semmi
266    11|          ismerős volt, és senkinek sem volt semmi panaszkodni valója,
267    11|              felelte rá: nagyon jó.~Ez volt a felmentő sereg bevonulásának
268    11|               tarka nagykendője. Meleg volt – kívül is – belül is.~A
269    11|           ismét visszazuhant az; olyan volt már a járása, hogy magától
270    11|         kőoroszláné ott a kúton.~– Nem volt szerencsém.~Itt látni való
271    11|             szerencsém.~Itt látni való volt, hogy az ismerkedés nem
272    11|               hidegség is oly epesárga volt.~– Tessék helyet foglalni –
273    11|              világon, ami olyan bolond volt, hogy elfelejtette magát
274    11|     összekötött. Ez a fényes álomlátás volt az, mely benneteket összehozott.
275    11|            férje ilyen meg ilyen vitéz volt; balladákat írtak róla,
276    11|           arról tudja meg, hogy az nem volt szerelem!~– Uram! – kiálta
277    11|            bírva parancsolni. – Ez sok volt. Ön utoljára látott engemet
278    11|                ostrom. Semmi rokon sem volt jelen. És ők valóban azt
279    12|      összeterelte őket; mikor már vége volt mindennek, akkor találkoztak.
280    12|                a két ifjú vitéz rejtve volt.~– Végy egy nádszálat a
281    12|                felé, ahol a két bajnok volt elrejtve.~Azok ott lenn
282    12|          beszélő arc olyan halálsápadt volt már. E szomorú ígéretet
283    12|              Egyik csoport olyan közel volt, hogy civódásaikat lehetett
284    12|                 Az ifjaknak lehetetlen volt a menekülés.~És Róbert életereje
285    12|            életereje már végfogyatékán volt; vízből kiemelt feje alatt
286    12|       orvtámadásnak mégis annyi haszna volt, hogy a kozákok nem maradtak
287    12|           teher alatt még veszélyesebb volt ez út. Mindenütt süppedt,
288    12|             halál.~Egy nagy, vén fűzfa volt a cél, ahova egyelőre Pusztafi
289    12|            felelt rá semmit – mert meg volt halva.~Pusztafi megtapintá
290    12|            rideg és fagyos. Bizony meg volt ő halva jól.~A kartács combját
291    12|        elhelyezé. Az üreg éppen akkora volt, hogy a holttesttel betölt.~
292    12|          előkeresni.~Igen. Tűz kapható volt és nem messze. Ott voltak
293    12|           tűzbe, mely csak izzó parázs volt már. A csóva lobbot vetett.~
294    12|              vetett.~Ez rossz kísérlet volt.~Abban a pillanatban, hogy
295    12|               gyanánt, mikor jó tömött volt a tekercs, akkor meggyújtotta,
296    12|               aludjék, fújni pedig nem volt szabad, hogy lángra ne lobbanjon;
297    12|        vitatott tért.~Emberhangnak nem volt szabad hallatszani.~Pusztafi
298    12|                 Pusztafi oly utálattal volt e cudar halottevők iránt,
299    12|                az égő nádcsóva kezében volt, azzal rohant rájuk; a szikrázó
300    12|             Hiszen az ő útja is sietős volt.~A nádas sűrű bozótjain
301    13|          szomorú kastély egyik vendége volt Béla is. Ő egy félreeső
302    13|               kis lugas éppen alkalmas volt ily szerelmes eszmék születését
303    13|         szülőid óvtak tőlem, és igazuk volt. De jóváteszem hibámat:
304    13|                 A fehér kéz Judit keze volt.~Felszökött helyéből, odaborult
305    13|       könnyeknek, aki ennyire szeretve volt, és aki ennyi boldogságot
306    13|              vezetett, és fejem fölött volt az isten, ki a víz fenekén
307    13|           nálunk ekhónak hínak.~Könnyű volt észrevétlenül felülni és
308    13|               minden alakú utazó jármű volt ott sáncnak tolulva, ha
309    13|              megelőzze. Béla kénytelen volt sokszor megállani az útfélen,
310    13|              kibukkanó arcra. Bárzsing volt az.~– Vissza, vissza! –
311    13|              ezúttal Kapor András uram volt.~Onnan a felvidékről jött
312    13|                idáig, melyhez Bárzsing volt adva őrizőnek.~– Forduljunk
313    13|               a következő percben lent volt a szekérről a földön; Kapor
314    13|    mindkettőnek arca, mely oly halvány volt eddig. Béla megsuhintotta
315    13|               keze a pisztoly ravaszán volt.~Hogy fogja ő e szép kedves
316    13|                szakadatlan láncolatban volt rakva közeledő lovas és
317    13|              kétszáz lépésnyi távolban volt a szemközt jövőktől, s széltében
318    13|                 himlőhelyes arcú férfi volt, fél szeme fehér kendővel
319    13|               közlovasok között is sok volt, aki friss sebek nyomait
320    13|                országúton két csapásút volt törve. A szembejövő ágyúk,
321    13|         csapáson; a jobb csapás üresen volt hagyva, azon Béla hajthatta
322    13|               megmenekülése a csodával volt határos; pedig oly egyszerű
323    13|             rohamnál nagyobb merénylet volt! Keresztülmenni hosszában
324    13|              határán túl már aztán nem volt semmi veszély. Előttük állt
325    14|           anélkül is kegyetlenül meleg volt augusztus vége felé.~A második
326    14|              eresztett kezekkel. Judit volt az.~Melchior ráismert, s
327    14|           alakú tárgyat, mely lepellel volt leterítve, de úgy, hogy
328    14|           hallgatózó alak egy csontváz volt, orvosi tanulmány hideg
329    14|             fejéről. Abban az évben az volt a férfidivat, hogy a hajazatot
330    14|                feje éppen olyan simára volt lenyírva.~Melchiornak a
331    14|               irányban vonult, mekkora volt e vágás?~– Hiszen én kötöztem
332    14|             maradni.~Melchior kétségbe volt esve, látta, hogy ez a nő
333    14|              tette.~Hét napig betegnek volt jelentve a színlapon, a
334    14|          színházi tagok között sohasem volt árulkodó. Azok sokat irigykednek
335    14|               látott.~– Hiszen sokszor volt atyám házánál, mikor kicsiny
336    14|          tensasszony még olyan kicsike volt, de máris olyan vakmerő
337    14|                 de máris olyan vakmerő volt; mindig azt mondta, jobban
338    14|        homlokára.~Kapor uram olyan jól volt szoktatva, hogy ahol letette
339    14|           szokott ébredni, mikor ideje volt a lovaknak reggeli abrakot
340    14|             melyen túl egy nagy töltés volt: az volt az országút.~–
341    14|               egy nagy töltés volt: az volt az országút.~– Fogózzál
342    14|          hangja, tekintete egészen más volt, mint eddig. – Köszönöm,
343    14|                a cselédruhában – Judit volt maga.~És ezt Kapor uram
344    15|               elérkeztek.~Bizony ideje volt helyrevergődni, mert az
345    15|           szekér. Odabenn gyertyavilág volt már. András gazda hátraszólt
346    15|       benyargalázta az eget; olyan idő volt, amikor a jó kutyát sem
347    15|             azután a lovak. – Nagy szó volt ez egy kocsis embertől! –
348    15|           rövid életírásból megérthető volt, hogy amiért az öreg halász
349    15|        vonakodott, az nem a napok java volt, amik még reá várakoznak.~
350    15|       visszatért András; a ladik is ki volt tatarozva.~– No komám, készüljünk
351    15|          belefújt. Egy vastag marhabél volt az, mely egyszerre felduzzadt
352    15|                halász.~Egész olyan idő volt, amilyenben veszni induló
353    15|               A Vág egész felszíne ősz volt a korbácsolt hullámok fehér
354    15|              parthoz. Az a reménységük volt, hogy ha a szélre és hullámokra
355    15|               egész emberi tudomány az volt, hogy a csónakot fel ne
356    15|            többi előőrs figyelmeztetve volt, s csak egy újabb villanásra
357    15|           tűnve keresztül. A fűzsziget volt az. Egy hullámtorlat a parthoz
358    15|          városba juttatni.~Facsaró víz volt a nő is. A veszélyben sem
359    15|          előőrs állomását, hiszen vége volt már mindennek. Az érkezőket
360    15|            melynek minden háza ismerős volt előtte, mikor legutoljára
361    15|             maradványairól. Ezüstszínű volt az kék virágokkal. A falak
362    15|   falrepedésben megfészkelt bógács.~Ez volt a boldog és boldogtalan
363    15|                s e sóhaj gondolatja ez volt: „Anyám! én mégis boldog
364    15|       házcsoporthoz értek; azok között volt András gazda háza.~Kapor
365    15|                csak egy felnőtt leánya volt otthon, aki a háztartást
366    15|        gazdának természetes gyors esze volt; kezdte látni, mire való
367    15|                valami erős pálinkaféle volt, aminek mindenféle zöldségből
368    15|               zöldségből fűszeres ágya volt vetve.~– No vitéz kapitány
369    15|              gazda pedig, mikor készen volt a kávé, paprikás szalonnát
370    15|               Mintegy háromszáz őrnagy volt a várudvaron; olyan őrnagy,
371    15|             akinek egy közkatonája sem volt a várban; alsóbb rendű tisztek
372    15|               tartoztak a várőrséghez. Volt közöttük elég, aki még tegnap
373    15|               elég, aki még tegnap nem volt katona. A menekvésnek olyan
374    15|               A menekvésnek olyan neme volt ez, melyet könnyeden elnéztek.
375    15|    bántatlanság és szabad elvonulhatás volt biztosítva.~A várban megtudta
376    15|            lenne. Béla huszonnégy éves volt.~Tehát mindent jól kifőzött
377    15|              termekben egyiptomi hőség volt, dacára a nyitott ablakoknak;
378    15|        ablakoknak; az előszobákban nem volt hova leülni. Judit szédelegni
379    15|               erejére legfőbb szüksége volt.~Végre rákerült a sor, hogy
380    15|                mind őt, mind Bélát… Az volt Kolbay.~Judit minden vérét
381    15|         meglátta. E balszerencsére nem volt készen. Pedig az nagyon
382    15|            Pedig az nagyon természetes volt, hogy Kolbay ott üljön.~
383    15|                célból szemüvege is föl volt téve.~Egy másik főtiszt
384    15|               a távozóknak.~Lehetetlen volt az alakoskodás.~Judit úgy
385    15|                minden erejére szüksége volt, hogy zsibbadó idegeinek
386    15|                haladt el.~A ház már be volt födelezve, csak nem volt
387    15|               volt födelezve, csak nem volt még újravakolva.~Az ablakok
388    15|           anyját.~Az öreg nő fején nem volt főkötő. Ősz haja lecsüngött
389    15|               És Judit olyan kegyetlen volt, hogy elfordítá tőle arcát,
390    15|               Judit rettegése oly nagy volt, hogy nem oszthatta bizalmát
391    15|              nézve senki.~Most csak az volt aggodalmai központja, hogyan
392    15|              alizarin tintát. Olyannal volt írva a védlevél.~Addig elő
393    15|                öreg és vastag betűkkel volt beírva az évszám rovatba:~„
394    15|               nevét emlegetni.~Asszony volt! Nagyon, nagyon – egészen
395    16|                 Pedig az idő oly rossz volt, és a nő oly fáradt.~A zivatar
396    16|          töprengés, mindez sokkal több volt, mint amennyit női idegek
397    16|       elviselni képesek.~Valóban beteg volt; de nem akarta azt magának
398    16|              időjárás is oly kegyetlen volt.~A tegnapelőtti zivatar
399    16|              Ezen napokban veszedelmes volt fegyvert hordani rejtekben;
400    16|            járt?~– Nem. Akkor poros út volt mindenütt; e vízre nem emlékszem.~–
401    16|                menni odább.~Pedig alig volt jártányi ereje már.~És úgy
402    16|        igyekezett előre. Az út csúszós volt, a hó sárra esett; a járás
403    16|              fárasztó. Judit kénytelen volt sokszor az útba eső mohos
404    16|                egy gondolat által. Nem volt támaszra, segítségre szüksége
405    16|             úgy lüktettek; a nagy öröm volt az vagy a nagy láz?~Pedig
406    16|                 Ezeken kívül senki sem volt odabenn.~– Hát Béla hol
407    16|      meglepetés, ez az ijedtség hangja volt.~– Tensasszony! – kiálta
408    17|             mely még napokra és órákra volt felosztva; a szép földi
409    17|                 A halott homloka hideg volt, és e homlokon belül a kétségbeesés
410    17|                óra ismét ütött, kilenc volt.~A házajtóban kardcsörtetés
411    17|                 állítá a csendőr. – Jó volt rá nézve, hogy eleve megugrott.~–
412    17|                hallá.~És az rettenetes volt gondolatnak!~A kárhozatot
413    17|               fenekére… Az a halál nem volt oly irtózatos, mint ez.
414    17|                 hogy eltemessék?~– Itt volt, és megengedte.~– Bolond
415    17|                és megengedte.~– Bolond volt, nem értett hozzá. Mit törődnek
416    17|           szívgörcsökben. Olyankor nem volt más gyógyszere, mint hogy
417    17|              attól újra.~Óh, mily édes volt e szavak zengése az elrejtőzött
418    17|              erőt; csak egy gondolatja volt még, nem is gondolat tán:
419    17|           márvány homlokon valóban ott volt.~– Mégsem látsz semmit? –
420    17|               az élet öntudó tekintése volt az, hanem egy halottnak
421    17|               kísért”!~S valóban olyan volt e jelenet, mintha az őrült
422    17|                fekete szemekre irtózat volt tekinteni, őrjöngés annak
423    17|                 Óh, ez rettenetes harc volt. Ez Jákob éjszakai küzdelme
424    17|                Jákob éjszakai küzdelme volt istennel a pusztában! Isten
425    17|         csendőr gyanúsan kérdezé:~– Ki volt itt? Mi történt?~– Nézze
426    17|             szobába.~A hadfi lelke meg volt hatva; elhagyta, amiért
427    17|            házból.~Fél óra múlva útban volt a derék házigazda a székváros
428    17|           hajnal előtt. Leírta, milyen volt.~Az Béla lehetett. De hogy
429    17|                és többnyire magánkívül volt; mire a kór megfordult,
430    18|                akkor Szerafin kétségbe volt esve, meg akarta magát ölni,
431    18|              be is vette; talán nem is volt méreg. Azután el akart indulni,
432    18|              hanem még akkor a híd nem volt újra fölépítve.~Még azután
433    18|          sokáig, több hétig, rémületes volt, ahogy szenvedett, kivált,
434    18|               is.~Fertőy ekkor nagy úr volt. Biz én nem is tudom már
435    18|        menekülni akartak a városból, ő volt az, aki azt izente nekik,
436    18|             érthette, aki a dologba be volt avatva.~Például, azt senki
437    18|                mert olyan kitűnő tiszt volt. Ne búsulj Szerafin, ne
438    18|               azért a gyászhírt szabad volt bizonyosnak venni, senki
439    18|          gyászt öltött, s mennyire meg volt hatva a veszteség érzetétől,
440    18|      felmondott, mivel az oly ügyetlen volt, hogy a gyászruhákat fekete
441    18|            érte, hogy biz az még korán volt, hogy mégis jobban utána
442    18|                rossz kedvétől pedig jó volt félni.~A régi baráti körök
443    18|          délután ismét nagyon jó kedve volt a két asszonyságnak.~Szerafin
444    18|          országban.~– Te, talán nem is volt?~– De bizony vitéz katona,
445    18|       valamelyiknek, mikor táncvigalom volt.~Csak éppen azt várták meg,
446    19|                                    Kié volt hát az a gyűrű?~Ha Szerafin
447    19|               Néhány hónappal elébb is volt már ott, tulajdonképpen
448    19|            helyiségekkel jól ismeretes volt.~Az a helyiség, amelybe
449    19|          patkányoknak persze jó dolguk volt. A papiros-korszakban ezt
450    19|              megsínylették.~Ablaka nem volt az alkalmatosságnak, hanem
451    19| alkalmatosságnak, hanem az ajtó fölött volt egy nyílás, melyen át egy
452    19|     szorítkoztak, melybe faggyúgyertya volt téve.~Pusztafi, ki idáig
453    19|          hozott is valamit a lábán, el volt fáradva, s rögtön ledűlt
454    19|              hozzá.~Pusztafi kénytelen volt azt tenni, hogy az asztalra
455    19|               mert abban a véleményben volt, hogy milyen jó volna ahelyett,
456    19|              meggyúlt. Pusztafinak ott volt mellette a korsó tele vízzel –
457    19|               hítták, fiatal linzi fiú volt, csinált virágot viselt
458    19|        gassenhauer tartalma ilyenforma volt: „Engem megver a bor, én
459    19|         Háromszor is eldanolta, és meg volt vele elégedve; legalább
460    19|               Csak az az egy nehézsége volt a kivitelben, hogy ahhoz
461    19|              ahhoz a pincéhez neki nem volt bejárása, mert az egy tábori
462    19|                tartotta a lisztet.~Nem volt tehát más expediens, mint
463    19|                igen kapacitálható ifjú volt; a pince azon osztályának
464    19|               most már teljes bizalmuk volt Pusztafi felfedezéséhez.~
465    19|         rézgombra is.~A gomb fülén ott volt a vékony lánc, a vékony
466    19|             alá véteték. Fejedelmi bor volt! Valami muskotályféle. Bezzeg
467    19|              még semmi kocsmárosnak se volt semmiféle liaisonja, mert
468    19|           helyeselte ez indítványt.~Az volt csak a kérdés, hogy mit
469    19|              öblös hasú arrakra esett. Volt ott más is elég: rosztopcsin,
470    19|              palack, mely különben nem volt nagyobb egy közönséges pezsgősüvegnél,
471    19|             Vencel igen gyors eszű fiú volt, s ilyenforma eszmejárás
472    19|                lehet már érteni, miért volt a többi is ilyen nagy gonddal
473    19|            palack átlátszatlan üvegből volt, nem lehete látni, mi van
474    19|          Vencel azonban iskolázott fiú volt, s annyit tudott, hogy az
475    19|      bebizonyítá.~Abban az üvegben nem volt arany, hanem durr-higany.~
476    19|         partjára esett le. Szerencséje volt a tömérdek korpa, mely megőrizte
477    19|          palacknak a hatása rettenetes volt!~Tizenegy szoba repült a
478    19|               meg. Egy odamázolt tömeg volt; minden csontja oly apróra
479    19|            jutott a k…i kazamatákba.~Ő volt az, ki miután hiába törekedett
480    20|              foglyokat; azokhoz könnyű volt neki bejutni. Azután eljárt
481    20|  várparancsnokig; mindenkinél otthonos volt. Az egyik fogolynak az a
482    20|               fogolynak az a kívánsága volt, hogy olvashasson, adjanak
483    20|           beküldetni, kinek meg nedves volt a szállása; ezeknek a megbízásait
484    20|               fogva fel, és aztán nagy volt az öröme, mikor egy-egy
485    20|                 De hátha meghalt? – ez volt a jó asszonyság legnagyobb
486    20|             ábrázatával! Igaz, hogy ki volt borotválva az álla, de az
487    20|               pedig annak sokfele baja volt még; a tarisznyát is el
488    20|            magának Kolbay őrnagynak is volt egy kis őseitől maradt részbirtoka,
489    20|           másik úrral, akinek pápaszem volt az orrán, s aki tud tótul.
490    20|                 Egy pár szájtátó ember volt a faluháza előtt, egyet
491    20|              mely éppen Kolbay sajátja volt, de ahol ő ugyan sohasem
492    20|           betoppanás által valóban meg volt lepetve, de örvendetesen
493    20|             magyar népben, de kivált a volt kiváltságolt osztálynál
494    20|              öntözött, aki mind katona volt, és soha egy háborúból is
495    21|               ami~Dolnay bárónő egyike volt a legünnepeltebb honleányoknak.
496    21|                Dolnay bárónő is egyike volt azoknak, kiket az emlékezet
497    21|          valódi sebesültek kaszárnyája volt, ki később menekültek rejtegetője,
498    21|       érdemelte, mert valóban honleány volt.~És ha egy honleánynak van
499    21|               igen derék, mívelt ember volt; nem azoknak a torzonborz
500    21|                pedig harminchárom éves volt.~Azért Volozovné tovább