Fejezet

 1     2|    maradni!~Lávayné most is maga látott az ebéd után; mind az jön
 2     4|          kezdtek. Hargitayné nem látott, nem hallott abból semmit.
 3     9|        egy asszony, akit sohasem látott senki másként, mint otthon
 4    10|         szürke köpönyeges vámőrt látott sétálni, azt is gondolhatta,
 5    11|         szeretők örömét, kik rég látott kedveseikre ismernek; és
 6    11|  benneteket összehozott. A leány látott egy ifjút paripán, koszorúkkal
 7    11| hadjáratból visszatérve; az ifjú látott egy leányt a felmentett
 8    11|         Ez sok volt. Ön utoljára látott engemet magánál.~– Adná
 9    12|       életnek, mindent oly közel látott, hallott, érzett és mégis
10    13|          Soha annyi vendéget nem látott egyszerre ez a kastély;
11    13|        boldogságot semmivé lenni látott?~– Hogy jöhettél utánam?~–
12    13|       akit oly biztos martalékul látott már a sors tőreiben elesni,
13    14|     megszólító.~– Pedig de régen látott.~– Hiszen sokszor volt atyám
14    15|       egy magas, ősz hajú embert látott maga előtt Judit.~– Itt
15    15|        felé.~Judit iszonyú képet látott maga előtt feltárulni.~Egy
16    15|        kezeit: „No még ilyet sem látott az ember.”~Hogyne lett volna
17    15|       volna háza, és ablakán sem látott volna be senki.~De Judit
18    18|        jóízűen kacag valaki.~Aki látott már ilyen ágyúlőréseket
19    20|    Béláról van szó.~– De hát kit látott már, őrnagy uram?~– Hát
20    21|       rózsát, a kertész dolgához látott.~– Kedves Friedrich, ennek
21    22|        keresztül a túlsó szobába látott.~Nejét látta ott ülni egy
22    22|       kezdenek elmaradozni tőle. Látott gúnyos arcokat szemközt
23    28|     árulja be senkinek, hogy itt látott valamit! Ugye, ön hiszi
24    28|       meg, melyet Judit homlokán látott, s melynek okát annyiszor
25    31|      asszonynak mostan idejönni? Látott ő meg bennünket ez ideig?
26    32|    rokonához lenni, akit rég nem látott? Vagy közönyös, blazírt
27    33|           hogy valaha évek előtt látott ő ilyen gyermeket, ilyen
28    33|    Bélára meresztve.~– És ön nem látott mindezekben egyebet, mint
29    34|          Béla karjára ölelte rég látott barátját, ki oly büszke
30    35|         akiket egy évben egyszer látott, vagy éppen csak színházi
31    35|     bizonysággal, hogy senki sem látott olyanforma embert.~Azzal