Fejezet
1 1| férfiak arcán, mintha megannyi halott ülne ott körül, néma és
2 3| szép volt – miként egy szép halott.~Bárzsing úr azzal vélt
3 5| belé; – akárki volt, az már halott…~És most Judit idegeit megszállta
4 9| elvesztettem már. Férjem rég halott, házam por és hamu, fiam
5 12| úszkálnak körülem, ismerős halott arcok szállnak a vízfenékre
6 12| levethetné. Kötve lesz egy halott emberhez halálig.~– Ejh,
7 12| hasztalan, a kéz hűlt át a halott szív hidegétől.~Ekkor aztán
8 12| én eltemetlek az égbe!…~A halott feje előrehanyatlott, mintha
9 17| A két halott~Tehát már most mind a kettő
10 17| felett jár; de azért mégis halott, és semmi joga az élethez
11 17| hogyan lehet az, hogy egy halott, kinek minden vércseppje
12 17| suttogják: „Milyen szép halott, hogy illik homlokára a
13 17| az az üldözött kezébe?~A halott homloka hideg volt, és e
14 17| fennmarad virrasztani a halott mellett.~A háziasszony ígérte,
15 17| hosszú, a szoba hideg, a halott közelléte még hidegebb.
16 17| éjszaka? Szobáját a szegény halott számára kellett elfoglalnunk.~–
17 17| Nekem nem lesz, én a halott mellett virrasztok.~– Hideg
18 17| letelepült aludni. Éppen a halott feje fölött választá fekhelyét.~
19 17| választá fekhelyét.~És a halott mindezt jól hallá.~És az
20 17| nyelvem nem tud megmozdulni… Halott vagyok… Elevenen tesznek
21 17| Judit! Juditom!”~És a halott megismeré férje hangját.~
22 17| selyemszálas szempilláit a halott, és halvány pír kezdett
23 17| Mi történt?~– Nézze ön. A halott magához tért – szól rámutatva
24 22| mozdította. Úgy ült ott, mint egy halott. Arcán az a végtelenség
25 23| feküdt. Olyan szép kis fehér halott volt.~Úgy haragudtam rá,
26 34| álmairól. Ez álmok nem a halott visszatérő arcával vesződtek
27 35| hanem élő ember.~Nem egy halott, aki sírjából visszatér;
|