Fejezet

 1     1|           betanulandó vers miatt, végre azt a nagyszerű engedményt
 2     2|         új ismerősével, úgy, hogy végre Holdvárynénak kellett őt
 3     2|           minden ember!” És mikor végre a kisfiú nagy ember lesz,
 4     3|           kirontását ábrázolja; s végre egy függönytől félig eltakarva
 5     7|              Kedves Judit – szólt végre valami szóra akadva –, ma
 6     8|   gorombább hangon megy a beszéd, végre Kolbay mérgesen eltaszítja
 7     8|           nem lehet igaz. Kondult végre az öreg harang a Szent András-egyház
 8     8| megyeházát sokáig oltalmazták, de végre mégsem bírták megmenteni.~–
 9     8|         lesz a városban, ahol ezt végre lehet hajtani.~– De a tűz,
10     9|          udvarokon keresztül, míg végre egy sötét, dohánybűzös előszobába
11    10|       ember volt, mint akinek azt végre kelle hajtani. Ha mehetett
12    10|     színpad, azután a szónokszék, végre a csatatér hőseinek és áldozatainak;
13    10|      kicsit nevettek rajta; hanem végre is nem találták valami különösnek.
14    13|           tudja, hol pihentek meg végre?~
15    15|    kiáltozott eltűnt komája után, végre megnyugodott abban, hogy
16    15|    erejére legfőbb szüksége volt.~Végre rákerült a sor, hogy az
17    17|          helyet keresett magának; végre letelepült aludni. Éppen
18    20|        nádkerítés résein áttörve, végre egy szilvásba értek, mely
19    20|          ezelőtt egy esztendővel. Végre kitört belőle az indulat.~–
20    23|           szőnyegekkel leterítve; végre egy szűk oldalajtóhoz jutottam
21    24|         azt, mit ember holta után végre nem hajthat, legszilárdabb
22    24|    menekülne, mint elfoghatnák, s végre is egy kiterjedt amnesztia
23    25|       öreg asszonyság vendégeinek végre minden fát megmutogatott,
24    29|     hidegvérű kozmopolitáknak; és végre egy sereg léha ember, aki
25    30|   kiabáltak a távolabb állók, míg végre sikerült a veranda alatt
26    33|       mind a két jeles férfiúnak. Végre azonban megérkezik az ellenfél
27    34|       egyikben éppen őrá ismerne.~Végre ott volt e kegyelemdöfés.~„
28    34|          Bort, míg elmerül benne. Végre azután e jámbor, nyugalmas