Fejezet
1 2| élethalálharc lesz belőle. Azt már tudod, hogy mit mondott Batthyány
2 2| hogy kicsoda.~– Dehogy tudod! Én tudom. Te sohasem tudsz
3 2| most bohóckodol?~– Szoktam. Tudod. – Aha! Kaptam valahára
4 2| Csak úgy mondtam, mert tudod, ezek a bolond emberek most
5 3| legszabadelvűbb férfia. Tudod, milyen fáklyászenét kapott,
6 3| őt verned a fejedből. Azt tudod, hogy atyád nagyon szigorú
7 3| végrendeletét elkészíteni. Tudod jól, hogy e végrendeletben
8 4| Nem jössz velem?~– Azt jól tudod.~– Hát kívánod, hogy veled
9 4| valami baj történik vele. Tudod, hogy én minden ilyen ünnepélynél
10 7| keresett nekem szállást?~– Tudod, ez neked nagyon szűk, és
11 7| s azután odaült mellé.~– Tudod, hová! – szólt a kocsisnak.
12 13| Több nap nem virrad reám; tudod, hogy nincs miért tovább
13 13| idáig is.~– És miért jöttél? Tudod, hogy itt a végzetnek a
14 18| rejté, hogy kitüntesse. – Tudod, hogy minő gyöngéd viszony
15 18| már?~– Nem biz én. A pénz, tudod, nálam nemigen hányja-veti
16 26| szólt Béla –, most már tudod, amit tudni akartál; hanem
17 27| szólt Béla –, most már tudod, amit tudni akartál; hanem
18 30| furcsa gyerek az.~– Hát tudod mit? Ne hozd neki elő ezt
19 30| pozíciójába teszi le magát.~– Tudod – szólt Béla kitérőleg –,
20 31| lelkeket bizonnyal nem. Tudod, kedves leányom, én még
21 33| ebédelsz. Mármost hitesd el, ha tudod, egy asszonnyal, hogy nem
22 33| olvastad? – kérdé Béla.~– Tudod, hogy azon idő óta, amikor
23 34| férfiszobába való. Mert tudod sok olyan pofa van a világon,
24 34| szívem szerint mondhatom.~– Tudod, pajtás – szólt Pusztafi
25 34| és te egyedül vagy. Mert tudod, a becsületes asszonyokat
26 34| Béla csodálkozva.~– Hát, tudod, holmi ostobaságokat írtam
27 34| vannak régi jó barátai, – tudod, jó barátai! – Többek közt
|