Fejezet
1 3| utolérjen a büntetés. Én nem akartam, hogy ennyire menjen a dolog,
2 6| ez elhatározásra?~– Azon akartam kezdeni. Kegyed nem engedett
3 6| engem meghalni, midőn én akartam. Visszahozott az életre,
4 7| fogsz keresni számomra. Meg akartam várni menyegzőnk napját,
5 8| participiumokat használni.~– Valamire akartam Kapor uramat felszólítani.~–
6 11| Hát édes bácsi, én arra akartam kérni, hogy legyen nekem
7 14| külföldre?~– Nem tudtam. És nem akartam – felelt a nő, s aggódva
8 14| tensasszonyt fölkeresni; nem akartam a lakására menni, mert hogy
9 14| vagyok hazafelé, hát be akartam szólni, hogy nem tetszenék-e
10 15| segíteni.~– Hisz én is így akartam, mert magam is odaát kívánok
11 22| menekült. A grófnénak írni nem akartam, nehogy levelem valakit
12 23| kerülgettem ezt a rémet, el akartam magammal hitetni, hogy ez
13 23| jobban meg voltam igézve.~Akartam, de nem mertem mondani: ,
14 23| cselekszem. Dühös voltam rá. Akartam, hogy ne lássam többé. A
15 23| születése napja van ma.’~Be akartam surranni a néptömeg között
16 23| értettem mit mond, s menekülni akartam előle. Lándzsája hegyével
17 23| nem tudtam mit mondani. Akartam szólni oroszul, és azt is
18 23| hittem, hogy tudok. Sírni akartam azt talán megértik; hanem
19 25| hogy egy embert üldözni akartam. Én magam estem a kelepcébe;
20 28| önnek azt, amit Juditnak akartam adni. Ne adja fel fiamat.
21 28| feleségéhez. S én nem is akartam egyebet; de ennyit akarnom
22 28| keresve kerestem önt, s akartam feltalálni. Én idéztem e
23 29| évenként.~– Éppen hozzád akartam indulni – szólt Béla, midőn
24 30| kavicsot, amit öntől el akartam venni, markába szorított,
25 33| megbocsátani magának. Amit én akartam, az jó volt; kegyed maga
26 33| megnyertem volna azt. – Én vissza akartam önt adni saját magának.
27 34| a szofisztikával. Titkot akartam előtted rejtegetni, s rajtavesztettem.
28 34| éldegéljek. Tehát Szerafinról akartam szólani.~– Az ám.~– Az ám.
|