Fejezet

 1     8|         nyüzsgést, s hidegvérrel monda~– Aki azonban helyét elhagyván,
 2     9|        asszonyság aztán sóhajtva monda: „Bárcsak a Béla ne volna
 3     9|  sürgetős dolga van.~– Jól van – monda az öregasszony –, várni
 4     9|          familiáris nyájassággal monda:~– De kedves asszonynéném,
 5    10|    jövevény előtt, s halk hangon monda:~– Nem adnék belőlük egyet
 6    11|      bácsi, hogy minő baja van – monda Szerafin kissé szomorúbban.~–
 7    12|          a rekettye közé jutni – monda ekkor Pusztafi bajtársának. –
 8    12|        le magadat a vízfenékre – monda Pusztafi Róbertnek; maga
 9    12| derekához támasztá, és bátorítva monda neki: „Róbert, most már
10    13|          vissza!~– Csak előre! – monda Judit szilárdul kocsisának,
11    14|          csendes szemrehányással monda Juditnak:~– Ön bizalmatlankodott
12    14|         s azt erősen megszorítva monda:~– Egyedül van ön?~– Egyes-egyedül.~–
13    14|         korsót a kútnál vízzel – monda Kapor uram, s tetszett neki
14    15|     előtt Judit.~– Itt a gazda – monda András.~– Az istenre kérem
15    15|             Azt majd viszem én – monda Judit –, úgyis az én dolgom
16    15|         mert csurom víz vagyok – monda Judit.~– Tessék az első
17    15|          mint a te kotyvalékod – monda András gazda, miután maga
18    16|        örömtelt, reszkető hangon monda egyszerű kísérőjének:~–
19    18|       együtt a Róbert haláláróli monda, százféle változataival,
20    20|           Majd visszaharagszik – monda a jó öreg asszonyság, s
21    24|             Higgye el ön nekem – monda Fertőy –, hogy amennyire
22    30|         s zokogó szemrehányással monda neki:~– Mi szükség volt
23    30|          Volozov herceg örvendve monda magában:~– Pompásan kezdődik!
24    33|         a törvény szolgáinak, és monda:~– Ezt a két urat, két külön
25    35|        tudhatott meg.~– Bruder – monda neki a kilépő költő –, hívd
26    35|       Csodálatos esetről jövök – monda a kis doktor –, most tartottunk