Fejezet

 1     1|        ígért: Pusztafi költeményei. Köszönöm.~– Lávay úr megint oly későn
 2     9|        udvariasan, hogy üljön le.~– Köszönöm, nem pihenek, míg azt, amiért
 3    10|             adja vissza a mankómat. Köszönöm a szállást; de én önnek
 4    13|        legyen lelkemnek irgalmas…~– Köszönöm – szólt Béla megszorítva
 5    14|           akármikor, én rá várok.~– Köszönöm, jó Kapor bácsi, áldja meg
 6    14|             más volt, mint eddig. – Köszönöm, kedves barátom, az engem
 7    15|         rögtön a vízen keresztül.~– Köszönöm, tensasszonyom; nem zsugoriságból
 8    15|          ruháiból felvehet egyet.~– Köszönöm. Hoztam magammal.~– De hisz
 9    15|       levegőből –, már semmi bajom, köszönöm.~– No hát eredj a szállásodra,
10    15|             még kijár.~– Úgy? Igaz. Köszönöm.~Az öreg tüzér megveregette
11    17|             egy pohár bor inkább.~– Köszönöm. Az úr egészségére!~Egy
12    17|            pohárral, őrmester úr.~– Köszönöm, a biz elkel. Mikor az ember
13    17|            pohárral, őrmester úr.~– Köszönöm, de már inkább feküdni mennék.~–
14    19|            úrnak is hozok belőle.~– Köszönöm Vencel. Hanem hát elébb
15    21|              akkor ön veszve van.~– Köszönöm, asszonyom, de én mindenre
16    21|           kell önnek megmondanom?~– Köszönöm – rebegé Béla, kezét nyújtva
17    22|           szobájába:~– Egy levél.~– Köszönöm. Tegye kérem a többi közé
18    24|          Tessék leülni kérem.~– Óh, köszönöm. Nagyon örülök rajta, hogy
19    25|           inkább sóval, úgy jobb.~– Köszönöm a sót. Bizony nem tudom,
20    25|          volt, aki kihúzott belőle. Köszönöm uram, nagyon köszönöm. Sohasem
21    25|       belőle. Köszönöm uram, nagyon köszönöm. Sohasem szerettem önt,
22    25| szerencsétlenség!~– Én pedig nagyon köszönöm, hogy elhítt. Nagyon örülök
23    25|         mert szobái rendetlenek.)~– Köszönöm, óhajtok is leülni, pedig
24    26|            visszaadta Lávaynénak.~– Köszönöm, asszonyom, szíves jóságát;
25    27|            visszaadta Lávaynénak.~– Köszönöm, asszonyom, szíves jóságát;
26    30|             a vállamon viszem le.~– Köszönöm, herceg – szólt Béla nevetve –,
27    32|         keverni? No, asszonyom, ezt köszönöm, hogy velem közölte. Én
28    32|          nagy számadás fog lenni!~– Köszönöm uram, hiszen csak azért
29    32|            különben sohasem tett.~– Köszönöm. Éppen csak azért jövék,
30    33|          hajlam ébredését. A leckét köszönöm. „Ha prókátor vagy, a szív