Fejezet
1 El| kertben.~Nálunk mindenki benne él a közéletben; a munkás ettől
2 1| vagyoni zavarban?~– Anyám él, tehát saját vagyonom nincs,
3 6| ő munkája után szerényen él, s én e szerény sorssal
4 9| Mi van a parton túl? Ki él? Ki halt meg? Látta-e ezt,
5 9| diplomatice meg vannak engedve.~– Él és egészséges a Béla, asszonynéném.~
6 9| fiamnak annyi régi jó barátja él, senki sem akadt, ki e rágalom
7 12| Embernek küldetése van, amíg él. Légy nyugodt, amint az
8 13| mintha nem érezné, hogy él, másik nyugtalanul jár-kel,
9 15| nem fogadták; mégis ott él, ott jár a tősgyökeres autochton
10 15| mondott volna neki: „Béla él, védlevele kezemben van;
11 17| meg van halva.~Az egyik él még, a föld felett jár;
12 17| odabenn valami még mindig él. Valami, ami nem „lél”,
13 17| széjjel! De amíg egy ízem él, nem fogom engedni, hogy
14 17| hogy Juditot eltemessék. Ő él! Nézzed! Mint mosolyog!
15 17| ijeszt.~– Látod! Látod! Ő él! – rebegé magánkívül a férj.
16 17| reszketett, és gondolá:~– Nem él, hanem „kísért”!~S valóban
17 18| is tett magában, hogy ha él, miért nem tudat magáról
18 22| dobzódik, szivarral, borral él; azért, hogy eltitkolja
19 23| meghalt, ne nevessen így, s ha él, ne legyen ily nehéz; ő
20 23| hozta hírét, hogy Róbert él, és ott dolgozik az uralhegyi
21 23| előtt; a feketeség, a semmi él, mozog, nő, közelít!~És
22 23| A rém eljön, és együtt él velem.~Az éjjel komáromi
23 30| mindig az élet költészetében él, s elfeledi, hogy annak
24 31| csak azt ne, hogy meddig él, meg hogy mi számok jönnek
25 31| feküdt le érette, még most is él!~– Ne tegyen semmit, jó
26 34| pozdorja. ~Boldog ember él itt,~Feledte a régit.~Gyászruhát,
27 34| vízbe esett ember, ki amíg él, mindig a víz fenekére megy
28 35| aki csupa selyem között él.~A mellékajtó nyílt, s kilépett
|