Fejezet
1 1| szót emelő asszonyságról nehéz volna kitalálni, hogy az
2 2| nézelődtek. Ilyenkor pedig nehéz valakit megismerni.~– Nem
3 2| jöttem, hogy viszlek.~– Nehéz leszek!~– Az álomjáró is
4 2| leszek!~– Az álomjáró is nehéz, mégis elviszi a hold. Holdadnál
5 5| érzett egyebet, mint azt a nehéz nyomást a mellen, amit a
6 7| nem egy, hanem két ember nehéz sorsának a súlya nehezedik
7 9| a sötét fasorok között nehéz volt megismerni az alakokat;
8 10| vonszolta. Akkoriban úgyis nehéz volt egy éjszakára helyet
9 11| fogatlan oroszlán, s kopogó nehéz léptek után nyikorgott a
10 12| vízbenlét alatt elvérzett e nehéz sebben.~A költő még sokáig
11 15| ő lelkét.~Éppen az első nehéz cseppek kezdtek hullani
12 15| felkacagott; az pedig nagyon nehéz nőnek úgy kacagni, ahogy
13 17| dermedésből életre térve, nehéz ideglázba esett; hetekig
14 19| kocsmárost, annak bizony nehéz volna hirtelen okát adni.)~
15 19| mindjárt igazolni fogja.~A nehéz palack átlátszatlan üvegből
16 20| élne, csak tudósítana.~– Nehéz ám most levelet írni, kivált
17 22| Hogy ő ma éhes!~Persze: nehéz szerepe volt, sokat dolgozott,
18 23| valóban a szép delnőnek nehéz lett volna hírét nem hallani,
19 23| még egyre nevetett; olyan nehéz volt ölemben tartanom.~És
20 23| s ha él, ne legyen ily nehéz; ő csak nevetett, és húzott
21 23| átfúródott rajta.~Óh, milyen nehéz volt ebből az álomból fölébrednem!”~ ~„
22 23| tévelyedtem, mely most is le volt nehéz szőnyeggel takarva.~Most
23 23| hallottam mindannyiszor egy nehéz csappanást, mintha valami
24 23| beteg nyugtalanul aludt, nehéz álma volt.~Fertőy kitalálni
25 28| férfiak váltottak egymással nehéz szavakat, idebenn boldog
26 31| egymáshoz érnek, nincs az a nehéz tölgyfaasztal, amely rögtön
27 31| úgy védelmezte szívét e nehéz szavak ellen.~– Micsoda
28 Ut| Egy esztendei tömlöc, nehéz vasban.”~– Mi a kakukk? –
|