Fejezet

 1     4|        lakói lettek. Harminc éve tűz emésztette meg; hamvaiból
 2     5|         ünnepélyes termekben; – „Tűz ütött-e ki?”~A magas épület
 3     8|          a vész haladásáról.~– A tűz a Megyercsi utcában ütött
 4     8|            Már a város közepén a tűz! – A tábori kórház is kigyulladt.~–
 5     8|          A kórházról átcsapott a tűz a megyeházára! – A tűz erre
 6     8|         a tűz a megyeházára! – A tűz erre fordul. A várat borítják
 7     8|      elmaradó égő városra néz. A tűz arcába világít, s oly rossz,
 8     8|    azután megint mintha a távoli tűz pokoli hőségét érezné mértföldnyi
 9     8|         mindenütt utána hordva a tűz világát; hanem egy felhő,
10     8|     térre, ahova nem jutott el a tűz, Szerafin kisasszonyt is
11     8|      végre lehet hajtani.~– De a tűz, uram!~– Mi bajom nekem
12    10|           Vajon elégett-e a nagy tűz katasztrófa alatt? Vagy
13    11|       azon szegletében, melyet a tűz nem hamvasztott el, állt
14    12|      osztoztak. Látni lehetett a tűz világánál, hogy huzakodnak
15    12|        más.~Csakhogy a máglyához tűz kell, s aki alkonyattól
16    12|          fogja előkeresni.~Igen. Tűz kapható volt és nem messze.
17    12|        közeledtére szétriadtak a tűz vad gyűlölői, s távolból
18    12|        mire a fűzfához ért, de a tűz eltartott odáig.~Midőn oly
19    12|       hogy tovább ne terjedjen a tűz, fel ne gyújtsa az egész
20    14|  rejtőzhetik, most is ég benne a tűz.~– Tűz?~– Igen. Hírlapok
21    14|        most is ég benne a tűz.~– Tűz?~– Igen. Hírlapok és affélék.~
22    15|   aközben bölcsen elhallgatva.~A tűz vígan pattogott már, a serpenyőben
23    16|      ablakokban világolt az esti tűz, mint fénybogárkák csillagai
24    16|       Judit a sötétből a pattogó tűz elé lépett, s a burkoló
25    25| asszonyom, ne tüzeskedjék…~– Nem tűz: – méreg van bennem idáig!
26    30|    poharában, mintha az is csupa tűz volna.~Minden trombita és
27    32|          mulatságos tanyáikat. A tűz után egész utcák maradtak