Fejezet
1 1| de terheim sincsenek; s előttem az élet, s velem a munkakedv.~–
2 1| ismeretes lágy hangját valami előttem soha nem álmodott dörgéssé,
3 2| harapta drámákat olvas fel előttem? Nagy bizalmasságnak vette
4 2| neki valami nagy baja van. Előttem titkolja.~– Semmi baja sincs
5 2| szegény édesatyja állana előttem: ugyanaz a magas homlok,
6 3| anyja.~– Nem kedves emlék előttem, ami Pusztafi névvel van
7 3| évszázados élet állana is még előttem, még akkor is meg kellene
8 23| válaszolt, csak járt-kelt előttem alá s fel, a gránátok sivítottak
9 23| találta.~Egyszer megállt előttem, hátával éppen az ágyú nyílásának
10 23| szemeimet, s Róbert még akkor is előttem állt, csakhogy a fejét hátrafordította,
11 23| el, azon benyitottam, s előttem állt egy roppant táncterem.~
12 23| megjelentem, mindenki utat nyitott előttem, hogy mehessek a cárig.~
13 24| De a holtak végakarata előttem szent. E tény végrehajtásával
14 24| őt kényszerítenem, hogy előttem megjelenjen. Erre megvan
15 24| kényszeríteni, hogy bevallják előttem: „együtt vagyunk!” És akkor
16 25| hazudott, mind titkolódzott előttem, míg egyszer a fejem tetejéig
17 28| én önt. S a sérelem teszi előttem egészen igazolttá önnek
18 28| De – igen, úgy rémlik előttem. Azóta sok történt, ami
19 28| neki adhatni. Az sem volt előttem titok, mi vonzza az asszonyt
20 30| hogy dühbe jönne, felcsapná előttem a kalapját, és veszekednék
21 30| kegyed „becsültetésről” szólt előttem. Fölösleges volt. Én tudtam
22 31| indulatba volt hozva.~– Előttem nem mentség az, hogy százan
23 32| átváltozott. Otthon titkolózik előttem és neje előtt; viselete
24 32| én vádoltam, ő védelmezte előttem.~– De hisz ezek infámis
25 34| egész bizalommal elmondá előttem, milyen fatálisan megjárta
26 34| hogy van, mindenik elkezdi előttem a világot szidni, de senki
27 35| kapun kigördült, ott állt előttem. A lovak szinte elgázolták.~
28 35| fényes hintóddal!”~Most is előttem áll az arca.~Ő az!~Tehát
|