Fejezet
1 4| lakói lettek. Harminc éve tűz emésztette meg; hamvaiból
2 5| ünnepélyes termekben; – „Tűz ütött-e ki?”~A magas épület
3 8| a vész haladásáról.~– A tűz a Megyercsi utcában ütött
4 8| Már a város közepén a tűz! – A tábori kórház is kigyulladt.~–
5 8| A kórházról átcsapott a tűz a megyeházára! – A tűz erre
6 8| a tűz a megyeházára! – A tűz erre fordul. A várat borítják
7 8| elmaradó égő városra néz. A tűz arcába világít, s oly rossz,
8 8| azután megint mintha a távoli tűz pokoli hőségét érezné mértföldnyi
9 8| mindenütt utána hordva a tűz világát; hanem egy felhő,
10 8| térre, ahova nem jutott el a tűz, Szerafin kisasszonyt is
11 8| végre lehet hajtani.~– De a tűz, uram!~– Mi bajom nekem
12 10| Vajon elégett-e a nagy tűz katasztrófa alatt? Vagy
13 11| azon szegletében, melyet a tűz nem hamvasztott el, állt
14 12| osztoztak. Látni lehetett a tűz világánál, hogy huzakodnak
15 12| más.~Csakhogy a máglyához tűz kell, s aki alkonyattól
16 12| fogja előkeresni.~Igen. Tűz kapható volt és nem messze.
17 12| közeledtére szétriadtak a tűz vad gyűlölői, s távolból
18 12| mire a fűzfához ért, de a tűz eltartott odáig.~Midőn oly
19 12| hogy tovább ne terjedjen a tűz, fel ne gyújtsa az egész
20 14| rejtőzhetik, most is ég benne a tűz.~– Tűz?~– Igen. Hírlapok
21 14| most is ég benne a tűz.~– Tűz?~– Igen. Hírlapok és affélék.~
22 15| aközben bölcsen elhallgatva.~A tűz vígan pattogott már, a serpenyőben
23 16| ablakokban világolt az esti tűz, mint fénybogárkák csillagai
24 16| Judit a sötétből a pattogó tűz elé lépett, s a burkoló
25 25| asszonyom, ne tüzeskedjék…~– Nem tűz: – méreg van bennem idáig!
26 30| poharában, mintha az is csupa tűz volna.~Minden trombita és
27 32| mulatságos tanyáikat. A tűz után egész utcák maradtak
|