Fejezet

 1    El|  életregény, minden családi dráma annyira össze van nőve a nemzet
 2     1|          hogy az Szerafin mamája, annyira elütnek egymástól. A mama
 3     1|  Szerafint a hallgatás egy percre annyira kivette nyugalmából, hogy
 4     2|        barátnak még olvasmánya is annyira ugyanegy volt, hogy az ilyen
 5     3|          érezte magát, hogy ő, ki annyira hírhedett lett a megyében
 6     6|           Petur bán szavainak.~Ha annyira el nem lett volna mélyedve
 7    10|    étterembe. Alig kapott helyet, annyira tele volt minden asztal
 8    15|  Szerencsénkre a Nyitra és Zsitva annyira ki van most apadva, hogy
 9    15|         figyelmesek, s nem veszik annyira szemügyre az embert.~Azt
10    20|         dohányföldek?~Az öregurat annyira kivette ez a váratlan riposzt
11    21|         dolgát, most azonban vagy annyira megszaporodtak a haza viszontagságai,
12    21|         haza viszontagságai, vagy annyira elfáradtak a férfiak, hogy
13    21|           meghunyászkodást mégsem annyira vinni, hogy a speciális
14    21| jellegüket, s az utolsó szavaknál annyira elfeledkezik magáról, hogy
15    22|           imádó s a féltékeny nő.~Annyira már mindenki rájött, hogy
16    23|          volna hírét nem hallani, annyira a világ szeme előtt járt.~
17    25|        pedig úgy van. És még csak annyira sem törekedik titkolni a
18    25|        törött volna, nem zokulnám annyira, mint ezt a pirulást. –
19    29|         kubinszkiak sincsenek; mi annyira szeretjük egymást, hogy
20    31|     míveli ki szellemét életében, annyira fokozódnak képességei halála
21    32| ragadtatva az által, hogy Lávayné annyira bízott egyenes lelkében
22    32|       Szerafin az utóbbi napokban annyira el volt telve új fantazmáival,
23    32|           mert az rossz.~Szerafin annyira beleélte magát egy határozatlan,
24    32|          módjukban állt egymáshoz annyira közelíteni, ahol „enyim –
25    32|    elhallgattatás történt), éppen annyira előzékeny lett a válóper
26    33|           kezet szorongatott, sőt annyira vetemedett, hogy Blum úrtól
27    35|          azt tőle nem várhatom, s annyira mégsem vethetett meg, hogy