Fejezet

 1     1|           hogy anyádat találja nőül venni.~– Az nagy szerencsétlenség
 2     2|           még ingerkedésnek találja venni! Miért is jónak látá Bárzsing
 3     4|         okos ember hasznát ne tudja venni. Itt van most e diadalút;
 4     8|      világosan észre lehetett volna venni. Ez így történt.~Egy-egy
 5     8|      Bárzsing úr is tréfásan kezdte venni a dolgot.~– A többek között
 6     9| asszonyságot meghívják bennük részt venni, hanem aztán mikor mind
 7     9|           sietségről észre lehetett venni, hogy valamit titkolnak,
 8     9|       Elégtételt, ahogy azt adni és venni mai világban szokás. Az
 9     9|          Bárzsing úr tréfára akarta venni a dolgot a parancsnok előtt.~–
10    10|        sánta embernek semmi hasznát venni a világon?~Nem tehette-e
11    11|           felszínére, új lélegzetet venni, már akkor se vihar nincs,
12    13|     megmenteni; vagy talán üldözőbe venni. Ne féltse azt az úr; azok
13    16|      farkasok számba sem látszottak venni a szekéren utazókat. Ősszel
14    16|            a parton ismét fel kelle venni Juditot, hogy átemelje a
15    17|     döngését; és azután körül fogja venni a föld alatti mély csend,
16    18|             szabad volt bizonyosnak venni, senki sem kételkedhetett
17    19|    rézpitykét, azt mikor fel akarod venni, észreveszed, hogy egy vékony
18    20|             is lehet valami hasznát venni.~Ez az üdvös foglalkozás
19    22|      szerető. Azt is számba kellett venni, hogy nemrég kelt föl súlyos
20    28|              melyet önnek gondolóra venni éppen úgy érdekében áll,
21    29|            végtelenül szívére tudta venni, hogy a rafinált cukorban
22    30|     kavicsot, amit öntől el akartam venni, markába szorított, s nevetett
23    31|       hetivásárba megyek, csirkéket venni.~– Ahhaha! Ön csirkéket
24    31|           ebben önnek is részt kell venni – erősíté Blumné.~– Hogyan;
25    31|             Blumné.~– Hogyan; részt venni?~– Önnek is rá kell tenni
26    32|         tetszett neki kegyedet nőül venni, s azért a múló örömért,
27    33|       Szerafin oktalan megbántásnak venni?~– Oh, te boldoggá fogod