Fejezet

 1     2|       beszélnünk, de azt a jó ötletét csakugyan örökre kár volna elhallgatnunk,
 2     5|            koccantva a márványpallót.~Csakugyan igaza volt. Az ő ősei mind
 3     7|      fölvétetett a kokárdába; ami már csakugyan elég ragyogó volt.~Hanem
 4     7|          kocsi a templom előtt.~Tehát csakugyan van az, hogy egyik lélek
 5     9|               tragikomikus helyzetben csakugyan nem forgott még Bárzsing
 6    10|          forgatják, próbálgatják, míg csakugyan rátalálnak a nyitjára.~Minden
 7    18|             hát Volozov két nap múlva csakugyan elutazik.~– Óh, azt tudom,
 8    19|    gyakorlatilag fogja fel a kérdést, csakugyan elébbvaló a teendők sorozatában
 9    19|            fölemelték, a veres jegyre csakugyan ráakadtak; most már teljes
10    19|               a palacknak a tartalmát csakugyan nagy bolondság volna Huberttal
11    21|             Olga és Feodora úrhölgyek csakugyan a herceg „niècei”.~Mind
12    21|           kertésznek igenis.)~– Tehát csakugyan nincs itt más, mint a kertész? –
13    21|               alázatos volt. Ilyennek csakugyan nem látták a régi világban.~
14    21|          igazi alakját visszaadja, ha csakugyan ő az.~– Lássák – szólt a
15    23|     végrendelet a megyeház elégésekor csakugyan ottveszett, a megmentett
16    24|                egy kis tüzet.~– Tehát csakugyan azt hiszi ön, hogy végrendeletünk
17    25|          szívesen fogadta Lávaynét, s csakugyan nem volt rajta és társalkodónéján
18    25|         embertársát megy üldözni”; és csakugyan nem adott kegyed szalmát.
19    25|              adott kegyed szalmát. És csakugyan úgy történt, ahogy kegyed
20    28|          elámult. Ily feledékenységre csakugyan nem számított a nap alatt.~
21    28|                de szegény fiú e bajba csakugyan belehalt. Úgy tudom.~– Rosszul
22    28|              kertben magát.~Béla erre csakugyan nem tudott mit felelni.~–
23    28| tulajdonképpen így áll. A végrendelet csakugyan megvan. Én magam láttam,
24    30|        elnyerni egy fiatal ügyvédnek, csakugyan a szerencsés esetek közé
25    31|           mulattatni.~– De hát kegyed csakugyan nem akar hinni? Kérdezzen
26    31|    szeráfokkal pörös ügyekben. Ez már csakugyan tréfa.~– Miféle pör lehet
27    33|               már aztán siethet.~Béla csakugyan egész éjjel fenn is volt,
28    33|            lépcsőn való leszaladásban csakugyan megelőzte sánta lábaival
29    33|           visszarettent előle, mintha csakugyan vétett volna ellene.~De
30    34|               alakban.~– Tehát Róbert csakugyan meghalt?~– Meg biz az. Én
31    34|               beszélt.~– Tehát Róbert csakugyan meghalt?~– Meg, édes fiam.
32    35|      észrevette, hogy ez a csodabogár csakugyan érdekli őt.~– Nem tetszik