Fejezet
1 2| a száját betömni; törték biz ezek magukat illendően,
2 2| otthon ülő kisfiú; hanem hát biz ez megváltozik, ha a fiúk
3 9| Odafenn jár Selmec tájékán. Biz a sokat fázik, és fárad,
4 10| kitalálták. Elnevette magát.~– Biz ebben elfér akármennyi.~–
5 10| azt felelte, hogy látta biz azt.~– Ugyan kérlek igen
6 10| Melchior megköszönte. „Biz az jó lesz.”~A százasok
7 14| a leánya vagyok.~– Igaz biz az. Ejnye, hogy a beszédedről
8 17| őrmester úr.~– Köszönöm, a biz elkel. Mikor az ember egész
9 18| Fertőy ekkor nagy úr volt. Biz én nem is tudom már micsoda?
10 18| ember megszólta érte, hogy biz az még korán volt, hogy
11 18| te is tetted már?~– Nem biz én. A pénz, tudod, nálam
12 19| Hubertnek referál, hogy biz egy palack pálinka eltörött,
13 20| nagyasszony.~– Nem adok biz én – felelt meg hirtelen
14 24| végrendeletünk elégett?~– Hamuvá lett biz az, a megyeház elpusztulásakor.~–
15 24| ragasztani.~– Tökéletes hamisítás biz ez; hanem hát engedjen ön
16 25| Lávaynét.~Szomorú kert volt biz ez, éppen olyan vén fák,
17 29| már veresnek termett; mert biz ez nem volt egyéb, mint
18 29| úgy csügg róluk a ponyva. Biz az keserves kenyér; kegyed
19 31| a válasszal, nézték; de biz az ákombák, amit ott hagyott
20 31| természetességgel mind a két zsebét; biz azokban nem volt egyéb egy
21 34| mondja, hogy „az ám”. Hát biz én két rendbeli izenetet
22 34| csakugyan meghalt?~– Meg biz az. Én temettem el. Római
23 34| kérlek mondd el.~– Nem mondok biz én egy szót se. Tréfa volt
24 34| állapotot.~– Bajtárs: e biz úgy van. Mikor az ember
25 35| torzonborz ember állt előtte.~– Biz úgy, öcsém, csak nyargalj,
26 35| végignézte az alakot.~– Biz öcsém, én most jövök egy
27 35| fogom kérni.~– Sohase kérd biz azt, mit nyernél vele. Te
|