Fejezet

 1     2|            vedd ezt szívedre, édes fiam. Nem akartalak én keseríteni.
 2     2|    szemrehányással Béla.~– No, no, fiam, hiszen nem akartalak én
 3     2|            akadni. Ne búsulj, édes fiam; van nekünk kis falusi jószágunk,
 4     8|       minden verekedni akar. Még a fiam is elment a háborúba!… Az
 5     8|            a háborúba!… Az én Béla fiam elment katonának. Pedig
 6     9|           bizonyosan azt mondaná a fiam felől, hogy ellőtték a lábát,
 7     9|         Azt híreszteli, hogy az én fiam, ki a felső táborban szolgál,
 8     9|           táborban szolgál, áruló. Fiam neve Lávay Béla.~A várkormányzó
 9     9|          kénytelen vagyok én magam fiam védelmére önnel szembeszállni.~
10     9|         halott, házam por és hamu, fiam földönfutó, csak a becsület
11     9|          járhassa be az országot a fiam rágalmazásával.~Ha beszéde
12    16|            e gyöngéd névvel híni: „fiam”. Mert hiszen ő adta neki
13    25|   összeköttetéseim, nekem még csak fiam sincs, akiért valaki kedvemet
14    25|     hidegen –, azért, hogy szegény fiam meghalt, Judit menyem maradt,
15    25|            az öreg asszony. – Béla fiam tizennégy hónapja hogy meghalt.~–
16    25|         amit e némber ősz fejemre, fiam sírjára hozott, hogy Bélámmal
17    26|            arra, hogy a nevet, mit fiam által kapott, letegye, és
18    26|          engedett és belátta, hogy fiam nevét tovább nem viselheti;
19    26|       mondani: „Íme én önt fogadom fiam örökébe, ha el tudta nyerni
20    27|            arra, hogy a nevet, mit fiam által kapott, letegye, és
21    27|          engedett és belátta, hogy fiam nevét tovább nem viselheti;
22    27|       mondani: „Íme én önt fogadom fiam örökébe, ha el tudta nyerni
23    31|           fontak engem körül, hogy fiam felesége ellen felbőszítsenek.
24    32|            másik!~– Béla?!~– Az, a fiam.~– Óh, ezt szörnyűség kegyedtől
25    33|           fizetve. Béla most az én fiam megint! Asszony, megbecsüld
26    34|        milyen bolond az élet, édes fiam – szólt azután elkomolyodva,
27    34| telelármázta füledet. Kérlek, Béla fiam, nem ütsz még oldalba?~–
28    34|     csakugyan meghalt?~– Meg, édes fiam. S ezóta a hamvában olyan
29    34|              Te is? Micsoda? Az én fiam a szabadság urában; és te
30    34|           alatt van. Ne pirulj el, fiam, ne szégyelld a dolgodat.