1-500 | 501-654
Fejezet
1 El| frivol ne legyen.~Kérdezzétek meg a családi szakadások okait –
2 El| visszavezetni.~Kérdezzétek meg nagy jellemek kiemelkedését,
3 El| fogtok találni.~Kérdezzétek meg a feldúlt életpályák viszontagságait,
4 El| viszontagságait, kérdezzétek meg az elszegényült falvak urát –
5 1| nem is azért különböztetik meg a házakat a többi mellettök
6 1| arcaikkal különbözteték meg magukat a polgáriaktól,
7 1| alakú arcszakállt hagyva meg szabály szerint.~A zöld
8 1| moniteurjei; mindkét félnek meg levén a maga vidéki levelezői
9 1| Szerafin kisasszonnyal nyitotta meg a táncot, s emlékül egy
10 1| honi kelmékben jelenjenek meg.~Hanem az újabb időkben
11 1| példabeszéd azt mondja: „Ha meg akarod ismerni magadat,
12 1| vagy.”~Ha tehát okvetlen meg kell tudnunk, mi történik
13 1| szalmaszín kesztyűt, s várjuk meg azt az ismerős barátunkat,
14 1| látogatókat illik.~Egy kissé ugyan meg fogjuk ezzel a barátunkkal
15 1| célzó gúnynév használtatik, meg kell magyaráznunk, hogy
16 1| a kisasszonnyal.~– No én meg a huszártul tudom, akinek
17 1| ugyan már minek mondaná ő meg ezeknek a parasztoknak az
18 1| elébb benyitott, belépett, meg kilépett, s avval elszaladt,
19 1| hosszúra kapva a pofáját – ezt meg kell mondanom odabenn; hisz
20 1| szétesik, aki nem szokta még meg nevetni – némán.~A figyelmeztető
21 1| ismerős mosolygással nyitja meg előtte a terem ajtaját.~
22 1| most szavalni – jegyzi meg rá hamis mosolygással Blumné
23 1| históriával is ott állt meg, ahol a bécsi kongresszuson
24 1| kedély nehezen érti azt meg, hogy mi a sértő.~Az elébbeni
25 1| szeretik a poétákat, a poéták meg a jó bort, s Neszmély ide
26 1| racionalista; azért nem szűnt meg keresztyén lenni.~– De én
27 1| Charlotte mindannyiszor meg van győződve sejtelmei helyessége
28 1| mert?… No de ön ne haljon meg, inkább beszéljünk másról.
29 1| magánéletemhez?~– Mindjárt meg fogja ön érteni. Hargitayné,
30 1| alak egy olyan férj, akit meg lehet vetni.~– Ah, Szerafin,
31 1| tárgyával, s csak azután érté meg a fordulatot, midőn háta
32 1| hallotta, egy szót sem tudott meg belőle.~Nyílt, őszinte sima
33 1| gonoszul hunyorítva Fertőy.~– Meg a harmadik – viszonzá még
34 1| magad mégy hozzá, akkor meg téged tehet tönkre.~– Azt
35 2| akkor aztán itt dicsőülsz meg az Úrban. Most tehát azért
36 2| nem mondom; azt már tanuld meg. Te azt hiszed, hogy ez
37 2| szamártól tudakozódtam felőled meg Juditod felől; a bivaly
38 2| ki a tigrisek farkát is meg meri cibálni, mikor tudniillik
39 2| a szófogadó gyermek, aki meg szokta kérdeni, szabad-e
40 2| Egyébiránt büszke rá, s meg van győződve felőle, hogy
41 2| dicsekszik vele, mert ő meg hármat adott ellenfelének
42 2| más elretten, és „feszítsd meg”-et kiált, óh, mint dobog
43 2| Pusztafi úr, nekem nem vallja meg, mivel szokott Béla élni
44 2| Béla élni Pesten. Én is meg tudom ám azt készíteni,
45 2| nála nélkül, ha egy nap meg nem látogatta őket, most
46 2| kik közül egy sem halt meg a nyolcvan éven alul. Bár
47 2| hogy felét sem érdemli meg.~– De mikor énnekem nincs
48 2| férfi, ki ellenségeinek meg tud felelni.~– Óh, azt szeretném
49 2| Pusztafira, hogy mondja meg mindenütt, amerre csak jár,
50 2| botjával védve magát. – Mindig meg akarnak enni, mikor ide
51 2| vissza azt a jegyet, s mondja meg a nemes fiatalságnak, hogy
52 2| epithetonnal keresztelni meg: „csinos kis”.)~– Igen! –
53 2| Hát a drámára?~– Arról meg azt mondta, hogy „ugyan
54 2| rá felelni, hogy magát se meg ne alázza, se el ne árulja.~–
55 3| most van az utolsó óra: ha meg nem gondolod magadat, meglátod,
56 3| abba ő belehal. Gondold meg, ha egyszer az találna vele
57 3| hogy ki az a Pusztafi, meg annak a ligája? Költő? Igen,
58 3| ember: amit ő kimond, azt meg nem másítja soha. Ma három
59 3| órára jön el hozzá a bátyám meg Bárzsing, végrendeletét
60 3| hogy e végrendeletben úgy meg lesz kötve a kezed, hogy
61 3| nyalábra foga, s úgy oldá meg a kérdést, hogy a legszebb
62 3| lesz, ha a gyöngyfüzért meg a rózsakoszorút a diadém
63 3| feltöretlenül.~– Csak tartsd meg magadnak, ha hozzád volt
64 3| olvas.~Csak egy percre állt meg, hogy a levélből kitekintsen,
65 3| hajította azt.~– Mondja meg Pusztafi úrnak, hogy én
66 3| készen. Ti ketten tudjátok meg, mi van benne, mert tudnotok
67 3| megbocsásson, én mégis nem állhatom meg, hogy elhallgassam. Kedves
68 3| miszerint én még sokáig élhetek, meg kell önnek jegyeznem, hogy
69 3| ősöm rögtöni halállal halt meg. Az én családomban nem szoktak
70 3| még előttem, még akkor is meg kellene tennem, amire magamat
71 3| gyűlölöm e fiatalembert, de meg akarom mutatni, hogy van
72 3| ember, ha valaki nem tartja meg a szavát.~– Óh, tehát megint
73 3| De ha őfensége szólítja meg kegyedet, akkor mégis kell
74 3| nem ettél. Bajod van?~– Meg akarom szokni az éhezést –
75 4| az ünnepjárat hevélyében meg ne bolygassa.~Az ünnepély
76 4| halljam én.~– Jól van. Halld meg. Körülbelül így szóltam
77 4| Harminc éve tűz emésztette meg; hamvaiból ismét újra támadt.
78 4| bűvkörébe lépj be, és maradj meg abban, mert aki azon belül
79 4| Márton huszár nem szűnt meg egykori kegyencét pártfogolni.~–
80 4| akar szokni.~Lávay szemei meg nem tudtak válni Judit szilfidi
81 4| összeszorult. Itt már erősen meg is szaporodott azokkal az
82 4| borzasztó ordítás, minő száz meg száz megölt ember utolsó
83 5| rohanni; a nádor ragadta meg és tartóztatá vissza, magával
84 5| megérkezett a gőzös. Most történik meg az elfogadás. Most megszólalnak
85 5| zene s a harangszó marad meg.~Hargitay azt számítja,
86 5| meghalni. Nem ijeszté őt meg a pillanat rémképe, egész
87 5| gondolkodni képes? s rég meg volt barátkozva e hideg,
88 5| arc és alak.~És még e száz meg száz arc és alak élt! Még
89 5| erős karja által mentetni meg a halálból, akiért meg akart
90 5| mentetni meg a halálból, akiért meg akart halni! Ez az érzés,
91 5| egy erőszakos kéz ragadta meg a lábát…~Judit zsibbadni
92 6| észrevenni, mikor virradt meg.~– Hát csak bocsássa be
93 6| arcvonásaiban. Szándékom nem nyerte meg tetszését.~– Óh, miért nem? –
94 6| kitűnni.~– És már most mondja meg kegyed, mi oka van ez elhatározásra?~–
95 6| Tegnap abban egyeztünk meg, hogy kegyed egy tragédiában
96 6| esernyővel haladt előre.~– Álljon meg kedves polgártársam. Mi
97 6| esernyőjét. Az én nevem meg Pusztafi.~– Óh, kérem. Ezer
98 6| Méltóztassék.~– A színháznál meg foga kapni.~– Óh, nem sietős.~
99 6| bántsátok őt!”~Óh, milyen nagyon meg fog bukni! – Már elsőt csengetnek
100 6| Pusztafit akarta látni, meg Lávayt, meg a mai nap szónokait
101 6| akarta látni, meg Lávayt, meg a mai nap szónokait mind.
102 6| elkésett dalhang sem zavart meg.~De e nyugodt éj Juditot
103 7| keveredjék.~Tehát ennyire meg van már rágva jó hírneve?
104 7| ő ezt mind nem mondhatja meg neki.~De hát elhagyja-e
105 7| éppen oly forrón szorítá meg kezét, mint mikor még nem
106 7| keresztül és a te kezeden át, meg kell azt tudnia a te szívednek,
107 7| gondolta, hogy kedvesét még meg fogja lepni ébresztő csókjával,
108 7| s megdöbbenve pillanta meg egy levelet az íróasztalon,
109 7| fogsz keresni számomra. Meg akartam várni menyegzőnk
110 7| mint csók; ki számlálhatta meg?~És azután összekulcsolt
111 7| Hogy az nem történhetett meg, hogy vőlegények az esküvő
112 8| nemzetiszínűre van festve, csóválja meg a fejét; azt is tán csak
113 8| Bárzsingot, s jön errefelé, amaz meg odább megy, ököllel fenyegetve
114 8| őrnagy uram? – szólítja meg az előtte elhaladót az öreg
115 8| van, édes lelkem. Áldja meg az isten. Lássa, hogy megcsúfoltak!
116 8| Tegnap a hízó kergette meg az üszőborjút, a héten egyik
117 8| a szándékkal telepedtek meg abban, hogy ha kell, vérüket
118 8| szereti minden ember.~Aztán meg, hogy az ilyen várakat nem
119 8| csak egy cseppet, aztán meg a másodikat, a harmadikat.~
120 8| hogyan kell, egyszer-kétszer, meg ne tanulja. Pedig ő sem
121 8| soha, múlt héten tanulta meg az egész tudományt egy Dommiguel-káplártól;
122 8| futni nem akart.~– Álljon meg egy szóra, Kapor uram.~–
123 8| bámulókat aztán Kapor uram meg a többi jókedvű hazafiak
124 8| kondult a harang. Ez mondja meg az igazat.~Számlálták: –
125 8| igazat.~Számlálták: – hát ez meg tizenhármat ütött.~No annyi
126 8| tegye kezéből, s helyéből meg ne mozduljon.~A sáncon állt
127 8| De azért kötelességünkről meg nem feledkeztünk. Talán
128 8| a szemöldöke sem mozdult meg bele.~A várban és városban
129 8| oly ádáz vonásokat világít meg azon, hogy alig merjük ráfogni,
130 8| utazó összerezzenve fordul meg ülésében, s arca, mely most
131 8| lángban állnak, alig maradt meg egy negyedrésze az egésznek.~–
132 8| házat oly feltétellel hagyta meg neki, hogy abban végső ínség
133 8| levegőt azokon keresztül.~– Meg is tettem már az intézkedéseket –
134 9| volt, amikor százezer ember meg a másik százezer ember okvetlenül
135 9| gondoltak arra, hogy talán meg is kellene egymást látogatni.
136 9| rekesztékben fekhelyéről meg nem mozdulva, folyvást nyögött
137 9| holnap ott marasztalják meg ebédre. Azonkívül meg két
138 9| marasztalják meg ebédre. Azonkívül meg két rendes zsellérje is
139 9| a konyhát; szolgabíró úr meg mindennap, este, mikor sötétedik,
140 9| imáját, hogy az isten őrizze meg, védje meg, vezesse mindenütt
141 9| isten őrizze meg, védje meg, vezesse mindenütt kedves
142 9| parton túl? Ki él? Ki halt meg? Látta-e ezt, beszélt-e
143 9| hírgalambokat rendesen Lávayné is meg szokta vendégelni fagunyhójában.~
144 9| róla, tudtán kívül történt meg rajta.~Megint néhány hét
145 9| hallottak Béláról? Mondják meg hát, az isten is áldja meg.~
146 9| meg hát, az isten is áldja meg.~Fiskális öcsém inkább vállalkozott
147 9| elferdítések diplomatice meg vannak engedve.~– Él és
148 9| mondogatá csendesen. – Meg akarom lőni azt az embert! –
149 9| menjen be hozzá, és mondja meg neki, hogy itt van Lávayné,
150 9| közül, ki tisztelettel hajtá meg magát előtte, s ígérte,
151 9| szalmaszék is volt a szobában, meg egy festetlen asztal.~Itt
152 9| szobáiból.~Ismét egy ajtó nyílt meg Lávayné előtt. Most már
153 9| hozzá közel.~– Ez asszony meg akarja az urat gátolni abban,
154 9| csak a becsület van még meg; azt nem adom oda. Ön egyenesen
155 9| megesküdhetett rá akárki, hogy bizony meg is fogja tenni.~Ily tragikomikus
156 9| gratulálok hozzá önnek is meg nekünk is.~Azzal segédjét
157 9| nem beszélte volna, talán meg sem tudta volna senki, hogy
158 10| odább utaztatott; – másikat meg úgy egy helyhez ragasztott,
159 10| újra férjhez adta. – Másutt meg egymást rég szerető szíveket
160 10| holdon is túl voltak; – más meg annyi pénzhez jutott, alig
161 10| hatóság volt már ott, aki meg az új álláspontot nem fogta
162 10| gyümölcs az ő számára érett meg, csakhogy nem lehetett hozzáférni.~
163 10| amik soha nyomtatásban meg nem jelenhettek; itt beszéltek
164 10| minőségben, itt ismerkedék meg egy kicsi sánta ifjúval,
165 10| menni, járj utána, tudakozd meg szépszerével attól a táblabírótól,
166 10| szövetségeseinek; kívül nem látszott meg a tojáson semmi, de a kemény
167 10| régi douanier vizsgálta meg a keresztülutazókat, kinek
168 10| sok évi gyakorlat tanítá meg már mindazon fortélyokat,
169 10| Ugyan kérem, mutassa meg.~Melchior kész volt a felhívásnak
170 10| eszem, hogy ezt ne fojtsam meg – nevetett a korcsmáros
171 10| forintjáért. Nem ismeri meg sülve.~Ez igen természetes
172 10| pávát süttettek, a fejét meg a farkát épen szokták hagyni,
173 10| korcsmában rászedték, hát tudja meg, hogy nem a pávafarkú galambot
174 10| pávafarkú galambot süttettem ám meg, hanem csak egy fiókot,
175 11| irányba repülnek; de ő maga meg sem mozdult az ablakból.~
176 11| Kolbay bácsi – szólalt meg erre a legcsengőbb, leghamiskásabb
177 11| Zeleji Róbert – szólalt meg akkor a tiszt maga ismerős
178 11| valami kegyetlenség szállta meg, ölni és halomra mészároltatni
179 11| hangon kérte:~– Tegye ön meg ez áldozatot Szerafin kedvéért.~
180 11| Róbertné, akinek férje ilyen meg ilyen vitéz volt; balladákat
181 11| és a szerencsétlenségben meg fogja őt vetni – és arról
182 11| őt vetni – és arról tudja meg, hogy az nem volt szerelem!~–
183 11| utolsó kápolnában esküdtek meg, mely körül a téli sátrak
184 11| építve, s amit épen hagyott meg az ostrom. Semmi rokon sem
185 12| kiáltani: „itt vannak, fogjátok meg!” – az iszap megfojtotta.~
186 12| valami. Bajtárs, nekem itt meg kell halnom.~– Legyen erős
187 12| neki ez ereklyét, mondd meg neki a napot, melyen kimúltam,
188 12| ígéretet egy kézszorításban meg kelle néki tenni.~A kozákok
189 12| Hagyj itt meghalnom… Neked meg „kell” menekülnöd, hogy
190 12| felelt rá semmit – mert meg volt halva.~Pusztafi megtapintá
191 12| rideg és fagyos. Bizony meg volt ő halva jól.~A kartács
192 12| náluknál rosszabb ember meg nem háboríthat ottan. Nem
193 12| körüle.~A máglya kész, csak meg kell gyújtani, s azután
194 12| szeme láttára! Pedig annak meg kell lenni.~Meztelen kardját
195 12| találna itt reá? Ki tudhatná meg ezt?~És ha a megmenekült
196 13| Béla meglepetten ragadta meg a fehér kezet, s hátratekinte…
197 13| perccel hamarább érkezem meg, mint az.~Béla nem állhatta
198 13| mint az.~Béla nem állhatta meg, hogy ne sírjon, mint egy
199 13| csupán te vagy; tégedet meg kell szabadítanom. Életemnek
200 13| jutunk tovább? hol állunk meg? mi történik azután? az
201 13| A nő oly erővel ragadta meg e szavaknál férje karját,
202 13| menekülni nincs mód, ha meg kell halni én is ott leszek!~–
203 13| elszakítani az életet, amikor azt meg tanulta vetni; hanem az,
204 13| kocsissal összejön a csárdában meg az istállóban, ne legyen
205 13| hangosan; aztán a lovakat meg ne itassa etetés előtt,
206 13| kiálta rá:~– Minek állunk meg az úton?~– El vagyunk veszve –
207 13| nem is hajtanak rá, akkor meg a fuvarosát arra akarta
208 13| akarta rábírni, hogy fordítsa meg ő is a rudat, s hajtasson
209 13| ismert rá arra az asszonyra meg a kocsisára?~– Nem én. Sohasem
210 13| Minek mennék én utánuk?~– Én meg akarom őket menteni.~– Vagy
211 13| veszve van már minden. Most meg forduljunk vissza a kozákokra,
212 13| ülésből, hogy az árokpartig meg sem állt; mire felszedte
213 13| elesni, s aki most újra meg fog menekülni. Bizonyosan
214 13| fog menekülni. Bizonyosan meg fog menekülni, mert hisz
215 13| rimánkodó siralomszavát meg nem érti; az, aki üszköt
216 13| félj, nem reszket az. Én meg tudlak ölni téged is, magam
217 13| neje kezét.~– És most ölelj meg, csókolj meg.~Béla hátrahajolt,
218 13| most ölelj meg, csókolj meg.~Béla hátrahajolt, neje
219 13| hosszú dárdáikról messziről meg lehet őket ismerni; fonott
220 13| én vigyázok rád, én öllek meg.”~A kozák csapat és a szekér
221 13| Ki tudja, hol pihentek meg végre?~
222 14| hát akkor abban nyugodott meg, hogy azoknak mind sokkal
223 14| lehetetlent kísértem is meg.~– Hogy reméli kegyed őt
224 14| van ottan?~– Óh, ne nézze meg, ne menjen oda – erőszakolá
225 14| mindenkitől félek. Bocsásson meg érte. Jóvá fogom tenni.
226 14| az őrülésre visz. Nekem meg kell őt szabadítanom! Ugye
227 14| Melchior, forrón szorítva meg barátja nejének kezét.~–
228 14| kezét.~– Akkor tudja ön meg, hogy mit akarok. E percben
229 14| benn vannak, azoknak sorsa meg van váltva, azoknak élete
230 14| hogy saját kezemet átkozta meg, mert ha ön nem teendi meg
231 14| meg, mert ha ön nem teendi meg nekem e szolgálatot, akkor
232 14| beszélt senki, pedig száz meg száz ember látta őt óra
233 14| sem estem le – szólt Judit meg nem szelídített hangulattal.~–
234 14| Köszönöm, jó Kapor bácsi, áldja meg az isten.~– Istennek ajánlom.~
235 14| egyedül jött.~Kapor uram meg akarta előzni a tudakozást,
236 14| én csak a lovakat itatom meg, azután mindjárt befogok
237 14| kezdetleges kísérlete. Egyszer meg is szólítá már a hátulsó
238 14| az országút.~– Fogózzál meg a lőcsben jól, húgám – dörmögé
239 14| előtt megszégyenítse; néha meg aztán eszébe jutott, hogy
240 14| szokott semmit inni.~Majd meg ismét, hogy kiverje az álmot
241 14| fölül, egy kis faluban állt meg kívül a csárdánál Kapor
242 14| az ember a felső szájából meg a szeme közé ne öntse a
243 14| öntse a vizet. – Ej, de meg is látszik rajtad, hogy
244 14| percre lekapta a süvegét, meg hirtelen föltette; azután
245 14| mondott, csak a kezével meg a fejével, meg a szemöldöke
246 14| a kezével meg a fejével, meg a szemöldöke hunyorításával,
247 14| szemöldöke hunyorításával, meg a válla felhúzásával intett,
248 15| addig, amíg a hóka iszik, ő meg az abrakot rostálja. Senki
249 15| éppen egy lélekvesztő maradt meg a komám padlásán, egy olyan
250 15| a lelkén viselni. Tudja meg, hogy ha most rögtön engem
251 15| hiszen, ha „muszáj”, akkor meg kell lenni. Isten akárhová
252 15| örömében magánkívül szorítá meg az öreg halász kezét, tán
253 15| az öreg halász kezét, tán meg is csókolta volna azt, ha
254 15| esztendős; feleségem tavaly halt meg; utolsó unokámat a múlt
255 15| észjárása.~Most oldalt fog, majd meg szemberohan, sokáig kitart,
256 15| két férfinak minden erejét meg kelle feszíteni, hogy az
257 15| Talán azt, hogy álljanak meg?~Azután egy lövés is történt;
258 15| vízbe hajló fűz ágát ragadta meg, másikkal Judit keze után
259 15| mindennek. Az érkezőket meg sem szólította senki.~–
260 15| Menjünk, menjünk, ne álljunk meg sehol.”~És a romhalmaz fölött
261 15| melynél Judit megroskadva áll meg. E ház mellett nem siethet
262 15| siethet el anélkül, hogy meg ne állna előtte, bár vezetője
263 15| sóhajtott utána: „Miket nem ér meg az ember!”~András gazdának
264 15| konyhába, hadd melegedjünk meg a tűznél; ott főzi már a
265 15| egy négyszegletű palackot, meg egy kis poharat magával.
266 15| pohár a kávé előtt, azután meg patkót rá, az a kávé után
267 15| leányom.~– De hátha nekem meg szeretőm lesz; eszem a lelke!~–
268 15| mennykőhordta!~– De én meg azt mondom, teremtette!~–
269 15| és ökle bötykével törülve meg a száját evés után, ahogy
270 15| felismertetik, az bizonyosan meg fogja érteni a kegyes csalás
271 15| férje nevével, aki ezáltal meg lesz a legfőbb veszélytől
272 15| le. Itt van a védleveled meg a pénzed.~– Micsoda pénz?~–
273 15| kérdő tekintettel nézett meg minden embert, aki előtte
274 15| kegyetlen gondolatáért nagyon meg kelle Juditnak egykor lakolni.~
275 15| tovább ment, s nem magyarázta meg jobban.~
276 16| előtte, amit nem hallott meg szóval. Helyeselte magában
277 16| keresztülbaktatott az úton; meg lehetett őket számlálni,
278 16| szakadhatott el, s itt rekedt meg a víz. Baj lesz keresztültörtetni
279 16| lett, csak a hó világította meg a sötétet.~Egyszerre egy
280 16| hogy az a kettős karó, meg a tábla, meg a szalmacsutak
281 16| kettős karó, meg a tábla, meg a szalmacsutak mit jelentenek,
282 16| legutolsó háznál állottak meg, melynek hátulsó ablaka
283 16| Az istenért, mondják meg, hol van Béla.~A házigazda
284 17| Tehát már most mind a kettő meg van halva.~Az egyik él még,
285 17| mélyét emberi gondolat még meg nem járta.~Az anyag bölcsei,
286 17| Hanem egyet nem fejtettek meg a bölcsek… Hogy lesz az
287 17| köze többé?!~Magyarázzátok meg, hogyan lehet az, hogy egy
288 17| kétségbeesés élt.~Ezt magyarázzátok meg, bölcsei a mindent tudó
289 17| fogják nyomozni?~– Amíg csak meg nem kaphatják. Első osztályú
290 17| messze.~– Talán futás közben meg is lőnék?~– Sajnálnám a
291 17| démoni!~Nem mozdíthatni meg egy izmot, nem kiálthatni
292 17| megtudni, mit tettem érte… Meg fog halni kétségbeesve,
293 17| nőm megjött, és itt halt meg – szólt Béla, és szavait
294 17| el vagy veszve. Csókold meg egyszer és fuss!~A férj
295 17| házigazda. – Távozzál, mentsd meg magadat; az erdő körül van
296 17| nem igaz. Ő nem halhatott meg. Hát ilyenek-e a halottak?
297 17| itt most?~– Mit akarok? Meg akarom gátolni, hogy őt
298 17| házigazda áhítattal ragadá meg Béla kezét, s ajkához szorítá
299 17| Elmegyek. De elébb esküdjél meg a közöttünk jelen levő istenre,
300 17| hagyod őt temetni, míg én meg nem érkezem hozzá. Esküdjél
301 17| érkezem hozzá. Esküdjél meg!~– Esküszöm. E rettenetes
302 17| meleg szobába.~A hadfi lelke meg volt hatva; elhagyta, amiért
303 17| hajtással, azt magyarázzák meg azok, akik valaha nagyon
304 18| Szerafin kétségbe volt esve, meg akarta magát ölni, mérget
305 18| többé napernyőket ilyen meg amolyan nagy emberek vállpereccsontjából
306 18| azt senki sem foghatta meg, miért emlegeti Holdváry
307 18| azzal a lesújtó hírrel lepte meg az asszonyságokat, hogy
308 18| gyászt öltött, s mennyire meg volt hatva a veszteség érzetétől,
309 18| csak azon egy esetből is meg lehet ítélni, miszerint
310 18| óhajtotta, hogy bár halhatna meg szívszakadásban, ne élne
311 18| kérdező orvosnak felelnének meg talán.~Hiszen egy kitömött
312 18| Volozov? Új név! Még ezzel is meg kell-e ismerkednünk?~Szerafin
313 18| De ’jsz az, barátném, meg nem véd. Nem mondom, hogy
314 18| körmére koppantana – jegyzé meg Blumné tovasétáltában.~–
315 18| beadni, azt miről tudhatnák meg?~– Ejh. Ne tégy ilyeneket.
316 18| volt.~Csak éppen azt várták meg, míg a fegyveres őr ismét
317 19| elpörzsölte a bajuszát, meg a szemöldökét. Azon aztán
318 19| utána. Nézte, hogy gyullad meg apródonként a papírhalmaz,
319 19| felelt az hanyatt fekve és meg sem mozdulva helyéből.~–
320 19| gassenhauer” névvel tisztelnek meg. Talán azért dalolt olyan
321 19| én szeretem a bort, a bor meg szereti a kocsmárost. Didldáj.”~
322 19| Háromszor is eldanolta, és meg volt vele elégedve; legalább
323 19| Vencel barátom – szólítá meg őt Pusztafi, két kezét vánkosul
324 19| mehet már megint.~– No, azt meg lehetne tenni. Hát aztán
325 19| Ráutasítlak, hanem elébb ígérd meg, és add esküszavadat, hogy
326 19| én szeretem a bort, a bor meg szereti a kocsmárost.” (
327 19| Egy lisztkeverő lapáttal, meg egy tűzhelyi vaslapockával
328 19| várakozást. Egy üreg nyílt meg szemeik előtt, telides-tele
329 19| liaisonja, mert ez úgy jelent meg, ahogy valami magyar dinaszta
330 19| emberre nézve, aki ezeket meg tudja becsülni.~Amint Vencel
331 19| Vencelt a pince falán lelték meg. Egy odamázolt tömeg volt;
332 19| mintegy csoda által menekült meg. Őt is felvetette a robbanás,
333 20| kívánta meglátogatni, más meg egy kis borocskát kért beküldetni,
334 20| borocskát kért beküldetni, kinek meg nedves volt a szállása;
335 20| veresebbre sírt szemmel jelent meg az özvegy az ablaknál, s
336 20| az embert.~– Kit kapott meg?~– Hát képzelje azt a hallatlan
337 20| kell ma. Azt az embert én meg akarom enni!~– Ugyan, édes
338 20| se venne. Nem ugorhatott meg előlem. Még nem lehet messze.
339 20| öregh emberrth! Kóstolja meg ő, hogy milyen az a kurta
340 20| volna, ha itt volna; aztán meg kiváltképpen ülést is kellene
341 20| Nem adok biz én – felelt meg hirtelen Lávayné.~– Nem
342 20| forintért. Most már nem menekül meg tőlem.~Amint a fűzfásból
343 20| magukkal parancsolták a bírót, meg két esküdtet, s egyenesen
344 20| betoppanás által valóban meg volt lepetve, de örvendetesen
345 20| iratokat; hogy indulnak meg, anélkül, hogy őt üdvözölnék,
346 20| beszédeit, hogy határozzák meg, mennyi rész televény lehet
347 21| fogyott el.~A bárónőt százan meg százan áldják most is, és
348 21| most is, és ez áldásokat meg is érdemelte, mert valóban
349 21| lelkemet, nem azért szólom meg, hogy muszkához ment; mert
350 21| hordja szíve fölött. Ezen meg lehetne őrülni.~– Óh, nem,
351 21| magáról, hogy akkor halhat meg, amikor akar.~– Nem, nem,
352 21| igaz, mert sohasem tudta meg senki. Hanem ennek vége.~
353 21| Bírám akart lenni: hallgassa meg, amit gyónok, s vallomás
354 21| cselédszájra kerül, s azt ön is meg foga hallani.~– Juditot! –
355 21| róla? De most hallgassa ön meg, mi tervet gondoltam ki,
356 21| látni.~– Tehát hallgassa meg tervemet; igen egyszerű
357 21| sűrű virágcsoportozattól, meg az ablakokra sütő nap miatt
358 21| ha a herceg tette volna, meg nem bocsátanám.~– S Fertőynek
359 21| ijesztget, attól nem ijedek meg.~– S valóban megijedt nagysád?~–
360 21| virágbokrétát rendeltem meg hármunk számára.~– Óh, szép
361 21| nevét adja elő.~– No én meg tudnám examinálni, mert
362 21| Lieber Friedrich! Hát mutasd meg ennek a nagyságos úrnak,
363 21| annak legelső mozdulatánál meg volt nyugtatva; Béla valóban
364 21| nevét, amit csak Fertőy meg akart tudni tőle; ki eleinte
365 21| ló”.~Szerafin rendkívül meg volt elégedve Bélával. Neki
366 21| lótuszt első tekintetre meg nem ismer.~– Tudom, tudom;
367 21| beszélgető urat; valaki őt ezért meg akarja büntetni, s a megsértett
368 22| legtöbb ismerőse fordul meg. De lehetetlen az, hogy
369 22| általa oly módon sértetett meg, aminőt férfi soha meg nem
370 22| sértetett meg, aminőt férfi soha meg nem bocsáthat. Béla e jelenet
371 22| kastélyból, senki sem tudta meg, merre; én egyedül sejtém,
372 22| még mindig nem érkezett meg hozzá. Tehát Béla nem oda
373 22| érzé, hogy e gondolat alatt meg kell fulladnia.~– A játék
374 22| tőrével szívében!~Pedig ennek meg kell lenni. Rab vagy, eredj,
375 22| megismert. Megismerte járásáról, meg feje hordozásáról, árnyékáról,
376 22| tartaná fölötte hazáig, hogy meg ne ázzék.~Béla ott állt
377 22| Most azonban minden lépést meg kelle gondolni jól, mint
378 22| kulisszák közt, én találtam meg.~A házmester megnézte a
379 22| merően, és kezeit öléből meg nem mozdította. Úgy ült
380 22| bort.~Judit csak most kapta meg legnehezebb szerepét!~Másnap
381 22| sírt egyszer sem látogatá meg.~Judit arcával gyászolta
382 22| milyen különösen változtatja meg némely ember természetét
383 22| gyanúgerjesztés lett volna, azokat meg kelle hallgatni és tartani
384 23| pénztárakat, amik nem az övéi; meg holmi vasúttársaságokról,
385 23| emlegetni, hanem annyit meg a maga részéről bizonyosan
386 23| replikázta, hogy a végrendeletnek meg kell lenni, s ígérte, hogy
387 23| alatt tartatván.~Bárzsing meg is mondá Fertőynek, hol
388 23| felesége titkos imádóját lepje meg egy kis kényszerített kölcsön
389 23| vékony csipkefüggönyök szűrik meg a beható napvilágot. Csak
390 23| könyörögtem, hogy ne haljon meg.~Ő pedig nevetett, s én
391 23| körülem; ha most sötét volna, meg kellene tébolyodnom.”~ ~„
392 23| keljen fel, ott maradt, meg volt halva.~Én még akkor
393 23| tekintett, attól még jobban meg voltam igézve.~Akartam,
394 23| mire az ellenállás. Adjuk meg magunkat; írjuk alá a békét.
395 23| kényszerített, hogy tegyem meg. Háttal volt felém fordulva,
396 23| elérte vele a vállamat, de meg nem tudott szúrni. Úgy érzettem
397 23| szurokfáklyák világíták meg.~A veres fáklyafénynél egy
398 23| Nekem úgy tetszett, mintha meg kellett volna tőle kérdeznem: ,
399 23| vánkosaimon aludni, mikor te már meg vagy halva?’ De nem mertem
400 23| azzal felém fordult, és meg akart ölelni.~Én irtózva
401 23| és kért, hogy csókoljam meg.~Felsikoltottam. Ágyam előtt
402 23| keresett, azt nem találta meg: az álomlátó nem jegyzé
403 24| illetőtől, önként hívott meg bennünket, hogy fogadjuk
404 24| intézve. Itt a bíró, akit meg kell nyugtatni.~Fertőy a „
405 24| barátom. Az én lelkiismeretem meg van efelől nyugtatva. Nem
406 24| túlvilágon?~Fertőy nem állhatta meg nevetés nélkül. Arra Bárzsing
407 24| óvatossági rendszabályt meg fogunk tartani. Először
408 24| oldalról száll reá, ha azt meg nem érdemelte, csupán azért…~–
409 24| ne árulja. Mi ne zavarjuk meg az ő boldogságukat. Ne bolygassuk
410 24| feldicsérem, nem szűntem meg rájuk haragudni.~Bárzsing
411 24| Bárzsing úr nem tudhatta meg, hanem egy szép reggelen
412 25| németül.~– Nem állhattam meg, kedves asszonynéném, hogy
413 25| érettebb szilvákkal kínálta meg látogatóját, ne bántsák
414 25| félig szégyenkedve.~– No azt meg kell kóstoltatnom kedves
415 25| ottan, csak éppen ő maga, meg Gruber úr; afelől pedig
416 25| miért látogatott ez most meg engem? Vajon hogy jutottam
417 25| rajta és társalkodónéján meg Gruber úron kívül senki
418 25| a vőlegénye hogy szökött meg a menyegzőnap előtt, megtudva,
419 25| Hogy Y. úr hogy tébolyodott meg, s futott végig az utcán
420 25| Hogy Q. úr hogy esküdtette meg a feleségét, hogy nem volt
421 25| közrebocsátásában, egy úri cséza áll meg a kertajtó előtt, s leugrik
422 25| pompás dinnyéi termettek; azt meg kell adni.~Fertőy elfogadta
423 25| ellentétbe állítá, s nem lepte meg, hogy ez most rosszat akar
424 25| hinni.)~– Arról legjobban meg fogunk győződhetni, ha odamegyünk.~–
425 25| mondom, hogy az isten áldja meg érte. A dinnye igen jó volt,
426 25| jó uram? Az isten áldja meg érte.~– Hogyne tenném; jó
427 25| egy napra.~– Tehát mégis meg fogja látogatni egyszer
428 25| Uram. Én semmiségeken meg nem indulok; én a mende-mondák
429 25| találkozhatnám a másvilágon, ha ezt meg nem büntetném.~– Nem kérdezem,
430 25| katonát, és nekem vén fejemmel meg kellett érnem azt, hogy
431 25| akit űzőbe vett; fogadja meg egy vén ember tanácsát,
432 26| a hónapos retekről tudom meg; itt vannak a császárfürdői
433 26| is, hogy a börtönök lakói meg ne őrüljenek.~Az ott lakóknál
434 26| amit férfiak nem értenek meg soha. – Judit asszony volt,
435 26| valami rossz, mert mindenért meg kell fizetni.~Hja bizony
436 26| éppen csak reggelre érkezett meg.~Ha akkor az a veszedelmes
437 26| nagyon a találkozástól, meg levén győződve afelől, hogy
438 26| mellett Fertőyt pillantotta meg.~Átlátta, hogy ez iszonyatos
439 26| kegyed magával?~Ezt Bélának meg kellett hallania, hogy nemcsak
440 26| aki érti. Ne döbbenjen meg kegyed attól, amit mondtam;
441 26| újra más fővel jelenik meg a világ előtt?~– El fogom
442 26| kellene megélnem, nem keresném meg vele a kenyérhez való sót.
443 26| Én elhiszem, hogy ön meg van illetődve. Azt hitte,
444 26| felelni.~– Azt nem mondhatom meg.~– Kérem – szólt bíztatólag
445 26| eltakarta kezeibe.~– Ne öljön meg; óh, ne öljön meg. Hiszen
446 26| öljön meg; óh, ne öljön meg. Hiszen én nem felelhetek
447 26| ajkait és hallgatott.~– Meg fogja-e ön mondani?~Judit
448 26| tagadólag.~– Ah! Nem mondja meg, ugye? Nem mondja meg, mert
449 26| mondja meg, ugye? Nem mondja meg, mert az nem valami koldus,
450 26| talán.~– Azt én nem engedem meg – szólt Judit útját állva.~–
451 27| a hónapos retekről tudom meg; itt vannak a császárfürdői
452 27| is, hogy a börtönök lakói meg ne őrüljenek.~Az ott lakóknál
453 27| amit férfiak nem értenek meg soha. – Judit asszony volt,
454 27| valami rossz, mert mindenért meg kell fizetni.~Hja bizony
455 27| éppen csak reggelre érkezett meg.~Ha akkor az a veszedelmes
456 27| nagyon a találkozástól, meg levén győződve afelől, hogy
457 27| mellett Fertőyt pillantotta meg.~Átlátta, hogy ez iszonyatos
458 27| kegyed magával?~Ezt Bélának meg kellett hallania, hogy nemcsak
459 27| aki érti. Ne döbbenjen meg kegyed attól, amit mondtam;
460 27| újra más fővel jelenik meg a világ előtt?~– El fogom
461 27| kellene megélnem, nem keresném meg vele a kenyérhez való sót.
462 27| Én elhiszem, hogy ön meg van illetődve. Azt hitte,
463 27| felelni.~– Azt nem mondhatom meg.~– Kérem – szólt bíztatólag
464 27| eltakarta kezeibe.~– Ne öljön meg; óh, ne öljön meg. Hiszen
465 27| öljön meg; óh, ne öljön meg. Hiszen én nem felelhetek
466 27| ajkait és hallgatott.~– Meg fogja-e ön mondani?~Judit
467 27| tagadólag.~– Ah! Nem mondja meg, ugye? Nem mondja meg, mert
468 27| mondja meg, ugye? Nem mondja meg, mert az nem valami koldus,
469 27| talán.~– Azt én nem engedem meg – szólt Judit útját állva.~–
470 28| kétségbeesés erőszakával ragadta meg Fertőy kezét, ki a háta
471 28| önt el, míg hallgatását meg nem vásároltam. Én látom,
472 28| ember lábaitól, és csókold meg. Ő becsületedet védelmezte,
473 28| családunk ügyeiért, tudja meg, hogy Béla nagyon jól ki
474 28| azon vékony sebhelyen akadt meg, melyet Judit homlokán látott,
475 28| remélem, nem sértettem meg önt ennyire? – sietett Fertőy
476 28| rokon; ön sértett volna meg engemet?~Béla elámult. Ily
477 28| kiverhette fejemből.~– Nézzen ön meg jól. Nem emlékezik azon
478 28| olyan nagyokat, gondolja meg, hogy a felesége a szomszéd
479 28| ad magának, s nem mozdul meg neje mellől. Ez rám mint
480 28| napfényre idézni. Mondja meg, miért hítt elé.~– Igaza
481 28| üzlet-dolog. Én bizonyosan meg fogom nyerni a pert.~– Ha
482 28| összeszedett; hanem azért hallgassa meg ajánlatomat. Én egyezkedést
483 28| elfoglalhat? S miért tartaná meg kétharmadát, ha az egészet
484 28| az egészet nem tarthatja meg?~– Ügyvédhez méltó kérdés;
485 28| alapos üzlet. Nem engedné meg, hogy leüljek? Így mindig
486 28| semmi elrontva közöttünk, ön meg fog győződni róla, hogy
487 29| elkésett ember hordja még, azt meg is bámulják érte nagyon,
488 29| tépést csinálnak, másszor meg az a divat, hogy egyik táncvigalomból
489 29| kalapját sem billentve meg. Színházban ő adja a tónust;
490 29| helyen kiégetett.~Azután meg Bélát iparkodott beszédbe
491 29| sebhely titkát. Ekkor értette meg az öreg asszonyság, mire
492 29| nőm volna, a fél világért meg nem engedném, hogy színésznő
493 29| látni kívánja, mutassam meg.~Azzal elővonta oldalzsebéből
494 29| semmit.~– Remélem, hogy meg tudja ön magának magyarázni,
495 29| elment hazulról, mindig meg szokta mondani nejének,
496 29| embernek a kenyerét eszik meg évenként.~– Éppen hozzád
497 29| pompás. Ha „Neuburg”, akkor meg sem kell mozdulnunk a helyünkből.
498 29| elhalványult; maga Béla is meg volt lepetve. A csalódás
499 29| a gyermekeket nem törte meg sem az élet, sem az átok,
500 29| balsorsa ellen. A nő gondolja meg, hogy saját és gyermeke
1-500 | 501-654 |