Fejezet
1 1| sincsenek; s előttem az élet, s velem a munkakedv.~–
2 1| Szerafin, de ez nyilvános élet, s mi köze ennek az én magánéletemhez?~–
3 2| gyermekének. Szerelem nélküli élet a pokol. Kegyednek menekülni
4 3| Ámde ha fél évszázados élet állana is még előttem, még
5 5| bizonyára Hargitay arcán az élet maga sugárzik. Ilyen tekintet
6 5| gondolatja támadt, hogy az élet nagyon szép.~Megmenekülni!
7 5| kedvese az életnek és az élet hosszú rejtelmeinek rabolja
8 7| Új élet~Néhány hónapig tartott az
9 7| azt, mennyi poézis van az élet prózájában!~Mikor az ifjú
10 8| velünk, odabenn van a víg élet.~A zászlóaljparancsnok el
11 10| csaták sorsához, a politikai élet nagy rendületeihez, benne
12 11| bagolyodút, már csak az élet unalmai végett is, a veszélyt
13 14| világ!” A hajdani pompás víg élet az úri házban otthon; a
14 15| úgysem sokat ér már ezután az élet; de a más veszedelmét nem
15 17| temetni. Tehát itt a minden élet titkának megfejtője, a halál.~
16 17| gondolat ereje, az állati élet érzete, akként vett magának
17 17| fekete szemeivel.~Nem az élet öntudó tekintése volt az,
18 23| kettészakadt közöttünk az élet, úgy folytatja azt tovább
19 24| vetélytársakat fürkészni.~Pedig az élet prózája fantomokkal ki nem
20 25| egyedül, akkor most más élet volna itten.~Az a szerencséje
21 29| gyermekeket nem törte meg sem az élet, sem az átok, az ő szívük
22 30| Szerafin, kegyed még mindig az élet költészetében él, s elfeledi,
23 30| mit csinálnak? Ez ám az élet! Az entr’act. Ott reggeltől
24 34| Öröm, vígság, könnyelmű élet! Ki mondaná, hogy rosszul
25 34| Jól van minden. Szép az élet. Hát vezess az odúdba, hol
26 34| Látod, milyen bolond az élet, édes fiam – szólt azután
27 34| folytatom. Nagyon szép az élet. A világ tökéletes. Hova
|