Fejezet

 1    El|  hullanak, az árvák sóhajait, hová repülnek; azok mind-mind
 2     4|       szegény hajdúk hivatala hová alacsonyul le!~Hanem azért
 3     6|    van e szándéknak. Kihez és hová kell fordulnom?~Pusztafi
 4     7|       szeretőd vagyok). Igen; hová akarsz?~– Sétakocsizásra.~–
 5     7| azután odaült mellé.~– Tudod, hová! – szólt a kocsisnak. A
 6     7|     hozzá megindult hangon.~– Hová?~– A templomba megyünk –
 7     7|     szólót nem is tudta, hogy hová intézze.~És azután felegyenesedett,
 8     9|     volt testüknek, lelküknek hová lenni, hát aztán Lávayné
 9     9|    már többen állták útját.~– Hová akar asszonyság? – tréfálózának
10    10|       ládát is magával vitte.~Hová lett azután, mit tett az
11    10|        a régi jó pajtásokról? Hová lett Pusztafi, merre ment
12    10|   Pusztafi, merre ment Lávay, hová lett a kis dadogó?~Melchior
13    10|     volt írva.~Igen, de akkor hová tette a rábízott izenetet?~
14    10|    tette a rábízott izenetet?~Hová? A fejébe. Megtanulta könyv
15    13|        mintha kérdené, hát ti hová akartok vesztetekre jutni.~
16    14|     szemeibe, ha arra gondolt hová lett az a gyönyörű hollófekete
17    15|  sekély helyet kelle keresni, hová a hullám tajtékot túrva
18    18|       került azon éj óta elő.~Hová lett? Őt is elsöpörte-e
19    18|     magukkal vitték, ki tudja hová? Vagy talán legrövidebb
20    19|       s kiseperte az ajtón.~– Hová tegyem a gyertyát, hogy
21    20|     velem kell jönni.~– Aztán hová?~– Majd megmondom akkor;
22    20|    hogy „dobzse”.~– Hát aztán hová lettek?~– Igenis. Hát magukkal
23    30|        Bizony úgy. Szegények, hová lettek? No majd ha egyszer
24    31|       szólt Judit szárazon.~– Hová indult most? Elkísérem odáig.
25    32|    utazik, és nem mondja meg, hová. Én tudom, hogy hová. –
26    32|     meg, hová. Én tudom, hogy hová. – Fertőyné válni akar férjétől,
27    34|      hogy műveidet megvették? Hová hagyott el büszkeséged?~–