Fejezet
1 1| közjogi jelentőségük volt valaha.~Ez a szó „nemes telek”
2 1| a magyarázattal Lávay.~– Valaha olvasni, most szavalni –
3 1| mondom, hogy úgy kerüljön valaha szemem elejbe az az ember,
4 1| teszik a szomszéd ajtón valaha belépni. Nagyon jól tudom,
5 3| Nádasdy lefejezése látszik. Valaha ez a kép elébb állt, most
6 6| földönfutóvá teszik, hogy valaha üldözött lesz, talán fogoly,
7 8| ismerősünk, hogy ezt már láttuk valaha. A rémlátványra meredő szemek
8 10| hogy még folyvást őrzi, s valaha vissza is fogja hozni; hanem
9 12| anélkül, hogy azt és nevemet valaha levethetné. Kötve lesz egy
10 13| boldogabbnak érzé magát, mint valaha.~…A Hit s a Remény összetörnek,
11 13| Judit a fővárosban láttak valaha; de aki nem találta idején,
12 14| mondtam volna, hogy láttalak valaha.~– Úgy? – szólt a leányzó,
13 16| kérdé András –, mikor valaha itt járt?~– Nem. Akkor poros
14 17| vállfűzőjébe. Ki jönne ott valaha rá? Ki találhatná azt ki?
15 17| magyarázzák meg azok, akik valaha nagyon szerettek.~Judit
16 18| pengős bokrétát nyújtott valaha a két hölgy közül valamelyiknek,
17 21| dolga az, a bátor küzd. Valaha engemet fog elérni ez a
18 21| asszonyság szép lehetett valaha.~– Igen valaha, a triumvirátus
19 21| lehetett valaha.~– Igen valaha, a triumvirátus idejében;
20 22| amivel a bukott angyalok valaha az ég villámaira felelgettek
21 29| utriusque, amilyen csak valaha a váltó-első-bírósági-törvényszék
22 29| is hiszem azt, hogy Béla valaha szót válthasson azzal az
23 29| úr, alászolgája. Mi ugyan valaha tegeztük egymást, hanem
24 29| mert még szükség lehet rá valaha.~Béla nagyon jól tudta e
25 29| előtted elvádol?~– Bántam-e valaha? Először teszik-e most?~–
26 30| emlékezik rá, miszerint már valaha találkozott veled; egyébiránt
27 33| önkéntelen eszébe jutott, hogy valaha évek előtt látott ő ilyen
28 33| ember nejének, ha tiszteltem valaha e nőt: „Térj félre, nehogy
29 34| be azon ház ablakát, mely valaha az övé volt; egy csontváz
30 35| ugyan egymáshoz egy kicsit valaha; de most már éppen nem hasonlítunk.
|