Fejezet
1 2| Duna-partra sietnek; ott vár egy csónak készen, az átszállítja
2 2| iskolatársunk volt; készen vár tanúival, s egy óra alatt
3 5| partra, s maga sem tudja, mi vár rá.~Csak nagy későre fut
4 7| de a vérszomjú idő nem vár. Tegnap volt az utolsó nap.
5 8| városba, melyet kétoldalt vár vesz körül, minden utcán
6 8| Bárzsing úr pedig csörtetett a vár felé.~A város és az ó fellegvár
7 8| szemével kísérni.~A víhatatlan vár őrsége akkoriban igen kevés
8 8| mondanak, s hat ágyúlövés a vár fokáról felelt a riadóra,
9 8| pillanat múlva az őrség fele a vár laktetőin volt, azokat oltalmazta.~
10 8| volt, azok fenn álltak a vár palotái tetején, s azokat
11 9| volt az utcán, s sietett a vár felé vezető úton.~Ő, aki
12 11| ellenkezőjébe csapott át; amióta a vár föl van mentve, valami kegyetlenség
13 13| rögtön velem. A kapuban vár kocsim. Amint a szabadba
14 15| csak egy újabb villanásra vár, hogy a menekülőkre tüzeljen.~
15 15| egyenruháikban siettek a vár felé. Judit hirtelen búcsút
16 16| kell vissza is jönni.~Ott vár a veszély előtt rejtőző
17 17| halálnak! álom ez! fölébredésre vár. E jégtetem nem a földé
18 19| már ott, tulajdonképpen a vár első átadásakor, s a helyiségekkel
19 22| Rab vagy, eredj, a te urad vár.~Judit kitántorgott a színpadra.
20 22| egyedül marad, és töprengve vár küldötteinek visszatérésére,
21 26| gyászolni. Ezért még valami vár rám, valami rossz, mert
22 27| gyászolni. Ezért még valami vár rám, valami rossz, mert
23 28| veszedelem alól; ő a komáromi vár kapitulációjakor jelen volt,
24 29| őket, nem tekint félre, vár csendesen a pillanatra,
25 32| elválás. Hogy mi jutalom vár reá érte, az az ő titka.
26 32| asszonyhoz, ki budoárjában vár reája.~Az, hogy Kolbay megjelenése
27 35| összeborzadt. – Ez „őreá” vár.~Hasztalan volt a szomszédok
|