Fejezet
1 1| aludni a háznál. Szegény Juditnak volt mit hallgatni tőle. „
2 2| beszélte le arról, hogy Juditnak írjon; bizonyosan jól leszólta
3 5| két Juditom!! (Nejét is Juditnak hítták.)~És erre szép piros
4 6| semmi hír a testvérvárosból.~Juditnak szerepére kellett gondolni.
5 7| ki ama nevezetes napon Juditnak esernyőjével szolgált. Ok
6 10| midőn amaz emlékezetes napon Juditnak esernyőjét kölcsönözte,
7 14| csendes szemrehányással monda Juditnak:~– Ön bizalmatlankodott
8 15| ugyan kitalálni, mi oka van Juditnak bejutni a körülzárolt városba,
9 15| teljes bizalommal elmondá Juditnak saját haditervét, mely szerint
10 15| közönyt mutatni az arcnak.~Juditnak mindez remekül sikerült.~
11 15| gondolatáért nagyon meg kelle Juditnak egykor lakolni.~Hisz az
12 16| meggyőződés hangján Kapor uram.~Juditnak új erőt kölcsönzött az új
13 22| letakarva, azt bizonyosan Juditnak küldi „valaki”. Óh, mint
14 22| szolga, nem is bokrétát visz Juditnak, hanem egy pohár sert valamelyik
15 22| zendül a taps. Talán nem is Juditnak már, hanem bizonyára egy
16 22| volt.~Azt mondták, hogy ez Juditnak mesterszerepe. Mások azt
17 22| Béla nem oda menekült.”~Juditnak jól esett azt megtudni.
18 22| közönség előtt meghalni. Hiszen Juditnak is minden szava lelkének
19 22| Az eső folyvást esett; Juditnak magának kellett az esernyőt
20 22| mellképet; hiszen ő adta azt Juditnak.~A nő két kezét összetartva,
21 22| sőt még szivarozik is.~Juditnak azt kellett magára fogni,
22 24| Akkor azt fogom mondani Juditnak „Lássa húgom, jobb velem
23 25| tudná még asszonynéném, hogy Juditnak a napokban fia született?~–
24 26| tudnék vele mit csinálni. Juditnak egy pillantása e percben
25 27| tudnék vele mit csinálni. Juditnak egy pillantása e percben
26 28| odaajándékozom önnek azt, amit Juditnak akartam adni. Ne adja fel
27 28| orangériájában történt; mert ha Juditnak erről tudomása van, akkor
28 28| nagyasszonynak, mint azt, hogy Juditnak fia született. Hihettem-e
29 29| senki észrevenni, hogy ez Juditnak fáj; vannak hamis hangok,
|