Fejezet
1 1| hozzájuk, s titokban elmondá nekik, miszerint ő megtudta, hogy „
2 2| zsírban főtt spongyát adok nekik, ha jobban nem szoktatod.
3 5| utoléri őket. Egy szót mond nekik, arra a zene töredezetten
4 5| mert talán nem mondta volna nekik, ha megismeri.~– Leszakadt
5 8| pallizádáknak.~– Hiszen, ha kell nekik, hát csak vigyék – szólt
6 12| volna, az megmondta volna nekik, hol van két előkelő menekült
7 13| előtt, szénát elébb adjon nekik, azután abrakot; a rudas
8 13| törjék.~Még senki sem mondta nekik, hogy mi elől fut, de ők
9 13| először nagy pénzt ígérve nekik, ha visszafordulnak; utóbb
10 15| villámlobbanás megmutatta nekik, hogy mind a két parttól
11 17| hiszen nem az övék! Nem nekik fáj.~– De az istenért! Mit
12 18| volt az, aki azt izente nekik, hogy csak tessék „mulatni”
13 18| őrtálló katonák nem szóltak nekik, látták, hogy a házhoz tartozandók.~
14 18| vannak.~– S mit használ az nekik?~– Hát akadhat néha olyan
15 18| egy pár forintost dug be nekik a rácson, mikor a katona
16 18| írószereket pedig tilos nekik adni, mert valami kárt tehetnének
17 21| illatot, saját hazájukban van nekik.~– Hát ön nem tudja, hogyan
18 22| lássam.”~Béla megbocsátott nekik, s ismét visszatámaszkodott
19 33| vesztek! Így jó. Meg van nekik fizetve valahára! Óh, sok
20 34| védte magát, vagy segített nekik a vádat súlyosbítani.~Egy
21 34| elutasítani, nem mondja nekik, hogy dolgozhatnának még.
22 34| foltozott. Szerafin szokott nekik aprópénzt adni, ha megszólítják,
23 34| Ezután, ah, ezután nem fog nekik adni semmit; mert nem fog
24 34| halnod.”~– S te nem hittél nekik?~– Hisz éppen azért teszem,
25 34| Olyan gorombaságokat mondok nekik, hogy a szívem tágul bele.
26 35| fehércselédeit, s mondjad nekik, hogy hozzanak illatos ecetet,
27 Ut| barátaimmal; nagyon tetszett nekik. Szerző beleegyezésével
|